Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Láttad Christ? – Kérdezem Williamet, ahogy utolérem a folyosón. Épp hazafelé tartok, és nem láttam Christ egész nap a suliban.
- Nincs itt. – von vállat, mintha nem is érdekelné. – Nem jött ma be.
- Nos, jól van?
- Valószínűleg. Nem válaszol az üzeneteimre, szóval nem tudom.
Ha Williamet érdeklik a barátai, nagyon szar munkát végez, hogy kimutassa. Ha nem lenne kétszer olyan magas, mint én, megragadnám, megráznám és ráüvöltenék, hogy bármiféle érzelmet kicsikarjak belőle. Miért ilyen rideg?
A frufrus, vékony srác menni készül, és nem bírok magammal, kimondom, ami a szívemet nyomja.
- Nem is érdekel? – Élesebb a hangom, mint szerettem volna.
- Chrisről van szó. Mindig ezt csinálja. Sérült, ezért elzárja magát tőlünk.
- Sérült?
Megrázza a fejét. – Nem fizikailag.
- Nincs semmi, amit tehetnél érte? Te vagy a legjobb barátja. Tudnál vele beszélni?
- Nem akar beszélni. Egyedül akar lenni. Hogy kéne segítenem valakinek, aki nem akarja, hogy segítsek? – Egy pillanatig a földet bámulja. Mikor ismét elkapja a pillantásomat, a szomorúság egy cseppjét látom szemében. Néhány másodpercig tartja a szemkontaktust, aztán elsétál.
Teljesen elképedtem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
