Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nach nálam. – Mondja Chris a kezemmel játszadozva.
William partija korán véget ért, köszönhetően a szomszédok panaszának a zaj miatt. Habár haza kéne mennem, ittasan botladozom lefelé az utcán Chris társaságában. Néhány buszos haverja és pár lány jönnek velünk, ketten csókolóznak az út mentén. Valaki zenét játszik a telefonján, míg a többiek részegen együtt énekelnek.
- Mindenki hozzád megy?
- Azt hiszem. – válaszolja, egy gyors pillatást vetve a háta mögé, hogy megnézze, kik vannak ott. – Nem kell jönnöd, ha nem akarsz. Hívok neked egy taxit.
- Haza kell érnem éjfél előtt.
- Rendben, Hamupipőke. – nevet – Ígérem addigra hazajuttatlak.
Mikor visszaérünk a házához, Chris otthagy, hogy felmenjen az emeletre. Kínosan érzem magam egyedül, nem akarok egy szobában ragadni a barátaival. Mind engem bámulnak. Gyorsan Chris után rohanok, az ujjai után nyúlva, ahogy utolérem. – Hová mész?
Megáll, elhúzza a kezét, mikor megérzi az érintésemet. – Rögtön jövök.
Tudom, hogy tapadósan viselkedem, de nem tehetek róla. – Ne hagyj itt velük. – Mondom.
Chris csak megrázza a fejét, mosolyog. – Gyere akkor. Ez a szobám.
Kinyitja a háló ajtaját, körbenézek, végigpásztázom. Elég kupis, van egy szék, teledobálva ruhákkal, és az ágy nincs megcsinálva. Az asztali tele meggyötört papírokkal, a könyvek mindenfelé szét vannak dobálva. Úgy látom, nem tervezi senki szüzességét elvenni ma este. Vagy talán csak nem olyan nagy dolog számára, hogy néz ki a szobája, mikor megteszi. Talán az a „csak sötétben" típus. Ahogy sejtem, a lányok nem maradnak nála sokáig. Mikor elfordítom a fejem, a szemei épp akkor térnek vissza az arcomra. Elég biztos vagyok benne, hogy a fenekemet bámulta. Felvonom a fél szemöldökömet. – Nem kéne leitatnod, mielőtt felhozol a szobádba?
Chris mosolyog, kezével hajába túr. Aztán elkezdi levenni a pulcsiját. – Megrészegíthetlek, ha ezt szeretnéd. – Mondja.
Figyelem, ahogy a felsője felcsúszik a pulcsival együtt, és valamennyit látok a hasából. – Hmm...
Nevet. – A szemeim idefent vannak.
Szégyenemben mosolygok, és ráemelem a pillantásom. A szemeim követik a Penetrator pulóvert, ahogy az ágyra esik. – Miért hívjátok magatokat The Penetrators-nek?
- Olyan, mint a Terminator, csak a pornós verzió.
Halványan bólintok. Hát persze. Egy pornófilm után nevezték el a buszukat. – Ó, azt nem láttam. – Válaszolok.
- Nem olyan jó, hogy őszinte legyek. Valami mást kéne választanod helyette.
Felkapom a pulcsit az ágyról, rápillantok. A hátulján rajta van az összes Penetrator srác neve. – Láttam embereket ilyenben a suliban.
- Kaphatsz egyet, de előbb le kell feküdnöd velem.
- Ezt jelenti? Lefeküdtél azokkal a lányokkal, akiken ilyen pulcsi van?
Kényelmetlenül változik meg egy pillanat alatt. – Mondhatjuk. De csak akkor, ha a nevem piros a hátulján.
- Ezt elég gázos, ugye tudod? Mintha trófeák lennének.
- Ugye felfogod, hogy a lányok viselni akarják ezeket? Nem mintha rájuk erőltetnénk.
- Nem mondtam, hogy így van.
- De elítélsz.
- Csak hülyeségnek tartom.
- Egyetértek.
- Egyetértesz?
- Régen azt hittem, menő. Azt hiszem, az eléjén vicces dolog volt, de most már kicsit fárasztó.
- Akkor miért csinálod még mindig?
- Eva, a Penetratorokkal vagyok. Mit gondolsz, mi történik, ha abbahagyom a Penetrator-viselkedést?
- Kisebb eséllyel kapnál nemibetegséget?
Chris csak nevet, hátrahajtja a fejét. – Ne aggódj, tudom, hogyan kell védekezni. - Egy percig bámul, a szemei olyasfajták, amiket sosem felejtek el; fényes, mogyoróbarna íriszek, amik a lelkemig hatolnak. Megértem, miért vonzódik hozzá annyi lány. Nem nehéz beleesni a csapdába.
- Nem fáradtál még bele abba, hogy az emberek szemétládának tartanak?
Elgondolkozik kegy pillanatra. A szemei elszakadnak az enyémektől és a padlóra szegeződnek. Aztán beharapja az alsóajkát. Hazudnék, ha azt mondanám, nem találom vonzónak.
- Néhanapján de... - Mondja vállat vonva.
Chris valószínűleg észreveszi, ahogyan a szemeim az ajkaira tapadnak. Nehéz nem bámulni őket, amikor folyton harapdálja és nyalogatja őket. Mintha pontosan tudná, hogyan érje el, hogy vonzódjak hozzá. Miért vagyok ilyen könnyű eset?
Ne tedd ezt, Eva.
- Nem fáradtál még bele, hogy te legyél a jókislány? Nem mondanád, hogy „baszd meg" az embereknek körülötted, és nem lennél egy kicsit rossz? Sosem érezted, hogy totálisan eláznál és csak tennéd, amit a szíved diktál?
Kérlek, ne kísérts. Gyenge vagyok. – Gondolom...
A hátamat a falnak támasztva pihenek. Nem mehetek távolabb tőle, hiába is próbálkoznék. Egy részem el akar menekülni. A másik meg akarja ragadni a pólójánál és közelebb húzni, hogy érezzem a testét a testemnek préselődve. A fejemmel játszik. A keze a falnak téve, az arca egyre közelít az enyémhez. Tudom, hogy incselkedni próbál. Próbára tesz.
Beadom a derekam.
A tenyerem nyirkos lesz, beletörlöm a szoknyába. Aztán érte nyúlok, megtámasztom a kezem a tarkóján és magamhoz húzom. Az ajkaimon érzem nevetésének vibrálását. Másodperceken belül a falnak nyomva találom magam. Chris testének melege úgy feltüzel, hogy talán lángra is gyúlok. Szikrázó. Az önuralmamnak vége. Annyi ideig tartottam magam, hogy szinte felrobbanok a karjaiban. Csókunk mohó, kétségbeesett. Soha nem csókoltak meg még így, és imádom.
Mikor Chris elhúzódik, hogy levegőhöz jusson, a szemei vadul csillognak, a haja kócos és az ajkai vörösek. Az arcomon érzem leheletét. Többet akarok. Nem tudom, mit mondjak, de szükségét érzem, hogy megtöltsem a csendet valamivel, ami nem a lélegzetvételeink vagy szívverésünk zaja. – Én...
Chris elhúzódik, gyakorlatilag elszakítja magát tőlem. A hangja érdes. - Rúgjunk be és felejtsük el, hogy ez megtörtént?
