Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hogy vagy? – kérdezi Noora, miközben megölel. – Elég ramatyul festesz ma. – A nap lassan telik. És minden másodperc fájdalmas. Csak haza akarok menni és átaludni az egészet. Hibernálódni. Kiolvadni öt év után. Megváltoztatni a nevemet. Levágatni a hajamat.
Vállat vonok. – Jól, azt hiszem.
Próbálok normálisan viselkedni, visszafogni az érzelmeimet. Mintha nem is érdekelne. Bár ez nem változtat a tényen, hogy látom, ahogy az emberek bámulnak és ujjal mutogatnak rám, hallom őket a hátam mögött sugdolózni. Mindenhol. Az osztályteremben és a folyósón, ebédnél a suliudvaron. Nem menekülhetek előle.
Vilde, miután véget értek az órái, csatlakozik hozzánk a padoknál az iskola udvarán. – Helló csajok. Eva, jól vagy? – A gombóc a torkomban egyre csak nő, így mindössze bólintok. Én kértem őket, hogy találkozzunk itt, mert be kell vallanom valamit. Aggódom, hogy másként néznek majd rám.
A szavak csak úgy elhagyják a számat. – Azt hiszem, lefeküdtem Chrisszel.
Vilde álla a betonon csattan. – Lefeküdtél Chrisszel? Eva!
Szemem tágra nyílik attól, hogy milyen hangos, próbálom jelezni neki, hogy halkujon el, s a szám elé emelem az ujjamat. – Talán. Nem emlékszem.
- Ha Penetrator Chris lefeküdt veled, tudnál róla. Azt hallottam, nagyon jó az ágyban.
- Túl részeg voltam. Fogalmam nincs, mi történt.
Noora keresztbe tette karjait a mellkasa előtt. Az arcán kiült döbbenet undorrá változott. – Ez erőszak.
- Chris talán csajozógép, de nem erőszaktevő. – mondja Vilde.
- Miért véded őt? – kérdezi Noora Vildére sandítva. – Ha lefeküdt Evával a tudta nélkül, akkor igen is az.
- Nem emlékszem, mi történt. Annyit tudok biztosan, hogy mellette ébredtem a pulcsiját viselve. Ennyi. – Az ördögről beszélve... Chris és William átsétálnak az iskolaudvaron, az utca szélén parkoló autók irányába. Chris egy gyors pillantást vet felénk mielőtt beszállnak a kocsik egyikébe.
- Kérdezd meg tőle. – nyggat Vilde.
- Azt nem tehetem.
- Miért nem?
Mert félek a választól. Nem hiszem el, hogy annyira mélyre süllyedtem, hogy lefeküdtem valakivel, aki úgy viselkedik, mint egy pöcs és utána elítél. Sóhajtva nézek le a földre. – Azt hiszem, ő terjeszti a képeket. – Valahol azt kívánom, bár ne tudnák, milyen fotókról beszélek. De ezen a ponton már mindenki látta őket.
Noora rám néz. – Tényleg ezt gondolod? Úgy értem, behúzott annak a Yakuza srácnak, amiért a szájára vett. Miért keveredne verekedésbe, aztán küldené el a képeket? Értelmetlen.
- Noorának igaza van. – mondja Vilde bólogatva – Valószínűleg egy Yakuza csinálja.
- Chriv volt az egyetlen, aki velem volt a mosdóban.
- Akár ő készítette a képeket, akár nem, akkor is egy farok, amiért kihasznált. Meg kell tudnod, mi történt valójában.
- És azt hogy fogom csinálni?
Noora eltűnődik egy pillanatra; egy kis ránc összeszalad a szemöldökei között. – Megkérdezem neked Williamet.
- Ő, nem. – válaszol Noora. – De ha zaklatnom kell a Penetratoröket, hogy válaszokat kapjak, megteszem. Ha Chris tette ezt, biztos vagyok benne, hogy a barátai tudnak róla.
- Nem mehetsz és vallathatod ki a Penetratoröket. Ez borzalmas ötlet. – válaszol Vilde és megforgatja a szemét.
- Miért nem?
- Mert a russetiden itt a nyakunkon. Nem szerezhetünk ellenségeket.
- Nem tehet úgy, mintha meg sem történt volna! Valaki képeket készített róla részegen, miközben alig volt rajta a pólója! Ez olyan, mint a gyerekpornográfia! – száll vitába Noora – Nem látod, milyen komoly az ügy?
- Nem is tudjuk, Chris volt-e! Ki kell derítenünk, mielőtt ellenségeskedni kezdünk. Nem ronthatjuk le a hírnevünket, csak azért, mert mindenki azt hiszi, Eva ribanc.
Mindenki azt hiszi, ribanc vagyok? Úgy érzem, mintha valaki megforgatott volna bennem egy kést. Noora tekintete rám siklik. Elnézek, kipislogom a könnyeket a szememből. A vita folytatódik. Noora a füle mögé tűri a haját. Összepréseli vörös ajkait, hogy lenyugtassa magát.
- Nem hiszlek el. Annyira önző tudsz lenni néha.
- Nem vagyok önző! Evára gondolok és a hírnevére.
Elegem van a vitatkozásból. Megfogom a táskám és felállok. – Mennem kell.
- Hová mész? – kérdezi Vilde.
- Én... Én csak nem érzem magam valami jól.
Noora szomorúan pillant felém. – Szeretnél elmenni az iskolaorvoshoz? Elkísérlek.
Mintha az iskolaorvos eltűntethetné a szorongásomat. Csak adna egy Nurofent és hagyná, hogy pihenjek egyet a kanapén. Az nem elég. Mesterséges kómába akarok kerülni, és addig fel nem ébredni, míg vége nincs ennek az egésznek. Sajnos az orvos nem tud segíteni ebben. Megrázom a fejem. – Nem kell. Csak haza akarok menni.
