Eva próbál elmenekülni a múltja elől, ám Chris visszarántja. Az élet néha sok tud lenni.
» Ez a történet egy jelenleg még befejezetlen történet fordítása, tehát nem saját. Az eredeti ugyanezen néven található meg itt wattpadon, angolul.
» A r...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A telefon erősen a fülemhez szorítva. A másik kezem idegesen játszadozik egy kósza tincsemmel. Chris odakint van, rám vár, hogy visszamenjek hozzá a mosdóból. És én nem akarok visszamenni. A széles mosolya mágnesként vonz. Olyan furcsa hatással van rám, ami a térdeimből kocsonyát csinál. Egyértelmű, hogy a mosolyát, és azt, ahogyan megnyalja a szája sarkát arra használja, hogy lányokat szerezzen. Ő ilyen. Lefogadom, hogy miden alkalommal működik. De nem akarok olyan lenni, mint a többi lány, nem akarok vonzódni hozzá.
- Noora, a Kaffebrennerietben vagyok Chrisszel és teljesen ki vagyok akadva. – Ki vagyok akadva, mert Chris flörtöl velem, és félek, hogy talán belezúgok. Nem bízom magamban.
- Tudom, láttam Jodelen. Van fent egy kép.
Valaki képet csinált rólam és Chrisről? Érzem, hogy a szívem ütemesebben ver, izzadságcseppek jelennek meg a halántékomon. – Mi? Jodelen?
- Egy Penetratorral randizol! Még szép, hogy az emberek pletykálnak róla. Ezt csinálják a sulinkban. És mikor nincs miről beszélni, kitalálnak valamit. – Csak úgy negyvenöt perc telt el, és az emberek máris pletykákat terjesztenek?
- Ez nem randi.
Hallom, ahogy halkan kuncog. – Pedig a képen eléggé annak tűnt.
- Nem az! A mosdóban bujkálok. El akarok menni, de meghívott egy kávéra és szörnyen érzem magam.
Noora megáll egy pillanatra, majd sóhajt. – Nem hagyhatok faképnél. Azt senki nem érdemli meg, még Chris sem.
- Akkor mit tegyek?
- Menj, élvezd a kávéd, untasd egy történettel a politikáról vagy valami, és aztán távozz.
Mélyen szívom be a levegőt. Noorának igaza van; nem számít, mekkora tuskó, Chris nem érdemli meg, hogy felültessék. – Oké, megpróbálom.
- Mennem kell. Hívj fel később, és meséld el, hogy ment.
- Rendben, úgy lesz.
- Sok sikert. Szia!
Ránézek a tükörképemre. A hajam kész káosz, a pamutsálamtól teljesen elektromossá vált. Megnyitom a csapot, benedvesítem az ujjaim, és lesimítom az ágaskodó tincseket. Azután hozzányomom a kezeimet az arcomon éktelenkedő vörös foltokhoz, abban reménykedve, hogy eltűntethetem a pírt. Mielőtt kinyitom az ajtót, veszek egy utolsó nagy levegőt. Meg tudom csinálni.
Amikor visszaülök a székemre, Chris rám mosolyog. Érzem a tekintetét az arcomon, ahogy a pillantásomat fürkészi. El kell fordítanom a fejemet.
- Már kezdtem azt hinni, itthagytál. Ennyire nem rossz a társaságom, ugye?
Kínosan felnevetek. – Nincs veled gond.
Chris felém hajol az asztal túloldaláról. – Tehát... Sosem mondtad, miért nem vagy egy russebusson sem.
- Szerintem egyszerűen egy rossz eszme. – Mondom.
Fél szemöldökét felhúzza, fejét oldalra dönti. – És miért is?
Untasd, Eva. Untasd őt halálra.
Megállok egy pillanatra. Aztán eszembe jut, mit mondana anyám. – Mert a russeidőszak kapitalista, és piaci erők által vezérelt. Az emberek részeg tinédzserekből akarnak pénzt csinálni, akik nem tudnak jobbat. A kapitalizmus legrosszabb fajtája. – Válaszolom.
Chris kacag az állításomon. Aztán befejezi és kisfiús csillogással a szemében néz rám. – Biztos, hogy tizenhat vagy?
- Tessék?
- Annyira érettnek hangzol. – Mondja vállat vonva. – Tetszik.
Érzem, ahogy körülöttem minden lefagy. A szívem kihagy egy vagy két ütemet. – Tetszik?
Bólint, és megvillant egy széles mosolyt. – Igen. Elég eszes vagy, nemde?
Soha nem hívott még senki eszesnek. Soha. Őszintén szólva, nem is igazán tudtam, mit jelent a kapitalizmus, mielőtt anyám szónokolt volna a russeidőszakról és a pénzről, amit az emberek költenek rá. Pokolba, még most is alig értem, mit jelent. Mikor nem szólok semmit, Chris megnyalja az ajkait és méginkább előredől. – Szerintem az intelligencia elég szexi. – Mondja.
Borzasztóan melegem van, és nem a pulcsi miatt, amit viselek. – Ó.
