Lose Yourself • SKAM • #Mohnstad

vasárnap - 11:10

   Akárhányszor jelez a telefonom, furcsa érzés lesz úrrá a gyomromban. Mintha a testem megfeszülne annak a lehetőségétől, hogy esetleg Chris írt. És akárhányszor látom, nem így van, az izmaim ellazulnak. Így megy ez péntek este óta. Új oldalát láttam Chrisnek. Nem hinném, hogy valaha is láttam volna valakit szimpla tuskóból egy kedves sráccá változni ilyen rövid idő alatt. Olyan, akár egy kapcsoló.
   A szobában tartózkodó összes ember közül ő volt az egyetlen, aki segített. De miért? Hogy közelebb kerüljön hozzám? Azt hitte, ráomlok magam, mint egy bajbaesett leányka a fénylő páncélos lovag karjaiba? Persze, szükségem volt a segítségére, és értékelem is, de nem adok neki zöld utat a hálószobámba. Nincs szerencséd, Chris.
   Az üzenetjelző folyamatosan csipog. Úgy tűnik, a bandának sok megbeszélnivalója akad ma. Görgetek, utolérve a beszélgetést.

   A legjobb eset az lenne, ha William olyan részeg lett volna, hogy elfelejti, ki hányt rá. Kétlem, hogy Chris eltitkolná az éjszakai kalandját velem és a hányásszagú lánnyal a legjobb barátja elől. Megtenné? Ha William utálja Vildét, engem is biztosan. Én voltam, aki elhívta őt. Vajon Chris bajba került, amiért meghívott engem? Ki kell derítenem. Ami azt jelenti, hogy beszélnem kell Chisszel. Talán beszélek neki a russellenes ötleteimről. Végtére is, ő volt az, aki hallani akarta a végét.
   A baj csak az, hogy egy naiv elsőévesnek tűnök, aki fut utána, csakhogy az ágyába jusson. Én nem fekszem le vele, ám feltételezem, nem kevés másik lány van, aki megteszi majd. Csak idő kérdése, hogy rám unjon és megszerezze amit akar valaki mástól.