Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:6.rész~Elmész vagy nem?

Jimin szemszög:
Reggel 8 óra van.Seoyun még mindig eszméletét nem tudva,fekszik.Mind a kilencen azt várjuk hátha történik valami.A nővérek néha bejönnek a terembe,és cserélnek infúziót és vért.Felpillantok az állványra és a csöpögő infúzió és folyó vért nézem.

-Minden rendben lesz-fogja meg a vállam J-Hope.
-Park úr,ki tudva jönni?-nyit be az orvos.
Bólintva elindulok felé,majd kilépek az ajtón.
-Sajnálom,de ha estig nem ébred fel,vagy nem lesz normális a szíve...akkor le kell kapcsolnunk a gépről a lányt-mondja belebújva a papírjaiba.
-Értem,köszönöm hogy szólt-mondtam könnyes szemekkel.
Visszamentem,és próbáltam kívülről mutatni,hogy nem fáj,de belülről már üvöltöttem.
-Tényleg megteszik?-kérdezte KyungEun.
-Ha ez jobb lesz neki,akkor igen-mondta neki Jung.
-Hallottátok?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Sajnálom Hyung-hajtották le a fejüket a srácok.
Kinéztem az ablakon,és eszembe jutottak az emlékek.
["-Ígérem,hogy vigyázni fogok rád Seoyun.
-Jimin,én is vigyázni fogok rád."]
-Nem vigyáztam rá,pedig megígértem neki-kapott el a sírógörcs.
-Jimin,nem a te hibád!Ő csak nem akarta hogy bajod essen-mondta Yoongi.
-Nekem kéne itt feküdnöm-szorítottam ökölbe a kezem.
Erre a mondatomra már senki sem mondott semmit.Csönd lett.Nagyon nagy,de hirtelen megtörte ezt valami.Az a valami Seoyun volt.Hirtelen vett egy nagy levegőt,és mindenki oda kapta a fejét.
-Huh?!Hívd az orvost Namjoon!-mutattam az ajtóra.
Namjoon kirohant és 5 percen belü az orvossal tért vissza.Az orvos Seoyunhoz rohant,és azonnal a gépeket kezdte nézni.Nővérek kezdtek ki és be járkálni a terembe.
-Állj!-ordított az orvos.
Amint kiordította a szót,a gép nem jelezte Seoyun szívének a dobogását.Az EKG csak egy egyenes vonalt mutatott.
-Ne...NE....NEEEM!-ordítottam el magam-NEM HALHAT MEG!CSINÁLJON VALAMIT!KÉREM!
Odaakartam rohanni,de mindenki lefogott.Az orvos szívmasszázst csinált Seoyunnak,ami által az EKG újra pittyegni kezdett.Mindenki megkönnyebbült,de nem teljesen.
-Köszönöm-mondtam bőgve az orvosnak.
-Ameddig tudom...életben tartom.Ígérem.De utána ha nem megy..el kell engednie a lányt-állt meg előttem az orvos.
Minden reményem elvesztettem,de az orvos visszaadott egy keveset.A srácok elmentek valami kaját venni,mert alig ettünk valamit.Én leültem Seoyun ágyának a bal oldalára.
-Ha te...elmész,akkor mi lesz velem?Ki leszek én?Ha elmész,akkor ki lesz nekem a mindenem?A reményem?Ki lesz mellettem?Ki tesz engem boldoggá?Ki fog úgy szeretni,mint te?-néztem rá könnyes szemekkel-Miért nem én fekszem itt?Nekem kéne.
-Jimin,tudom azt hiszed hogy a te hibád,de nem.Azé a lányé,aki megszúrta őt.Tudom hogy nagyon fáj,de nekem is,hisz a húgom-fogta meg a vállam Jung.
-Ha kitartunk mellette,akkor ő is ki fog tartani-mondta Jin.
-Hidd el hogy nekünk is fáj,nekem a legjobb barátnőm,Jungnak a húga,neked a szerelmed,és a többieknek meg családtag-mondta KyungEun.
-Igazatok van-mondtam-Nem engedem elmenni!Most nem!
-Ez a beszéd Jiminie-mondta Namjoon.
Órákon át ott ültünk,kicsit jobb hangulatban.Én közben rajzoltam.
-Jimin,mit rajzolsz?-kérdezte Kook.
Felmutattam neki a rajzot.

-Whoa...bocsánat-hajtotta le a fejét.
-Semmi baj-néztem rá.
Senki sem tudta de én igen.Kereken este 9-kor lekapcsolják Seoyunt a gépekről.
["-Értelme nincs annak ha így tartjuk,hisz már 4. alkalommal állt le a szíva a mai nap.
-Értem.Akkor...
-Este 9-ig adok Önnek időt.
-Jó..köszönöm a segítségét.]
-Jimin?Minden rendben?-kérdezte Jin.
-Persze-mosolyogtam könnyes szemekkel.
Jin belenézett mélyen a szemebe,és hirtelen fehér lett az arca.
-Ugye...nem?-könnyesedett be a szeme.
-DE!-borultam bele a karjaiba.
Amint bőgni kezdtem megint,azonnal leesett mindenkinek,hogy Seoyunnak vége.Mindenki sírt,vagy könnyes volt a szeme,mert ezt nem lehetett volna így bírni.
-Mikor?-kérdezte Namjoon,meredten nézve Seoyunt.
-9 óra-mondta zokogva.
Namjoon ránézett az órájára és az 20:50-et mutatott.
-Ideje...ideje búcsúzkodni-mondta,majd sírását visszatartva nyelt egy nagyot.
-Namjoon..kezd te-mondtam.
Odament,majd letérdelt az ágy elé.
-Woo Seoyun.Köszönöm,hogy voltál nekem,és hogy ennyi sok jó emléket adtál nekem.Köszönöm,hogy a banda tagja lehettél.És sajnálom,hogy nem védett meg az őrség.Egy gyönyörű személyiség voltál-mondta Namjoon.majd könnyes szemekkel Jin mögé állt.
Jin,Jungkook,Yoongi,Hoseok,Tae majdnem ilyen kis beszédet mondtak.
-KyungEun-mutattam Seoyunra.
-Hihetetlen,hogy hamarabb itt hagysz.Sajnálom,hogy nem voltam ott,és nem én álltam mögéd.Te voltál,vagy és leszel is a legjobb barátnőm.Nem csak egy barát voltál.Hanem az,aki mindig mellettem volt,még akkor is,amikor nem kellett volna.Köszönöm.Szeretlek-mondta,majd sírva Jinhez fordult.
-Seoyun.Nem gondoltam volna,hogy hamarabb ez lesz veled,mint velem.Te voltál nekem a legjobb hugica,és sajnálom,hogy nem töltöttem veled annyi időt,mint amennyit kellett volna.Sajnálom,hogy nem tudtam lenni neked a tökéletes bátyus.Szeretlek-mondta Jung,és a végén elsírta magát.
Most én következem.
-Annyira sajnálom,hogy nem védtelek meg.Annyira sajnálom,hogy így kell hogy vége legyen.Én próbáltam,de nem ment.Köszönöm,hogy a barátnőm voltál,de az is maradsz,és soha nem engedlek el a szívemből,mert szeretlek.Szeretlek,szerettelek,és szeretni foglak.Nekem te leszel a minden.Seoyun,köszönöm a sok együtt töltött időket,és hogy boldoggá tettél.Soha nem felejtem el,hogy ki is voltál.Szeretlek Woo Seoyun-mondtam,majd egy csókot adta a hideg szájára.
Mindenki körbeállta az ágyát,majd az óra jelzett.
-9 óra..-mondta Yoongi.
Az orvos benyitott az ajtón,és meghatódott,mikor látta hogy mit is csinálunk.
-Idő van..-fogta meg a vállam.
Bólintottam,majd az orvos az EKG-hez ment.Kifordultunk,és mindenki kiment az ajtón,mert nem akartuk látni,ahogy megáll az EKG.Mikor kiléptem az ajtón,majd elindultunk a folyosón,és hallottam valamit.
-PARK JIMIIN!-hallottam.
Hátrafordulta,és visszarohantam a terembe ahol Seoyun feküdt.Az orvos már épp indult volna el felénk,mikor beléptem.Seoyun lihegve,és nyitott szemekkel nézte a plafont.Minden műszer normálisan működött,és Seoyun mozgatta a kezeit.
-ISTENEM SEOYUN!TE ÉLSZ?!-rohantam oda hozzá sírva.