Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

25.rész~Újra

Kyung Eun szemszög:
Seoyun visszajött Seoulba,de nem úgy ahogy elment.Namjoon azt mondta,hogy menjek oda Jinhez és fogjam be a számat.Féltem.Féltem a saját barátnőmtől.
-Ne félj,nyugodj meg-suttogta Jin,és adott a fejemre egy puszit.
Észre vette a halk beszédet Seoyun,és azonnal odakapta a fejét.
-KyunEun-tárta szét a karjait-de rég láttalak.
Nem szólaltam meg,mert féltem és Namjoon azt mondta.
-Már nem is beszélsz velem?!-lökte el magától Jimint,és jött volna oda hozzám,de Jin elé állt.
-Nana,hova-hova?-fogta meg a derekam Jin-nem a te barátnőd.Egy ujjal sem érhetsz hozzá vagy megöllek.
-TE ÖLSZ MEG?!-nevetett fel hangosan.
Seoyun hátamögött kattant valami,majd előhúzott egy kissebb kést.
-TE ÖLSZ MEG?!HEEH?!-hadonászott Jin előtt a kis késsel.
Mindenki csöndben volt.Senki sem mert megszólalni.
-Woo Seoyun-nézett fel az égre J-hope-te egy pchyopata lettél-mosolygott.
-Nem lettem az-nevetett-normális vagyok.
-Az mi akkor?!-fogta meg a keszét Seoyunnak-tele vagy vágásokkal,tű nyomokkal,és...érződik rajtad a fű szaga.
-MI A F...?!-ugrott hátrébb Suga.
Jin olyan erősen,amilyen erősen tudta ellklökte,majd falhoz nyomta Seoyunt.Seoyun csak nevetett.
-Húzz innen te pchyopata vadállat-nyomta le a földre a barátnőm Jin.
Elindultunk a bejárathoz,kivétel Jimin.Hátra néztem,de kár volt.Suga vonszolta Jimint aki sírt és azt ordította,hogy "szeretlek Seoyun".Yoongi folyamatosan pofozta Jimint,hogy térjen észhez,mert Seoyun már őrült.Vissza mentünk a lakásba.Csak Jimin sírását lehetett hallani.
-Hahó?Szivem?-guggolt oda hozzám Jin-minden oké?
-Nem...semmi sincs rendben...-válaszoltam könnyekkel a szememben-Seoyun megörült.Mi történt hogy ez lett vele?Hol a régi bárátnőm?!
-Nem tudjuk...-nétt rám Namjoon,és láttam a szemeiben a könnyeket.
Nem nagyon beszéltünk erről,inkább lefeküdtünk aludni,miután Jimin sírása abbamaradt

*másnap reggel*
KyungEun szemszög:

Reggel arra ébredtem,hogy valaki csönget,és Jin nyit ajtót annak.
-Jimin?...-mondta halkan-gyere kérlek.
Nehezen kivámszorogtam a tipikus reggeli fejemmel,és megpillantottam Seoyunt.Sokkal normálisabbnak tűnt,mint tegnap.
-Seoyun?-néztem rá.
-Kyung Eun?!-állt fel a kanapéról.
Teljesen normálisnak tűnt.Odarohantam,mint aki most először látná a legjobb barátnőjét.Megöleltem,de olyan szorosan,hogy azt hittem kiszorítom a lelkét.
-Annyira sajnálom mind azt ami tegnap történt,nem akartam-borult térdre elém,az ölelés után.
Nagyon meglepődtem.Ilyet még soha nem csinált Seoyun.
-Ehm,nem baj-fogtam meg a kezét és húztam fel-nem haragszok,hisz a legjobb barátnőm vagy.
Ajtó csapódást hallottunk,és Jimin hangját,ahogy jó reggelt mond.Jimin észre vette Seoyunt,de Seoyun eltakarta az arcát.
-Se...Seoyun?!-ment oda hozzá.
Seoyun megrázta a fejét,de arcát még mindig eltakarta.
-Heh-nevetett fel Chim könnyes szemekkel-vissza jöttél szerelmem?
Mindenki meglepődött."Szerelmem".Kicsit érdekes szó volt ez Jimin szájából a tegnap után.
-Szerelmem?!-nézett fel rá Seoyun.
-Igen,hisz az vagy-mondta Jimin elmosolyodva,és csókolta meg Seoyunt.