Az emberek az elmúlt két napban folyton a Penetrator pénzgyűjtő akcióról beszéltek. Próbáltam minél inkább elkerülni a témát - sikertelenül. A plakátok mindenütt kint vannak, és a Penetrator srácok mindent megtesznek, hogy eladják a jegyeket. Felröppent a híre a vetkőzésnek és öltáncoknak is. A gondolatába is belezavarodtam. Épp indulok haza, mikor Chris utolér. A karját a vállam köré fonja, teljesen köznapian.
- Helló. – Mondja.
Össze vagyok zavarodva. Azt hittem, mérges rám, amiért azt feltételeztem róla, hogy ő tette közzé a képet, és nevezett ribancnak. Ezek szerint túl van rajta.
- Szia?
- Megvetted már a jegyedet?
Úgy tettem, mintha nem tudnám, miről beszél. – A jegyemet...?
- A pénzgyűjtésre?
- Hülye kérdés.
- Remek, szóval megvetted.
- Nyilván nem.
Nevetett a válaszomon. – Nem is gondoltam. Egyébként szerencsés vagy! Maradt még pár nálam.
- Miért vennék jegyet egy eseményre, amin nem leszek ott?
Chris úgy tett, mintha gondolkodna, de aztán mosolyra húzta száját. – Hogy támogasd a Penetratoröket?
- És mire fogjátok költeni a pénzt?
- A buszunkra, mi másra? Az italpult felszerelésre szorul, és a régi ülések rettenetesek. Az emberek elég szentségtelen dolgokat műveltek rajtuk.
A fejemet rázva léptem el tőle. – Komolyan? Nem is adományoztok? Nincs az az Isten, hogy hagyom, hogy a mocskos buszotokra költsétek a pénzem.
Elengedi a vállam, és zsebre dugja a kezét. – Mi ez, a Sárkányverem1?
A szemeimet forgatom. – Miért nem kerestek inkább valami plusz munkát a srácokkal?
- Előző félévben két állásom is volt, és még mindig szenvedek a részidős munkákkal és a sulival.
- Ó.
- Szóval biztos, hogy nem jössz?
- Igen. Nem bulizom többet. Sosincs jó vége.
Chris szemöldökei összefutnak. Mintha fejben épp önmagával vívna csatát, próbál megtenni mindent, amit tud, hogy összejöjjön a dolog. Kis idő után felvidul, és egy mosolyszerű grimasz jelenik meg szája sarkában. – Csinálhatunk mást is, ha szeretnéd. Például... Lóghatnánk együtt.
- Neked nem a pénzgyűjtésen kellene lenned?
Vállat von. – Nem veszik észre, hogy nem vagyok ott. Amúgy sem voltam oda az ötletért.
Ránézek, kérdésétől zavartan. – Sosem lógunk együtt, csak ha bulikról van szó.
- Ezen változtathatunk.
- Mit csinálnánk?
- Vacsora és film? Vagy bowling? Egy séta? Meztelen fürdőzés? Bármit, amit szeretnél.
- Úgy hangzik, mint egy randi.
- Nem kell annak lennie.
- Szóval bármit csinálhatunk?
Mosolyogva bólint. – Bármit, amit kigondolsz azzal az okos fejeddel. Kivéve, ha ellentmond a törvénynek, természetesen.
Ha. Törvényellenesség. Vicces.
- Rendben.
- Igen? Akkor ezt megbeszéltük? – Nyújta a kezét, hogy megpecsételje egyezségünket.
Megrázom, a kezem óvatosan érinti az övét. – Megbeszéltük. A bowling jól hangzik.
- Akkor jobb, ha vigyázol, mert nagyon jó vagyok.
- Én valószínűleg mégjobb.
- Persze, bizonyítsd. – Chris előredől és egy gyors ölelésbe húz. – Sietnem kell. El kell adnom a többi jegyet, mielőtt hazamegyek, különben nem lesznek boldogok a fiúk. Később beszélünk?
- Igen.
Aztán eltűnik az utca végén. Lemaradok, hallgatom a hangját, ahogy pár lányra próbálja rásózni a jegyeket. Vicces, mennyire könnyedén meggyőzte őket, hogy menjenek. Hogy őszinte legyek, csak mosolyognia kell. Nem kell sok, a lányok térdei remegő kocsonyává változnak, és bármilyen túlárazott hülyeségre bólintanak, amit javasol.
Ez a Chris-hatás.
És én is áldozatául estem. Csak a gondolat, hogy józan állapotomban együtt lehetek Chrisszel, idegessé tesz. Boldoggá. Gyengévé. Ijedté.
Nem randizom. Sosem voltam a randizós típus. Alkoholt fogyasztok és baráti csókokat osztok. Szóval mi a fenébe is mentem én bele?
Egy randiba. Chrisszel.
Ennek nem lesz jó vége.
1 brit televíziós műsor, ahol kezdő üzletemberek próbálják eladni terveiket jól menő vállakozóknak
YOU ARE READING
Lose Yourself • SKAM • #Mohnstad
FanfictionEva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni. » Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul. » A r...