Lose Yourself • SKAM • #Mohnstad

hétfő - 14:37

Három napba és egy negatív teszteredménybe telik, hogy összegyűjtsem a bátorságot és beszéljek Crisszel. Miután vasárnap kivizsgáltak, megkönnyebültem. Semmilyen nemibetegségem nincs, és terhes sem vagyok. Bár még mindig ki kell derítenem, mi történt. Iskola után félrehívom Noorát. – Vasárnap elmentem a klinikára. Minden eredményem negatív lett.

- Ez remek! – örvendezik – Megkönnyebbültél?

- Nagyon! Most már csak beszélnem kell Chrisszel.

Noora szemei a hátam mögött valami másra fókuszálnak. – Ha már itt tartunk... Pont ott van.

Megfordulok, hogy lássam, miről beszél. Igaza van. Chris és néhány barátja épp most sétáltak ki az ajtón. Iben is velük van. Mikor Chris meglát, homlokát ráncolja. – Meg kéne kérdeznem tőle.

- Azzal a lánnyal van, Ibennel, ugye? Talán nem ez a legalkalmasabb.

- Nem, már eleget vártam. Most kell megtennem. – Elindulok felé. Mikor észreveszi, hogy arra tartok, otthagyja a barátait, hogy féluton találkozzunk. Mérgesnek tűnik. Van valamilyen energia a járásban, amitől igazán félelmetesnek tűnik. Ha a pillantással ölni lehetne, már halott lennék. – Beszélnem kell veled. – Mondom, próbálva erősnek maradni. Bonyolult, mikor így néz rám, hogy őszinte legyek. A szemei sötétek és viharosak.

- Mi van ezzel a szarsággal, amit a barátaid beszélnek rólam? – Mellkasa kidudorodik, és hirtelen nagyobbnak tűnik, és még fenyegetőbbnek, mint bármikor ezelőtt.

Hirtelen jelentéktelennek érzem magam. Nem akarom, hogy mérges legyen rám. – Mi... Mire gondolsz?

A zsebébe teszi a kezeit. Aztán hátrébb lép. – Komolyan azt hiszed, hogy én terjesztem azt a fotót?

- Chris, én...

Chris felnéz, az eget bámulva pislog, majd mély levegőt vesz. Mikor ismét rám emeli tekintetét, nyugodtak tűnik. Többé nem látszik mérgesnek. Csak szomorúnak. Nem tudom, melyik rosszabb.

A hangja papírvékony. – Megvédtelek, mikor a Yakuza srác rólad dumált. Fogtam a hajadat, miközben hánytál. Épségben hazajuttatalak. Veled maradtam, mikor arra kértél. És azt hiszed, én csináltam? Ez fáj, Eva.

Másfelé kell néznem, különben elkap a sírás. A barátai még mindig a távolból néznek minket. Biztos, hogy nem sírok, mikor láthatják. – Kiütöttem magam. Az egyetlen, amire emlékszem, hogy együtt voltunk ott abban a mosdóban.

- Szóval rámfogod az egészet. Remek.

- Akkor meg mi történt? Úgy ébredtem, hogy nincs rajtam más, csak a felsőd. Hát nem látos, hogy fest ez?

- Semmi nem történt.

- Semmi?

- Nem. – válaszol – A te oldaladon aludtál az agyban. Én a másikon.

- Csak az járt a fejemben, amint egyik este mondták. Arról, hogy olyanoknak adod a pulcsidat, akikkel lefeküdtél. Így azt hiszem, azt hittem, egy lettem közülük.

- Az összes ruhádat levetted, ettől kicsit kellemetlenül éreztem magam, ezért javasoltam, hogy vegyél magadra valamit. Mondtam, hogy ne a pulcsit – le volt hányva -, de mást nem akartál felvenni. Aztán teljesen felzaklattad magad azon, hogy elmegyek. Szóval maradtam.

- Ennyi az egész? – kérdezem megkönnyelbülve.

- Aha – bólint – Ennyi történt.

Kissé hülyén érzem magam, amiért nem volt merszem korábban megkérdezni. – Ó. Rendben.

Chris sóhajt. – Talán az a hír járja, hogy összefekszem lányokkal, de sosem használnék ki senkit, aki annyira részeg. – mondja – Plusz tiszta hányásszagú volt a leheleted.

- Elbűvölő. – Mondom, elsüllyedve szégyenemben.

- Valakinek biztos ez jön be. – Halkan kuncog, akaratomon kívül is csatlakozom jókedvéhez. Jó érzés nevetni. Rég tettem már.

Mind a ketten mosolygunk még, mikor Iben odajön hozzánk. Boldognak tűnik. Az orcái piroslanak, ajkai pedig széles mosolyra húzódnak. – Eva! – szólal meg – Hogy érzed magad?

Hirtelen minden lefagy körülöttem. Miért kedves hozzám? Miért érdekli, hogy vagyok? Habozok, mielőtt válaszolnék. – Jól, köszi.

- Csak gondoltam megkérdezem. – mondja vállat vonva – Úgy hallottam, klamídiád van.

A szavai úgy szíven ütnek, mintha fejbelőttek volna. Minden megáll. Képtelen vagyok gondolkozni; nem tudok beszélni és nem hallok semmit sem. Ő a vallató, én az áldozat. A szemei ártatlanul a földre vándorolnak. Aztán vissza rám, hogy tanúi legyenek a kárnak, amit okoztak. Chris csak kifejezéstelenül bámul. A szája szétnyílik, mintha mondani akarna valamit, de egy hang sem hagyja el a száját. A szemei Iben és köztem járnak, mintha válaszokat keresne.

Ráeszmélek, hogy visszatartom a levegőt. A torkom száraz. Nyelek néhányszor. Aztán végre képes vagyok megszólalni. – Ez nem igaz.