Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Az iskola mosdójának tükre gusztustalan. Borzasztó koszos, és még undorító kézlenyomatok is vannak rajta. Próbálom rendbe szedni magam, de nehéz koncentrálni a fejfájástól. Nem állok biztos lábakon. Feldagadt a szám, az arcom vörös és lüktet, a nedves, hideg papírtörlő, amit nekinyomok, nem segít.
Jégre van szükségem. Mármint nagyon.
Csak az iskolában nem szerezhetek anélkül, hogy egy tanárnak vagy az ápolónak beszámolnék a verekedésről. Gyakorlatilag mondhatnám, hogy elestem, de mennyire hihetetlen lenne, mikor a Penetratorök mind összeverve, sérülésekkel tarkítva jönnek majd?
A tükörképemre meredek. A számon lévő seb végre nem vérzik tovább.
Az egyik csapból csöpögő víz hangja visszaverődik a falakról. Aztán hallok egy halk szipogást. Halk sírást, valahonnan a közelből.
Hallucinálok? Hisztis Mirtill, te vagy az? Agyrázkódásom van? Megőrültem?
- Minden rendben? – Kérdezem, mit sem sejtve arról, merre és kinek beszélek.
- Jól vagyok.
- Rossz nap?
A sírás abbamarad egy pillanatra. Aztán egy hangos szipogás. – Aha.
- Tudom, milyen az. De jobb lesz. – Próbálok meggyőző lenni, de még én is hallom, hogy mennyire szánalmasan megy. Tényleg jobbra fordulnak a dolgok?
- Nem úgy tűnik. – A hang meggyötört, papírvékony.
Már szinte fáj, mennyire át tudom érezni. – Tudom.
A zár elfordul az egyik ajtón. És nem más lép ki a fülkéből, mint Iben. Az összes ember közül. Komolyan, Sátán?
Rám emeli tekintetét és úgy fest, mint aki szellemet látott. Mintha arcára fagytak volna a könnycseppek. – Eva?
- Iben?
- Mi történt az arcoddal? – Kérdezi. Vicces, hogy már majdnem úgy hangzik, érdekli is. Ki gondolta volna?
- Behúzott egy Penetrator.
Döbbentnek tűnik. Nem vagyok benne biztos, hogy valós a reakciója, de ha nem, akkor ügyesen színészkedik. – Valaki megütött?
- Valami olyasmi. Mármint, nem tudom ki volt, vagy hogy szándékos volt-e...
Újból csak áll és bámul. A szája kinyílik majd becsukódik néhányszor, mintha próbálna mondani valamit, de nem találja a szavakat. – Nagyon sajnálom. – Mondja végül, mielőtt kirohan a mosdóból.
