Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

7.rész~Egy ágyban

Seoyun szemszög:
KyungEun haza ment.Jimin és én a fürdőben voltunk.Az elvágott ujjamra keresett raktapaszt.
-Áh,meg is van-szólalt fel,majd fordult felém.
Ültem a kád szélén és vártam hogy jöjjön ellátni a kis sebem.Letérdelt és beragasztotta.Úgy éreztem magam mint egy kisgyerek,akinek épp az édesanyja csinálja a sebellátást.
-Sokkal jobb-néztem rá csillogó szemekkel.
Felálltam,majd mikor kiakartam menni az ajtón,éreztem hogy megfogja a kezem és visszahúz.Egyenesen a falhoz lökött,a két kezem összekulcsolta,majd a falhoz nyomott és adott egy igazán vad csókot.
-Remélem ettől az ujjad meggyógyul-suttogta.
Majd kimentünk a fürdőből egyenesen a szoba felé.Felvettem kék pizsomám és lefeküdtem az ágyba.Ő is jött velem.Pár pillanat múlva arra lettem figyelmes,hogy valaki átkarolja a testem.
Ő volt az.Csakis ő.Majd így aludtunk el.Kicsit közelebb nyomta testét a hátamhoz és éreztem hogy nincs rajta póló.
-Oppa?-nyitottam ki szemem-nem félsz hogy benyitnak és így látnak minket?
-Nem lesz belőle gond-nyugtatott-az ajtó zárva.
Zárva?!Jimin miért zártad be?Tán olyan szándékaid vannak velem?
-Értem-válaszoltam neki,és felé fordultam.
A mosolyát láttam.Azt a tipikus huncut mosolyát.Magárahúzott.Éreztem a testemen az ő teste melegét.A bőre oly puha volt.Mintha álom lett volna,de nem.Tényleg Park Jimin testén feküdtem.A két kezével átkarolt.És csak szorított,mint aki soha nem akar elengedni.
-Park Jimin,én szerelmes vagyok beléd-csúszott ki a számon egyik gondolatom.
Felemeltem a megszeppent arcom,és ránéztem.
-Woo Seoyun,szerelmes vagyok beléd-mondta nekem.
Ismét megállt bennem az ütő.Ahogyan azzal a puha és piros szájával mondta ezt a mondatot,a hátamon végig futott a hideg.De mivan ha csak viccel?Mivan ha ez az egész ami itt történi egy álom?
-Biztos azon gondolkodsz-tette a fülem mögé a hajam-hogy ez egy álom,igaz?
Bólogattam.
-Olyan lehetetlennek tűnik hogy én veled vagyok-mondtam.
-Nem álom-mosolygott-és sajnálom hogy titkolni kell ezt az egészet.
-Semmi gond,de ha rájönnek akkor mégidegesesebb lesz Namjoon.
-Ez igaz-nézett rám-de nem sokáig kell titkolni.
Adtam neki egy csókot majd lehajtottam fejem a mellkasára.Hallottam a szívdobogását,amely nyugodt volt.A szuszogása,mint egy kiscicáé.De nem hallgattam sokáig,ugyanis elaludtam.Reggel hamarabb keltem fel mint ő.Olyan édesen aludt.

Fejére húzva a takaró.De nem sokkal az én ébredésem után,ő is felkelt.
-Jó reggelt Szivem-köszöntött álmos hangjával.
-Neked is-mosolyogtam rá.
Hosszas szenvedés után sikerült kikelnie az ágyból és felöltöznie.Úgy mint nekem.Kimentünk a konyhába-de még előtte lejtett egy csókot a számra-ahol Jin a reggelit csinálta.
-JÓ REGGELT-jött oda V és ölelt meg.
-Nektek is.
Leültünk az asztalhoz és enni kezdtünk.
-Jin,tényleg olyan jól tudsz főzni mint amilyennek látszik-dicsértem meg az ételt.
-Köszönöm-mondta.
Mikor mindenki befejezte a regelit,a srácok leültek tv-zni.Kivétel Jimint.Ő vissza ment a szobába és én meg utána.A tagok észre sem vették hogy ketten egy szobába mentünk.Mikor beértem a szoba ajtaján az be is csukódott és zárodott.Jimnin ott állt a hátam mögött,egy szál boxerban.Megfodultam,mire ő az ágyra lökött és rámmászott.Csókolgatta a nyakam,az arcom,és nem egyszer megharapta a szám.Itt már tudtam hogy mi akar.