Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:11.rész~Miért tűntél el?!

Jimin szemszög:
Reggel felkeltem,de Seoyun nem feküdt mellettem.Kicsit megijedtem,de úgy gondoltam,hogy kint van a srácokkal,mert hamarabb felébredt.Felöltöztem,és kimentem.Mindenki ijedt arccal rohangált a lakásban.
-Jó reggelt?-néztem a srácokra.
Senki sem mondott semmit,mindenki csak idegesen csinálta tovább a dolgát.Namjoon rám nézett,majd mintha minden oké lenne,odajött hozzám.
-Jó reggelt-vágott egy erőltetett mosolyt.
Értetlen arccal,leültem megenni a reggelim.Felmentem Twitterre és a kommenteket kezdtem el olvasni a tegnapi posztom alatt.Megettem a reggelim,és felálltam az asztaltól.
-Srácok,az oké hogy mindenki ideges,nem tudom miért,de hol van Seoyun?-zártam le telefonom képernyőjét.
Mindenki megállt.Bárki bármit csinált azt abbahagyta.
-Hát,tudod..-vakarta meg Hoseok a tarkóját.
-Nem tudjuk-vágta rá Yoongi.
-Haha,jó vicc-nevettem-Na,hol van?
-Jimin..tényleg nem tudjuk hogy hol van-nézett rám Jungkook.
Hirtelen megállt bennem minden.Seoyun eltűnt,és semmilyen nyomot nem hagyott maga után.Ilyen állapotban lehet,hogy nem is él már.
-BASSZUS!-ordítottam el magam,és azonnal a kulcsomhoz,és egy maszkhoz kaptam.
Elindultam a városba,hogy Seoyunt megpróbáljam megkeresni.Bementem Szöul központjának az összes ital,-és dohányboltjába,hogy hátha látták őt.Mindenhol a nemleges választ kaptam.Nem hiszem el.Jint felhívtam,hogy hátha otthon van már.Nem volt,de Jint kocsival elindult keresni őt,és mindenki más is.KyungEun és Jung is ugyan így tettek.Órákon át kerestem,de mindenhol.A Han folyónál,a vidámparkban,a Fehér parknál,és minden olyan helyen ahol úgy gondoltam,hogy lehet.Már este 9 óra volt,mikor éreztem,hogy feladom.Elkezdtem hazafelé sétálni.Benyitottam az ajtón,de Seoyun még mindig sehol sem volt.
-Sajnálom Hyung,de mi mindent megtettünk-jött oda Tae.
-Semmi baj-néztem letörten a földre,és egy kicsit megérintettem a vállát.
Beestem a szobámba,és mint valami depressziós 14 éves,összekuporodtam a szobám sarkában.Ettől féltem,hogy ez lesz.Hová mehetett el?Vettem egy nagy levegőt,majd ordítottam utána.Felkeltem a sarokból,és megint elindultam Seoyunt keresni.Még vagy 10-szer ugyan azt az utat bejártam.
-WOO SEOYUN A JÓ KURVA ÉLETBE HOL A FASZOMBA VAGY?!-ordítottam könnyes szemekkel.
-Park Jimin itt állok mögötted-fogta meg valaki a vállam.
Hirtelen hátrafordultam,és Seoyun állt ott.Fogtam,és megöleltem.
-Az Isten szerelmére,hol voltál Kincsem?!-szorítottam magamhoz a könnyű testét.
-Egész nap a városban voltam-karolt a nyakamba.
-Egész nap aggódtunk érted Te bolond-mondtam.
-Aish,Jiminie nagyon jól tudhatnád,hogy csak úgy nem megyek el-szorította a nyakam.
Megfogtam Seoyun kezét,majd hazavezettem.Beléptem vele együtt az ajtón,és mindenki nagy megkönnyebbüléssel rohant oda hozzá.
-Hol voltál?!-kérdezte aggódóan Jungkook.
-Városba voltam,kell egy kis mozgás-válaszolta Seoyun értetlen fejjel.
Teljesen igaza volt.De akkor is,legalább egy cetlit,vagy egy üzenetet hagyhatott volna.Felkaptam Seoyun könnyű testét,majd bevittem a szobába.Óvatosan leraktam őt az ágyra,majd a zár kattanását lehetett hallani.Lassan rámásztam Seoyunra,majd egy hosszú csókba kevertem bele.A szája után egyre lejjebb,és lejjebb mentem a puszilgatásokkal.Seoyun, a néha kiadott kisebb,és halkabb hangokkal jelezte,hogy élvezi valamennyire.Seoyun belemarkolt a pólómba,majd én egyre lejjebb és lejjebb puszilgattam,ő pedig lehúzta.Fölé másztam,majd elmosolyodtam.Seoyun elpirult,majd eltakarta az arcát.
-Ne legyél ennyire félénk,hisz nem most csinálod először-adtam puszit az arcára.
Seoyun megvonta a vállát,majd elmosolyodott.Folytatni kezdtem azt,amit elkezdtem a testén.Ráfeküdtem egy kicsit,de ő felszisszent.
-Huh?-néztem rá.
-Csak a sebem,de minden oké-mosolygott.
Vettem egy nagy levegőt,majd abbahagytam,mert nem akartam neki nagy fájdalmat okozni.
-Inkább hagyom,nem akarom hogy fájjon a seb-simítottam végig a bájos arcát.
Seoyun átvette a pizsamáját a tusolás után,majd befeküdt mellém.Betakartam,majd a mellkasomra feküdt,és az arcára adtam egy jó éjt puszit.
-Szép álmokat Kincsem-mondtam.
-Melletted mindig szépek-mondta,majd a fejét mellkasomra helyezte.
Megvártam amíg elalszik,mert én úgy nem tudok aludni.Éreztem a mellkasomon,ahogyan kifújja a levegőjét.Kicsit gyorsan kapkodta a levegőt,de a kezemet a hátára helyeztem,és simogatni kezdtem,amitől sokkal nyugodtabb lett a lélegzete.Lehunytam a szemem,majd elaludtam,és arra gondoltam hogy holnap minden rendben legyen.