Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Épp készülök hazamenni, mikor Noora megközelít a tantermen kívül. – Szeretnél átjönni, és megcsinálni a spanyolházit?
- Honnan tudtad, hogy segítség kell?
Halkan kacag, összefűzi karjainkat. – Láttam, hogy egész órán a falat bámultad. Lefogadom, hogy semmit nem csináltál.
- Nem tudtam koncentrálni.
- Chris miatt? – Kérdezi, és a jól megszokott bohókás hangszíne hirtelen komolyba fordul át.
Rásandítok. Nem akarom ezzel traktálni. Mindig próbál kimaradni a fiúkkal és együttléttel kapcsolatos megbeszélésekből. – Kerül engem.
- Mikor beszéltetek utoljára?
Átdobom a táskám a vállamon, és elindulunk. – Egy hete.
- Talán csak próbál lazának tűnni. Nem ezt csinálják a srácok? – kérdezi.
Mikor a sarkon túlra érünk, fütyülést hallok. Noora megtorpan, visszahúz a karomnál fogva. – Ők azok. – Abba az irányba sandítok, amerre néz. Egy csapat ember áll az iskola épülete mögött cigarettafüsttel körbevéve. Chris is ott van. Egy jelentéktelen pillanatra találkozik a tekintetünk, ám gyorsan elfordul, és úgy tesz, mintha nem vett volna észre. Másrészről, William le sem tudja venni rólunk a szemét.
- Oda kell mennem. Beszélni vele.
Noora szemei kikerekednek attól, amit mondok. Aztán teljesen bepánikol. – Ne, azt nem csinálod. Nagyon nem kéne. Csak menjünk haza.
- Csak várj meg itt, rendben?
- Eva, ne.
Lerázom magamról a kezét és hallom, hogy sóhajt egyet. A fiúk felé vágtatva magamra öltöm a legbátrabb arcifejezésemet. Chris megpöcköli a cigijét, még mindig úgy téve, mintha nem látna.
- Chris? Beszélhetnénk?
Gyakorlatilag könyörögnöm kell a figyelméért. Annyira gyengévé tesz. Mintha egy lennék a kétségbeesett lányok közül, akik az idióta egyéjszakás pulcsikat hordják. Megfordul, hanyagul a hajába túr. Aztán végül rám emeli a tekintetét. A tekintete üres. – Most nem a legjobb.
- Mikor jó?
Beharapja az alsó ajkát. – Nem most. Majd írok.
Hallom a barátait kuncogni és egymást között fecsegni. Chris és William összenéznek. Aztán újabb slukkot szív a cigijéből, hátradönti a fejét és a levegőbe fújja a füstöt. Ekkor jövök rá, hogy újra figyelmen kívül hagy.
- Ne fáradj, Szarstad. – motyogom az orrom alatt.
A talpam alatt izzik a talaj, mikor visszamegyek Noorához, aki rám vár. Bosszankodom. Olyan távol akarok kerülni a szemétládára, amennyire csak lehet. Noora majdnem futva halad mellettem, hogy tartani tudja velem a lépést.
- Kinek hiszi ez magát? – Nem hiszem el, hogy ismét beleestem egy drittsekk csapdájába. Mostanra már jobban kéne tudnom.
- Eva, várj. – Az alacsony szőke hajú lány elém tartja a karjait, hogy megállítson. Szomorkásan mosolyog. – Ne hagy, hogy megbántson. Nem éri meg.
- Nem tud. – mondom – Nem, ha előbb én bántom meg az ő érzéseit.
