Lose Yourself • SKAM • #Mohnstad

péntek - 21:56

A szoba meleg, tele izzadt testekkel és áradó alkoholszaggal. Különböző italok egyvelege a földre borulva ragad a talpam alatt. Hagyom, hogy ujjaim végigfussanak az átlátszó műanyagpohár peremén, ami félig van töltve borral. Enyhén szédülök, és erősen kell koncentrálnom a gondolataimra. Próbálok lassítani. Rég volt már, hogy ittam, és most gyorsabban üt, mint kéne. Ha nem állok le, még a végén megcsólokok valamilyen random idegent. Vagy rosszabb. Megcsókolom Christ. Vilde belém botlik. Az integető kezei kiverik a poharat a kezemből és a bor egyenesem rám ömlik. Ránézek, aztán le a felsőmre. Beivódik a pólóba, a fehér anyag pedig átlátszóvá válik. Vilde hozzám hajol és a fülembe kuncog. - Eva, azt hiszem, William szexelni akar. - Mondja.

A vállánál fogva lököm vissza Vildét, a kanapé szélének támasztom. - Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet?

- Hónapok óta várok! Maradt még borod? Kissé ideges vagyok.

Mély levegőt véve adom át az italom a részeg lánynak. - Tessék. Ülj le. - Kezemmel végigszántok a hajamon, sóhajtok az előttem tornyosuló káosz láttán. - Csak maradj itt, rendben? Ne menj sehová. Mindjárt jövök.

Sajnálom Vildét? Igen. Régen olyan voltam, mint ő. Hagyom, hogy elkövesse élete legnagyobb hibáját, és részeget lefeküdjön valami harmadévessel? Nem. Mikor én követtel el hibákat, senkim nem volt, hogy segítsen. Tudom, hogy odáig van ezért a Williamért, de nem hagyom, hogy megtörténjen a dolog, amíg ilyen állapotban van. Williamnek sem kéne. Meg kell mondanom neki, hogy állítsa le magát. Nem akarom itthagyni Vildét, de nem vigyázhatok rá és kereshetem meg Williamet egyidőben. Hol van Noora, amikor szükség lenne rá? Némi segítség rám férne.

Elkezdek Chris után kutatni. Meg kell tőle kérdeznem, hol és kivel van William, és hogy miért próbál lefeküdni egy lánnyal, aki nincs magánál. Már csak maga a gondolat is dühítő. Viszont a mosdót is meg akarom keresni, hogy megszárítsam magam. A felsőm kényelmetlenül tapad a mellkasomhoz, és bortól bűzlöm. Egy hang a hátam mögül a fülembe suttog. Hangjának lehelete csiklandoz. - Helló gyönyörűm. - Megfordulok.

- Chris.

- Hová indulsz, édes?

- Igazából téged kerestelek.

Ezen elmosolyodik. - Ó, valóban? Én is téged kerestelek. A szobám odafent van, fel...

- Chris.

- Igen? - A mosolya elhalványodik. Italmámoros tekintete befejezi a vándorlást, most először ténylegesen rám néz a pimasz, kisfiús ábrázat nélkül. - Jól vagy? Fenébe, te sírsz? A ruhád teljesen elázott.

Homlokomat ráncolom, kipislogom szememből a felgyülemlő nedvességet. Nem könnyek. Csak a stressz okozza, amit a Vilde iránti aggodalom szül. - Nem sírok, csak...

Furcsállóan néz, ujjbegyeit halántékának dörzsöli. - Mi folyik itt?

- Megmondanád a barátodnak, Williamnek, hogy nem próbáljon lefeküdni Vildével?

- Vilde? Az a nagyon részeg csaj a buszodról? - kérdezi - Talán a Pepsi Maxhoz kéne csatlakoznod.

- Nem vagyok egy buszon sem, és nem is akarok csatlakozni. Nem leszek russ.

Zavarodottan bámul. - Rendben...? - mondja és előrehajol - Miért nem?

- Mert ez csak egy... - félbeszakítom magam. - Ne tereld a témát. Hol van William?

- Minek neked William, ha itt vagyok én?

- Mert meg kell mondanom neki, hogy fejezze be a részeg lányok kihasználását.

- Kihasználás?

A beszélgetésünket egy a folyosóra érkező személy zavarja meg. Chris barátja a frufruval, a magasabbik. - Baszki! Chris, valami csaj épp most hányt telibe!

- Mi? Kicsoda?

- Az egész pólómat... - morgolódik, és átvág közöttünk. - Megyek tisztálkodni, jobb lesz, ha kidobod azt a szőkét, kurvára őrült a csaj.

Chrisre nézek, aki megforgatja a szemét - Dráma! - Suttogja.

Visszasétálunk a nappaliba, ahogy egy szőke lány arccal a padló felé a saját hányásában fekszik. Az emberek körbeállják, de senki nem segít rajta. Vilde az.

Mozgás! - Sürget Chris, áttörve a nézőközönségen. Követem. Megragadom Vilde egyik karját, míg Chris a derekát fogja át, felsegítjük a földről. Nem tud megállni magától, és félig az ölemben fekve végzi a kanapén. - Ugye él? - Kérdezi Chris.

Kisimítok néhány ragacsos szálat az arcából. Sápadt, a szemei sötétek. Nem kellett volna nekiadnom az italomat. Vilde felköhög - Élek.

Sziasztok! Gyors megjegyzés itt a rész alatt: amint olvashattátok, végre sikerült elhoznom az új fejezetet(?), mostantól pedig újra több időm lesz, így hamarosan a folytatás is érkezik. Bocsánat, hogy sokáig húzodott a friss, nem kevés teendőm volt az utóbbi hetekben. Egyébként szeretném megköszönni a szavazatokat és azt a néhány hozzászólást, örülök, hogy eddig tetszik a történet, azt hiszem kijelenthetem, a folytatás sem fog csalódást okozni senkinek! ^^

x, Ramz