Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Az iskolába való indulás olyan, mintha a saját halálomért mennék, és bárhol máshol szívesebben lennék, mint ott. Ha tehetném hátat fordítanék, és elrohannék. Futnék, míg a lábaim bírják. Messze, ahol nem futhatok össze Chrisszel. Az iskolaudvaron való átkelés igazi földi pokol. Rosszabb, mint vártam. Az emberek bámulnak, suttognak és mutogatnak. Ugyan azt csinálják, mint az első napomon azzal a lánnyal, akiről hallottam, amelyik Crisszel vesztette el a szüzességét és vérzett. Utálom. Próbálom kizárni.
Mázlimra kiszúrom Sanát a bejáratnál. Rámosolygok, de arca továbbra is kifejezéstelen. Amint elég közel érek, megragadja a karom, és behúz az épületbe. Addig nem áll meg, míg el nem érünk egy üres teremig. Becsukja mögöttünk az ajtót. – Tudsz a képekről? – kérdezi.
- Milyen képekről?
Sana nyugtalannak látszik. Mintha aggódna valami miatt. Aztán vesz egy mély lélegzetet és beszélni kezd. – Valaki a bulin csinált rólad egy képet, amin totál készen vagy a mosdóban.
Próbálom feldolgozni, amit mondott. – Mi van?
- Sajnálom. Ott kellett volna lennem, hogy segítsek. Csak nem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet.
Nem bírok megszólalni. A torkom túlságosan is száraz.
- Emlékszel egyáltalán bármire is? Volt veled valaki a mosdóban?
A gyomrom görcsbe rándul, mikor bevillan az emlékkép. Csak egyetlen emberre emlékszem, aki ott volt velem. Egy kétségbeesett, vinnyogó hangot hallatok. – Chris.
A neve hallatán sírásban török ki. Rohadék Chris. Ő tette ezt. Nem kellett volna bíznom benne.
