Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:25.rész~Hibák

Seoyun szemszög:
Elegem lett abból,hogy a BTS miattam kezd elidegenedni.Kiindultam a szobából,egyenesen Jungkook felé.Leraktam elé azt a nyakláncot,amelyet még az idekerülésemkor adott.
{-Adok neked valamit.
-Mit?
-Itt ez a nyaklánc.Rajta van a Bangtan jele,és ha ezt az egészet abba akarod hagyni,csak add vissza nekem.}
Jungkook felállt a konyhaasztaltól,majd bólintott.Hirtelen könnyekkel lett tele a mandula alakú szeme.Odamentem hozzá,majd megöleltem.
-Nem a te hibád-suttogtam.
-Mi folyik itt?-bökte meg Jungkook vállát Namjoon.
Jungkook feltartotta a nyakláncot.Namjoon szemei kerekedni kezdtek,hisz csak ő tudott még erről.A szeretett leader nyelt egy nagyot félve,majd a telefonjához nyúlt.
-Muszáj lesz telefonálnod Nam-sütötte le szemeit Kook.
-Mi a szar folyik itt?!-szólt közbe értetlenül Jimin.
Mi hárman csak szomorú arccal fordultunk felé.Lassan odamentem hozzá könnyekel a szememben.
-Jimin,nagyon szeretlek,és szeretni is foglak amíg csak élek,de itt a vége-szorítottam meg a pulcsiját.
-Ho-hogy érted ezt?!-nézett rám.
-Seoyunnal úgy egyeztünk meg,ha abba akarja hagyni akkor ideadja azt a nyakláncot amit adtam neki még a legelejét-tartotta fel Kook a Bangtan logós nyakláncot.
Hirtelen csönd lett.Jimin csak ölelt,és éreztem hogy le van sokkolva.KyungEun és Jin,csak tátott szájjal bámulták a medált.Mindenki szemében a könnyek uralkodtak,és mindenki arcán a szomorúság vett főszerepet.
-Ugye nem gondolod komolyan?-jött oda KyungEun.
Odafordultam hozzá,majd a könnyeim ömleni kezdtek,és csak bólogatni tudtam.KyungEun magához ölelt,és nyugtatott.Jimin hirtelen eltűnt mellőlem,és kiviharzott az utcára.
-Tae nézd meg mit csinál-mutatott az ajtóra Jungkook.
Tae elindult az ajtó felé Yoongi társaságában.
Jin,KyungEun,Hoseok,Namjoon és én maradtunk a lakásban.Jungkook lassan a kanapé felé tessékelt,hogy mondjam el miért döntöttem így.
-Yoongi jól mondta,olyanok lesztek mint az idegenek,és ez miattam van-szipogtam.-Amióta volt az a baleset azóta minden más.
-Ez nem miattad van,és a baleset sem a te hibád-szólalt meg Jin.
-Jin akkor mi miatt?!-emeltem fel a hangom kicsit,és beledőltem Namjoon ölébe.
-Ez mindig is igy volt-kapott elő egy kifogást Hoseok.
-Ne mondd már nekem,hogy 4 év alatt nem hangolódtatok össze!-takartam el az arcom.
Namjoon simítani kezdte a hajam,majd átölelt.
-Ha azt mondjuk hogy ez nem a te hibád akkor hidd el-hallottam Jungkook lágy hangját.
Oldalra fordítottam a fejem,majd kinyitottam a szemem.Mikor kinyitottam Jungkook térdelt mellettem,kezében a nyaklánccal,amit felém nyújtott.
-Adok neked valamit-mosolygott.
-Itt ez a nyaklánc-kezdtem el a mondatot-Rajta van a Bangtan jele,és ha ezt az egészet abba akarod hagyni,csak add vissza nekem-fejezte be velem a mondatod Jungkook.
Óvatosan elvettem a láncot,majd felkeltem Namjoon öléből.
-Megvan!-ordította Yoongi az ajtóból.
Hátra fordultam,majd elmosolyodtam.Yoongi kezében tartotta Jimin.Büszkén feltartottam a láncot,és amint Jimin meglátta hogy az én kezemben van,mintha tűbe ült volna,úgy ugrott ki Yoongi kezéből.Tae nem sokkal ez után érkezett meg,lihegve,és kifutva magát.
-Hol jártál te?-néztem rá.
-Futottam utánuk-mutatott Yoongira lihegve.
-Tae...én csak sétáltam,és Jimin is-vonta fel a szemöldökét Suga.
Nevetni kezdtem,majd mikor feltekinttem a fiúkra,mindannyian engem néztek.
-Így jobb téged látni-mosolygott rám Jungkook.