Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Csörög a telefonom. Alig, hogy felcsendült, már a fülemnél van. Noora az, és nem is lehettem volna boldogabb, hogy ő keres. Majd meghaltam, hogy beszélhessek valakivel. Az elmúlt néhány órában szorongva járkáltam a házban. A vége mindig ugyan az lett a fel-alá cikázásnak; a hűtőnél kötöttem ki, hátha valami új került bele.
Azt hiszem, elég rossz dolog idegességemben enni. De a csipszeszacskóba való nyúlkálás eltereli a figyelmemet, és az ízekre figyelek a dolgokon való rágódás helyett. Mint például Chris, hogy mi van vele és mikor megy haza.
- Noora, el kell... - kezdem, de aztán egyből szavamba vág egy mély, rekedt hang.
- William vagyok. Noora megengedte, hogy használjam a telefonját.
- Ó. – mondom. – Hallottál valamit Chris felől? – Próbálok reménytelinek hangzani, de nehéz, mikor még a legjobb barátja is feladta, hogy keresse.
- Nem.
Érzem, ahogy kihagy egy ütemet a szívem. A helyzet annyira zavaros, nem tudom, mit mondja. Sosem tűnt még el egy barátom sem. Hebegve próbálom kipréselni magamból a szavakat. – Szóval, ő, mit csináljunk? Hívjuk a rendőrséget?
Mély levegővétel a vonal túlsó oldalán. – Nem telt még el huszonnégy óra.
- Ez tényleg számít? Hiszen eltűnt.
- Nem mintha elrabolták volna vagy valami. Bujkál. Előbb-utóbb elő fog kerülni.
- És tényleg semmi ötleted, hová mehetett?
William ismét sóhajt. – Halvány gőzöm se.
- Nos, segítesz megkeresni.
- Csinált már ilyet korábban. Nem akarja, hogy megkeressék, Eva.
- Szóval akkor meg sem próbálod?
William elnémul. Aztán a hangja ridegebben csendül fel, mint bármikor ezelőtt. – Noorával vagyok. Terveink vannak. Ma van a születésnapja.
A meglepetésparti, amit Vilde szervezett Noorának. Ma van. Megígértem Vildének, hogy elviszem Noorát, amint befejezik a dekorálást. Azon kéne aggódnom, hogy időben odaérjünk, de Chris megtalálása az első, amire gondolni tudok.
Hallom, ahogy valaki suttog, megy a pusmogás. – Szia, Eva.
Noora az. William átadta neki a telefont. Végre, egy értelmes ember, akivel beszélni lehet.
- Boldog születésnapot. – mondom, és próbálok minél őszintébbnek tűnni.
Nem hangzik túl boldognak. Az, hogy képtelen vagyok örülni Noora születésnapjának, borzalmas baráttá tesz, de azt hiszem, elég jó vagyok abban az utóbbi időben, hogy szar barátnak tűnjek. Ennél kéne maradnom, igaz?
- Köszönöm, Eva. – válaszol érzelemmentesen. Máris ráragadt volna William érzéketlensége? Általában élettel teli, eltökélt és energikus. Mintha a szokásos Noorát egy monoton felvételre cserélték volna. – Nem nagyon szeretem a szülinapokat. Nem szokásom ünnepelni.
Valaki motyog valamit a háttérben.
- Figyelj, meg fogjuk találni, esküszöm. – Noora hangja hirtelen könnyed és puha lesz. Egy apró, mély szipogás hallatszik a háttérből, és ráébredek, hogy nem csak hozzám beszél. – Minden rendben lesz.
