Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

35.rész~Bosszúból búcsú

                                                                     ~ÉVADZÁRÓ RÉSZ~


Seoyun szemszög:
Ott álltam a repülőtéren a fiúkkal várva a gépem,ami hazavisz.Ideges is voltam,de nem is.
-Akkor?Itt a búcsú ideje,igaz?-nézett rám szomorúan Hobi.
Bólintottam,majd oda álltam Namjoon elé.

-Apuci...köszönök mindent amit értem tettél.Köszönöm,hogy vigyáztál rám jóban és rosszban is-mondtam neki könnyes szemekkel.
Magához húzott,és éreztem az öleléséből,hogy nem akarja az elmenetelem.
-Jin...hiányozni fog a finom főztöd,hisz te vagy a konyha királynője.Szeretném ha a továbbiakban is ilyen lenne a főztöd,mert ha nem,azt úgy is megtudom-mondtam neki nevetve,de mégis zokogva.
-Nyugodj meg prücsök,úgy lesz-ölelt át szorosan.

-Drága legjobb barátnőm-fordultam oda KyungEunhoz-sajnálom...sajnálom,hogy így kell hogy vége legyen.Szeretlek és szeretni is foglak,mint nővérem.És remélem sokáig Jin lesz a keresztgyerekeim apja-nevettem,majd megöleltem és nem akartam elengedni.
-Min Yoongi-mosolyogtam rá-köszönöm azt a sok jó pillanatot amit okoztál nekem,azt a sok estét,mikor dalt írhattam veled.Köszönöm azt is,hogy megismerhettelek úgy,ahogy más nem-mondtam,majd a karjaiba borultam.
Letöröltem a könnyeim hogy lássak valamit Hoseokból.
-J-Hope,remélem örökké azt én reményem maradsz,mert szükségem lesz rá.És remélem a mixtape,amit kiadsz,az lesz a legjobb-mire kimondtam ezeket a szavakat,addigra Hobi már szorosan ölelgetett,amit én viszonoztam neki.
-TaeTae!Te kis ufó.Mindig maradj ilyen,jó?-néztem rá-És szerintem,a buborékoknak vannak érzéseik-nevettem.
-Jungkook...-kezdtem mondandóm-édes kis Nyuszikám.Soha ne legyél felnőtt.Neked a gyerekes éned kell mindenkinek-mondtam,majd egy ölelés keretében,apró puszit adtam puha arcára.
Megakadt bennem a levegő.Most jött az a tag,akitől végleg el kell válnom,és örökre.Park Jimin.
-Chim...sajnálom hogy így kell hogy vége legyen.Szerettelek és szeretlek.Köszönöm a boldog időket veled,és köszönöm azt,hogy voltál nekem.Soha nem felejtem el,hogy ki is volt az életemben Park Jimin.Remélem majd megtalálsz az életben még egyszer-mondtam zokogva.
Jimin nem mondott semmit,csak magához húzott és adott egy utolsó csókot a számra.Mézédes ajkaitól alig bírtam elválni,de el kellett.
-Itt a géped Seoyun-mondta Jin lehangolva.
Semmit sem szólva elindultam a gép bejárata felé,és hátra sem nézve,zokogva fel is ültem rá.

*2 évvel később*

Ma van 2 éve,hogy én és a BTS hivatalosan is megszakítottuk azt,hogy egy utakon járunk.A fiúk nem tudják,de miután elmentem 2 hónapra rá,visszamentem Seoulba,de nem Woo Seoyun néven.Megváltoztattam minden adatom.Lee ChinMin vagyok,és már mindenki úgy ismer.A hírekben ezt az egészet,meg sem történtnek állítják be,de én és ők tudjuk hogy igaz.A kapcsolatot is megszakítottam velük,hisz csak rosszabb lenne.
-Elmegyek sétálni-mondtam a kiskutyámnak,aki csak ugatott egyet.
Megragadtam kulcsaim,majd elmentem.

Jimin szemszög:
2 év alatt nem bírtam elfelejteni Seoyun,és azt az egy mondatát amit utoljára mondott nekem."Remélem megtalálsz még egyszer az életben".Minden nap elmegyek oda ahol először találkoztunk és ugyan abban az időpontban,hátha ott lesz.
-Jimin!Gyere sétáljunk egy kicsiiiit!-hallottam Tae hangját.
Sétálás közben megláttam egy lányt,akinek az arca Seoyunéra hasonlított.Szürke pulcsit viselt,fekete adidas melegítővel és Jordanos cipővel.

-Hé!Te!Igen,te!-szólítottam le-Ismersz olyan lányt,hogy Woo Seoyun?
-E-elnézést,nem.Az én nevem Lee ChinMin-mondta kicsit idegesen.
-Ohh...akkor sajnálom-mondtam neki lehajtott fejjel.
Miután elmentem a lánytól,ő csak mosolygott.
-Tisztára olyan a neve mint a tiéd-nevetett Yoongi.
Lehet hogy köze van ehhez?!Áá,dehogy is.

*1 héttel később*

-JIMIN!Leveled jött!-hallottam Jin hangját.
Kimentem,majd átvettem a levelet.Egy névtelen embertől jött,nekem címezve.Kinyitottam a levelet,amiben nem állt sok minden.
"Örülök hogy megtaláltál Park Jimin.És örülök,hogy boldog vagy.Legalább láthattalak újra.Még mindig olyan édes az arcod mint volt.

Üdv.:A múltad"
Értetlen fejet vágtam,mire Namjoon odajött és elolvasta a levelet.
-Nam,te ezt érted?-kérdeztem tőle.
Mosolygott egyet.
-Ügyes vagy Jimin.Megtaláltad őt.Teljesítetted a kérését-mondta,majd a kezét a vállamra tette.

¤VÉGE¤

(Még mielőtt azt hiszed,hogy befejezetlen lenne a vége,megsúgom,hogy nem az._.csak így terveztem el:3)