Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az idő túlságosan is gyorsan repül. Újabb óra megy el azzal, hogy próbálom megérteni, amit írok, de nem úgy tűnik, mintha sikeres lenne a dolog. Minden válasz, amit papírra vetek, rossznak bizonyul. Sosem voltam jó tanuló, de az, hogy képtelen vagyok koncentrálni nem csak az unalmas tananyag miatt van, Chris is szerepet játszik benne. Stresszelek a vele való találkozás miatt. Még mindig aggódom, hogy időben végezzek a házi feladatommal, hogy láthassam. De nagyon nehéz, mikor a szavak az oldalakon halandzsává alakulnak át.
Ez nem az én napom. Azt hiszem, le kell mondanom. Előveszem a telefonomat, és rányomok a hívásra Chris neve mellett. A gyomrom ezernyi pillangó szárnyának verdesésétől gondterhes.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felveszi.
- Eva, szia.
- Szia. Nem hiszem, hogy tudok ma veled találkozni. – mély levegőt kell vennem, hogy meggátoljam hangom elcsuklását. – Sokkal tovább tart ez az egész, mint gondoltam, és nem engedhetem meg magamnak, hogy megbukjam a vizsgán. Meg kell tanulnom ezt a cuccot.
Chris csendben marad, én pedig szipogok egyet. Aztán megszólal. El tudom képzelni, ahogy összevonja a szemöldökét, miközben a hangja a telefonkészülékből zeng. – A kémiaházi miatt sírsz?
- Nem.
- Úgy hangzik, szükséged van egy kis szünetre.
- Nincs szükségem szünetre. Csak meg kell oldanom ezt a feladatot. – Az irritáltságom kisebb dührohamként tök ki belőlem. Nem áll szándékomban kitölteni rajta az idegességem, ez csak a szűnni nem akaró frusztráció és az érzés, hogy hülye vagyok, amiért nem tudok megválaszolni egyetlen kérdést sem.
- Eva, lélegezz. Menni fog, csajszi.
Az alsó ajkam reszket. – Nem fog menni, Chris.
Mikor lerakjuk, rosszabbul érzem magam, mint a beszélgetés előtt. Úgy látszik, Chris ki van békülve azzal, hogy lemondtam a találkánkat, ami gondolkodóba ejt, hogy hátha nem is akart látni igazán. Plusz így el tud menni a gyűjtésre, amit egyébként is tennie kéne. Nem kellene rám fecsérelnie az idejét.
