Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:14.rész~Fehér falak

El sem hiszem!Meg lett az 5k!*-*Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!Nem gondoltam volna,hogy ennyire tetszeni fog az embereknek a könyvem.És még egyszer  köszönöm, további jó olvasását!^^

KyungEun szemszög:
Seoyun és Jimin boldogan mesélték az estéjüket,miután hazaértek.Annyira jó volt látni,hogy mennyire boldogok.
-Amúgy,ha már itt tartunk,Jin.TE MIÉRT NEM KÉRTED MEG A KEZEMET MÉG?-viccelődtem vele.
-Nyugi Szívem,annak is eljön az ideje-vágta rá.
Seoyun felállt,és elindult a konyha felé,hozni pezsgőt ennek örömére,de amint felállt kicsit megingott.
-Whoa!-kapta el Jimin.
-Minden oké,csak hirtelen álltam fel-mosolygott.
Jimin bólint a fejével,hogy menjek utána.Utána mentem,és végig ott álltam,nehogy összeessen vagy valami.Amint visszamentünk a szobába,Seoyun kezéből kiestek a poharak,és széttörtek.Seoyun a földre esett,és a poharak által rákarcolt sebekből,a vér kezdett folyni.
-SEOYUN!!-tartotta remegő kézzel Jimin.
-Hívjátok a mentőket!MOST!-intettem hátra.
Nem hiszem el!Nem hiszem el,hogy megint kezdődik elölről.Kisiettek a mentősök,mi meg kocsival mentünk a kórházba.Amint odaértünk,már Seoyunra voltak kötve a gépek.Picsába.Tényleg olyan,mintha ugyan ezt élnénk át.Jimin ordít,sír,és ül Seoyun ágyánál.Mi csak idegesen várunk,hátha lesz valami.A történelem tényleg ismétli magát.Szerencsére azt az orvost kaptuk,mint a múltkor.
-Minden rendben lesz vele,ígérem.Most nem olyan nagyok a sérülései,igazából nincsenek is neki,csak a seb gyógyulása,pár mellékhatással jár.Szédülés,hányinger,ájulás,meg a többi-magyarázta az orvos Namjoonnak.
-Doktor úr,ez szép és jó,de megint EZEK KÖZÖTT A KURVA FEHÉR FALAK KÖZÉ VAN ZÁRVA!-állt fel Jimin az ágytól.
-Jimin!Nem érted?Jól van!Nincs semmi baja!-markoltam bele a vállába.
Jimin kicsit megtorpant,és rám nézett.
-Jól van?-nézett rám nagy meglepettséggel.
-Az orvos azt mondta,nem hallottad?-ráztam meg a vállát.
Jimin megrázta a fejét,hogy egy kicsit észhez térjen.Hátra nézett Seoyunra,majd elmosolyodott.Megkönnyebbült,és mindannyian visszaültünk Seoyun köré,hogy láthassuk ha felébred.

*Este 7-8 óra körül*
Kimentünk,mert még Seoyun nem ébredt fel,és úgy gondoltuk,hogy elmegyünk venni egy kis üdítőt.Visszamentünk,és Seoyun az ágyon ült,az orvos társaságában.Kicsit ijedt,de kicsit nyugodt arccal tekintett ránk.
-Nem tudom miért Doktor úr,de nem érzetem sehol sem,hogy fájna vagy rosszul lennék-nézett közben ránk.
Jimin amint meglátta Seoyunt odamegy hozzá,és óvatosan megöleli.
-Jól vagy végre!-adott egy puszit a fejére.
Mindannyian odamentünk hozzá,és beszélgetni kezdtünk vele.Végig mosolygott annak ellenére,hogy megint ezen a pokol helyen van.Jung nem régen érkezett,ezért elmeséltünk neki mindent.
-Szóval,miután Jimin megkérte Seoyun kezét ez történt?-kérdezte.
-Igen-bólintott rá mindenki.
Seoyun ránézett a kezére,majd bekönnyesedett a szeme.Mosolyogva,de kicsordult a szeméből a könny.
-Emlékszel rá?-guggolt le az ágya mellé Jimin.
-Erre emlékszem a legjobban Park Jimin-nézett fel rá Seoyun.
Jimin Seoyunt megölelte,és mindenkinek a tekintetében lehetett látni a boldogságot.
-Vigyázok rád..most már jobban-hallottuk Jimin kicsit sírós hangját.
-Jimin,nyugi-fogtam meg a vállát.
Jimin bólintott felém,majd ahogyan ment le a nap,néhány napsugár átvilágított a félig elhúzott függönyön.Pont Seoyunt világította meg,aki az alakon nézett ki.Nézte az embereket,de nagyon elszomorodva.Csak én és Seoyun voltunk a teremben,mert a többiek elmentek cuccokért.
-Vajon más emberek...könnyebben élne,mint én?Vajon nekik könnyebb?-néz ki az ablakon.
-Seoyun,miért gondolkozol ilyeneken?-kaptam felé a fejem.
-Nem tudom,csak...ránézek Jiminre,ránézek magamra,a bandára,rád,és a bátyámra...akkor olyan érzésem van,hogy engem utál az élet.Lehet nem így van,de én így érzem...teher vagyok nekik?-fordult felém.
Hihetetlen,hogy Seoyun ilyeneken gondolkozik.Amióta volt az a kisebb kómája,azóta ilyeneken gondolkozik,nap mint nap.Hova lettél Seoyun?Miért érzed magad elveszettnek?
-Itt vagyunk!-ölelt át hátulról Jin.
Én csak mosolyogtam,mintha semmi sem történt volna.Jimin Seoyun közelébe ült,és beszélgetni kezdtek.Mi szint úgy.Rá-rá tekintettem Seoyunra.Minden rendben lesz..Tudom.Vagyis remélem.