Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mások privát beszélgetéseit kihallgatni rossz. De mikor meglátom Christ, Juliant és néhány másik Penetrator srácot az iskolaudvaron elég heves beszélgetést folytatni, nem tudom leküzdeni a kíváncsiságomat. Tudni akarom, miről beszélnek. Tudnom kell.
Teljes természetességgel körbelopakodom az épületet, figyelve arra, hogy nehogy lógáson érjenek. Veszély küldetés – bármelyik sarkon lehet egy tanár. Nem is ismerem eléggé ahhoz a sulit, hogy tudjam a rövidebb utakat.
Végül megtalálom a vészkijáratot az épület hátuljában. Nem fogok hazudni, majd kiköpöm a tüdőm. Így hát kimegyek és nekidőlök az iskola falának, és egy pillanatra belélegzem a friss levegőt. És ekkor hallom meg. A csókolózást. A hangos lélegzetvételeket. A nevetgélést.
Noora az.
És William.
Penetrator William.
Kétszer is ellenőriznem kell, de biztos, hogy ők azok. A legfeministább, mindig őszinte ember, akit valaha ismertem ténylegesen képes ledugni a nyelvét a torkán. Úgy tűnik, a lányok oda vannak a titokzatosságától, de én egyszerűen nem értem a szembe lógó hajat és a mindig mogorva ábrázatot.
Ráeszmélek, hogy még mindig őket bámulom, mikor Noora egy halk sikolyt hallat és William eltolja magától. – Eva?!
- Bocsánat, megzavartam valamit?
William csak horkant, és lassan megtörli alsóajkát a kézfejével. Egyértelműen csak Noorával foglalkozik, mintha teljesen figyelmen kívül hagyna. Talán kínosnak érzi, hogy rajtakaptam őket.
- Ő, nem. Egyáltalán nem.
- Szóval, mi folyik itt?
- Azt hittem, órád van.
- Láttam Christ és Juliant beszélgetni, szóval gondoltam megyek és...
Most először, William tudomást vesz jelenlétemről. Sóhajt egyet. – Azt mondta, nem beszél vele nélkülem. – Motyogja.
- Mi történik? – Kérdezi Noora zavartan.
- Le kell állítanom egy balhét. – Forgatja meg szemeit, majd arcába húzza kapucniját. – Vissza kéne mennetek órára.
Amint William látótávolságon kívülre kerül, Noora összefonja karját az enyémmel. – Kérlek, senkinek ne beszélj erről.
- Szóval ezt csináltad tegnap ebédszünetben... - mondom, összerakva a kirakóst. – Mármint, nem hibáztatlak. Lefogadom, hogy jobb az íze, mint az undorító szendvicsnek, ami a menzán van, nemde?
Noora csak nevetve rázza a fejét. – Megígéred, hogy nem mondasz semmit?
- Rendben, megígérem. – válaszolom bólintva. – Mellesleg el van kenődve a rúzsod.
- Tényleg? – elereszti a karom és megérinti száját ujjbegyeivel. – Jobb, ha kijavítom. Jössz?
- Maradok még egy kicsit. Tudod, szívok egy kis friss levegőt. Elrendezem a gondolataimat.
Kivéve, hogy nem így teszek. Mikor az ajtó becsapódik Noora mögött, elindulok abba az irányba, amerre William távozott. Nem olyan nehéz rájönni, merre ment – hallom a dühös férfihangokat. Kilesek a sarkon, és habár nem tudom, mit fogok látni, meglep, hogy még senkit nem töröltek képen.
Legalábbis nem látok vért vagy sérüléseket.
Chris áll az egyik oldalon, Julian a másikon. A szőke mögött egy seregnyi Penetrator sorakozik, tetőtöl talpig feketében. Sokkal kisebbnek tűnik tőlük Chris, mint amilyen valójában. William kettejük között áll, és próbálja visszafogni Christ. Hiába sokkal magasabb William, és talán erősebb is, Chris nem hátrál. Az arcai tűzpirosak lettek attól, ahogy próbált kiszabadulni William fogságából, a szemei üvegesek, ahogy valamit a vele szemben álló sráchoz intéz.
A kiabálások egy kupac dühös hangmasszává változnak – esélytelen kivenni, ki mit mond és kinek. Aztán mindenki elnémul. Hirtelen az összes szempár rám szegeződik.
Nem tudom, mi ütött belém, de odasétálok. Egyenesen Julian arcába. – Baszd. Meg.
Míg mindenki figyelme rám szegeződik, Chris kiszabadül William szorításából. Aztán egy tökéletes ütést visz be a tökfej Julian állába. És ekkor kezdődik az igazi bunyó. Valaki vállon talált, és valami összeütközött az arcommal.
Fáj a fejem.
Sikerül elmenekülnöm, vissza arra, amerről jöttem, tenyeremet sajdó arcomra tapasztom. A bőrömön érződő nedvességtől hányingerem lesz.
Egy hatalmas vérfolt van a kezemen.
Az enyém, vagy valaki másé?
Tudni akarom egyáltalán?
Le kell tisztogatnom magam, mielőtt egy tanár meglát, miközben úgy festek, mintha megöltem volna valakit.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sziasztok!
Nos, igen, ismét itt egy rész, de csak mert annyira nem tudok mit kezdeni magammal az itthon való lábadozásom során. Remélem mindnekinek jól telik a szilveszere, aki hozzám hasnlóan nem tud - vagy akar - elmenni szórakozni az este, és Wattpadon, vagy egy jó könyv, film, bármi társaságában köszönti 2018-at, annak megy a virtuális pacsi!
Egyébként nagyon köszönöm a sok szavazatot és a hozzászólásokat is, ezektől aztán méginkább elkap a fordítási láz. Nos, később még találkozunk, és kiderül, mi lett ennek a verekedésnek a végkifejlete. :D
