Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Chris utolér az iskola bejáratánál lévő padoknál. Körémfonja a karját, és ölelésbe von. A kabátjának enyhe fű- és kölniillata van. - Milyen volt a napod? - kérdezi.
- Stresszes. Volt egy furcsa életmód óránk, ahol az iskolanővér a szexről beszélt. Aztán Vilde sírt a mosdóban, szóval az ebédszünet nagyrészét ott töltöttem, próbáltam meggyőzni, hogy a viszketős szeme nem klamídia.
- Klamídia a szemben? - Chris nevet, elereszt az ölelésből és helyette karját a vállamon pihenteti. - Nekünk is előadta a mesét első évben. A nővér elég ijesztő, nem?
- Egy kicsit. Mindenki nagyon kellemetlenül érezte magát az egész alatt.
- Tavaly elmentem hozzá óvszerért, és egy hosszú előadást tartott arról, hogy milyen büszke, amiért biztonságosan élek nemi életet. Még egy matricát is adott. Egy matricát!
- Matricát? - Nem tudtam nem nevetni.
- Nektek is mondta, hogy a legtöbb tinédzser tizenhét évesen veszti el a szüzességét? - kérdezte Chris.
- Biztos, hogy nem igaz. Én fiatalabbat mondanék.
Szemöldökét ráncolja erre a kijelentésemre. - Fiatalabbat? Komolyan? Te mikor...
- Semmi közöd hozzá.
Csak bólint. - Sajnálom. Nem akartam bunkó lenni, vagy ilyesmi. Csak kíváncsi vagyok.
Csendben maradok. Egy pillanatig csak némán sétálunk. - Tizennégy voltam.
Rámpillant, szemöldökei lassan ismét összecsúsznak. - Tényleg?
- Igen. - Nem vagyok biztos benne, hogy vissza kéne kérdeznem. Akarom tudni?
- Én tizenhét voltam.
Érzem, ahogy arcomra kiül a hitetlenkedés. - Nem, biztos nem.
- De, igen.
- Szóval... előző évben? Ez meglepő.
- Mert azt hiszed, mindennel és mindenkivel összefekszem?
Vállat vonok. - Miért, nem? Úgy értem, mindenütt azokat a Penetrator pulcsikat látom.
- Már van vagy egy hónapja. Több, mint egy hónapja, hogy őszinte legyek.
Száraz nevetés hagyja el a számat. Nem tehetek róla. - Hű. Gratulálok. Ez valami rekord?
Nem foglalkozik a szarkasztikus megjegyzésemmel. - Szeretnél egy shake-et a Mekiből, amíg várjuk a buszt?
A szemem a buszmegálló felé villan, és eszembe jut a csapat lány ma reggelről. Újraélem a pillanatot, a szorongás ismét előtörni készül.
- Eva?
Elkapom a pillantásom a megállóról és Chrisre szegezem. A szemöldökei a magasba kúsznak, ahogy a válaszomat várja. - Ő, tessék? Bocs, mi?
- McDonald's? Van vagy tíz percünk a következő buszig.
- Ó, persze, miért is ne?
Egymás mellett sétálunk az út mentén, Chris a telefonját nézi és őrült módon pötyög. Hallani vélem dühét a mozdulataiban, ahogy a képernyőhöz tapadnak ujjbegyei. Teljesen megszűnt a vidámnak lenni, és feldúlt, dühös stílusba váltott a másodperc töredéke alatt. Aggaszt, de nem tudom, rá kellene-e kérdeznem. Nem akarok rontani a helyzeten. Bár azt hiszem, sejtem, miről lehet szó.
- Sajnálom, amiért kirúgtak miattam a buszról. - Motyogom, remélve, hogy meghallja.
Az ujjai megállnak az üzenet írása közben, és rám emeli tekintetét. Többé nem tűnik mérgesnek, inkább zavarodottnak. Kissé megemelkedik szemöldöke. - Hogy rúgathattál volna ki a buszról?
- Hát, velem voltál ahelyett, hogy a gyűjtésen lettél volna. És az emberek azt mondták...
Egy halk sóhajjal belém fojtja a szót. - Az én döntésem volt. Nem akartam menni, szóval nem mentem. Plusz egyáltálán nem ezért nem vagyok már a buszon.
Összefonom a karjaim. - Nem? De mindenki azt mondja...
- Ez a suli semmi nem lenne pletykák nélkül.
A homlokomat ráncolva oldalra döntöm a fejem. - Akkor mi az igazság?
- Kiléptem.
- Azok után, hogy ennyi áldozatot hoztál miatta?
Chris csak vállat von. Mintha semmiség lenne. - Igen.
- De miért? - kérdezem. Azt hittem, szeret azon a buszon lenni. Hogy változhat meg mindez ilyen gyorsan?
Vesz egy mély levegőt és felnéz az égre. A kezei mélyen a zsebeibe süllyednek. - Mert...
- Mert? - Ismétlem, azt kívánva, bárcsak megosztaná velem, bármi is jár a fejében. Úgy tűnik, nyomasztja.
Chris megnyalja az ajkait. Mintha azon tűnődne, beszéljen-e vagy sem. Aztán, kihúzza kezeit a zsebeiből, és egyikkel végigszánt haján. - Rájöttem, hogy Julian és néhány másik srác állt a rólad készült képek terjesztése mögött. Azt tervezték, hogy pénzt csinálnak belőlük a gyűjtésen.
- Tényleg? - Hirtelen rosszul leszek, újraélem a pillanatot, mikor először szembesültem a képek létezésével. Már majdnem elfelejtettem a dolgot. Nem hiszem el, hogy egyből Christ gyanúsítottam.
- Nem láttam őket. - mondja - De hallottam a képekről beszélni. Ha ez segít, behúztam egyet neki.
- Szóval ezért verekedtetek tegnap.
- Aha. - bólint - Megmondtam nekik, hogy inkább nem leszek egy buszon sem, mint hogy ennyi faszfejjel kelljen együtt lógnom. A srácok aztán nagyon idegesek lettek, mert William azt mondta, hogy ő is kilép, hacsak nem törlik a fotókat. Amit amúgy is meg kéne tenniük, mert ez a szarság biztos, hogy illegális.
A fotocellás ajtó kinyílik, ahogy megközelítjük a bejáratot. Befelé menet megcsap a kifelé áradó meleg. - És mi lesz most? - Kérdezem.
- Nos, William a buszfőnök, a Penetratorök nem tudnának létezni nélküle. Nincs az az Isten, hogy megkockáztatnák a kilépését.
- Akkor gondolod, hogy megszabadulnak a képektől? - A remény egy csepp szikrája villan fel előttem.
- Nagyon remélem. - válaszol - És most, milyen ízű shake-et szeretsz?
- A csokisat. Te?
Chris megnyomja az itallapot az önkiszolgálón. - Eper.
- Komolyan? Nem gondoltam volna, hogy epres srác vagy.
- Édesebb vagyok, mint azt gondolnád. - Mondja magában nevetgélve, ahogy bedugja a kártyáját az annak megfelelő helyre.
