Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Alig érek be az iskolába, a dráma elkezdődik. Vilde, Noora, Sana és Chris a szekrényemnél várnak rám. Mind bámulnak, Chris és Sana titokzatosan somolyognak, Vilde pedig rohadt idegesnek tűnik. Chris megköszörüli a torkát. – Úgy tűnt, jól érezted magad Penetrator Chrisszel pénteken. – Mondja.
- Tessék?
Sana kínosan hárít. – Kitette Snapchatre.
Érzem, hogy a torkomban gombóc nő. Nem rémlik, hogy csinált volna képeket. Vilde rámnéz, szemei villámokat szórnak, szemöldökei az égben, ahogy végigmér. – Elmentél a buliba... Azt mondtad, nem mész.
- Vilde, én...
- Azt mondtad, nem mész! A barátok nem hazudnak egymásnak. – Mondja dühös ábrázattal.
Barátok? Alig ismerem őt. Egyébként is, mást sem akar tőlem, csak bulimeghívásokat. Vállat vonok. – Az utolsó percben gondoltam meg magam. – A szőke úgy tűnik, még feldúltabb lesz attól, amit mondok, az arca percről percre vörösebbé válik. Vesz néhány mély levegőt.
- Szólhattál volna, teljesen egyedül voltam! Nem is tudtam elmondani a dolgokat, amiket akartam Williamnek, mert folyton került! És az egyik lány a Pepsi Maxból próbált összeakaszkodni velem.
- Döbbenet. – motyogja Noora az orra alatt. Mikor észreveszi, hogy rajtakapom, elkapja a tekintetét. – Rendben Vilde, mennünk kéne. Egy perc, és kezdődik az óra.
- Ha mégis elmentél a buliba, mi a gond?
- A gond az... - Noorának és Chrisnek konkrétan úgy kell elrángatnia tőlem Vildét. A rikító rózsaszín kabátja majdnem olyan színű, mint az arca. Nem gondoltam volna, hogy így felzaklatja, hogy elmentem a buliba a háta mögött.
Sana hátramarad. Mikor a többiek hallótávolságon kívülre kerülnek, hozzám fordul. Mosoly játszik ajkain – az a fajta, ami azt sugallja, készül valamire. A gödröcskéi extrán feltűnőek. Ránzek, próbálom kitalálni, mire gondol.
- Mi van? – kérdezem.
- Neked tetszik Chris.
- Nem!
Sana kacsint egyet. – De, igen.
- Miből gondolod?
- Mágikus hidzsábom van. – Nevet fel.
Elmerengek egy pillanatra, és mást sem látok magam előtt, csak a csókot. Egy aprócska pillangó verdes a gyomrom egy kicsiny részén. Talán igaza van. Tudom, hogy viccel a mágikus hidzsábbal kapcsolatban, de igen jónak bizonyul az emberek kiismerésében.
- Oké, talán. Egy kicsit. Nem tudom. – torzul el arcom – Ez annyira rossz. Nem?
- Nem kell annak lennie. Habár, Chrisről beszélünk.
- Nála aludtam.
- Ugye nem... Nem csináltál semmit?
- Nem, csak ottaludtam. Szerintem... - kezembe temetem az arcomat – Nem emlékszem.
Sana szemei szikrákat szórnak. – Eva!
- Semmi pánik, mindketten fel voltunk öltözve, mikor felébredtem. Elmentem, mielőtt ő is felkelt volna. – Sana drámaian rázza a fejét.
- Igazi bajkeverő vagy, Mohn.
- Tudom. – morgolódom. – Mit tegyek?
- Beszélj vele?
- Azt nem tehetem!
- Miért nem?
- Mert annyira... - nem jutok tovább a mondatomban. A beszédem vakvágányra tér, mikor észreveszem, hogy Sana figyelme valami másra irányul a hátam mögött. Megfordulok, hogy lássam, mit néz. Néhány Penetrator srác sétál végig a folyosón. Chris is köztük van. Egy gyors pillantást vet rám. Próbálok normálisan viselkedni, de az üres tekintete láttán nyugtalanná válok. Jól van?
- Chris. – szólalok meg – Szia.
Nem áll meg, elhalad mellettünk. – Szia.
Olyan, mintha a semmibe beszélne. A hangja egyhangú és monoton. Olyan gyorsan vége szakad, hogy pislogni sincs időm. Miért ilyen rideg? Mi történt a kacér, mosolygós énjével? Szégyell beszélni velem a barátai előtt? Valami rosszat tettem? Sanával egymásra nézünk, felvonja a szemöldökét. – Úgy néz ki, valaki ma bal lábbal kelt fel. – Jegyzi meg.
