Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:5.rész~Miattad

Jimin szemszöge:
-Srácok,ma fanmeeting!El ne felejtsétek!-mondta Namjoon a reggeli közben.
Mindenki rábólintott.
-Nekem előtte el kell mennem új nyakkendőt venni-jelentettem ki,majd felálltam az asztaltól.
Seoyun jönni akart,de mondtam neki,hogy nagyobb a valószínűsége hogy felismernek.Megragadtam a kulcsaim,majd elindultam.Az utcán sétálva minden ember olyan simán elment mellettem.Ha levenném a sok hülyeséget ami takar,akkor lehet nem így lenne.Megláttam azt az üzletet,ahol mindig a nyakkendőket szokta venni a banda.Bementem,majd levettem egy fekete nyakkendőt,kifizettem és vissza is mentem a dormba.
-Pont jókor jöttél,most hívtak hogy menni kell-mondta Namjoon.
Nem mondtam semmit,mert nagyon feszült voltam.Nem tudom miért,pedig ez egy normális dolog,hogy megyünk meetingre.Beültünk a kocsiba,és hiányérzet fogott el.
-SEOYUN?!-néztem körbe a kocsiba ijedten.
-Másik kocsival jön,de nyugi már..mi van veled hyung?-nézett rám Jungkook.
-Ma olyan feszült vagy-mondta Yoongi.
Megrántottam a vállam,és nem válaszoltam semmit,inkább zenét hallgattam.Lehunytam a szemem,és kicsit elaludtam.Felébredtem a kocsi fékezésére,és kinyitottam a szemem.Eltettem a telefonom,és mikor kiszálltam a kocsiból,Seoyun futott oda hozzám.
-Oppa!Minden rendben?-ölelt szorosan Seoyun.
-Persze Sarang-mosolyogtam.
Bevezetett minket az öltözőbe,és a név szerint ellátott ruháinkat a kezünkbe nyomta.
-Vegyétek fel!-mutatott az öltözőbe.
Felvettül a ruhákat,majd kiléptünk az öltözőkből.Seoyun szeme elégetettséget mutatott.Elmosolyodott,majd egy puszit nyomott a fejemre.
-Gyerünk srácok-ment ki az ajtón.
Felvonultunk az asztalokhoz,és több millió army sikítását hallottuk.Leültünk,majd kezdődött az egész.

*Pár órával később*
Átöltöztünk,majd kimentünk az első ajtón,ahol armyk 100-ai álltak.Egy lány nagyon követtett minket,és valami volt a kezébe.Épp az úton voltunk,mikor Seoyun hirtelen megölelt hátulról,majd egy sikítás hagyta el a száját.Hirtelen kikerekedett a szemem,mikor éreztem a hátamon valami hegyes dolgot.Seoyun a földre esett.
-SEOYUN!-ordítottam ahogy csak bírtam-SEOYUUN!HÍVJATOK MENTŐT!
A lányt elkapták az őrök és hívták a rendőröket és a mentőket.Seoyun mosolygott,és vérzett egyszerre.
-Miattad Park Jimin-mondta.
-Miattam?!-fogtam meg kezét.
-Csak megvédtelek..mert szeretlek-mondta.
A mentősök berakták a kocsiba.
-2 ember befér,de haladósan!-mondta az egyik mentős.
Kook és én egymásra néztünk,és beültünk a kocsiba.Úgy volt,hogy Namjoon jön,de neki le kell rendeznie ezt a dolgot.Hihetetlen volt látni,hogy Seoyun félig meddig haldoklik.Megérkeztünk a kórházba,Seoyun kikapták a kocsiból és a műtőbe vitték azonnal.Leültünk és vártunk.
-Mióta?-kérdezte Kookot.
-Kb 2 órája van bent-válaszolta idegesen.
Pont mikor Jungkook mondta,hogy már 2 órája bent van,kijött az orvos.
-Nagyon szerencséje van a barátnőjének-nézte a papírjait az orvos-Akkora kárt nem tett a szúrás,és semmilyen szervét nem szúrta vagy sebezte meg,viszont a vágás nagyon mély.
-Mik a teendők?-kérdeztem idegesen.
-Pihenés kell neki..nagyon sok-válaszolta az orvos-A nővér megmutatja,hogy hol fekszik a lány.
Mielőtt elmentünk volna a szobába,az orvosnak oda nyújtottam egy háladíjat.A nővér megmutatta a szobát,majd beléptünk.Seoyun lehunyt szemmel feküdt az ágyon.Leborultam az ágy mellé és zokogni kezdtem.
-Hyung?Kettesben hagylak titeket-mondta Jungkook,majd kiment.
Miután kiment,meg sem tudtam szólalni,csak sírni.
-Miért tetted?Még akkor is ha szeretsz-mondtam zokogva.
Tudtam hogy nem hallja,és nem érzi azt,hogy fogom a kezét.
-Seoyun,miért?!Nem kellett volna!Nekem kellene ott feküdnöm,nem pedig neked!-mondtam zokogva-NEM LEHET ÍGY VÉGE!AZT MONDTA AZ ORVOS HOGY TÚLÉLED,MERT ERŐS VAGY!
Namjoon lihegve benyitott az ajtón.
-Istenem..-hagyta el egy sóhaj a száját.
Namjoon odajött,majd letérdelt Seoyun ágya elé.
-Sajnálom Jimin,ez..ez az én hibám.Figyelhettem volna jobban-mondta lehajtott fejjel.
Nem válaszoltam semmit,mert csak azon tudtam agyalni,hogy mi van,ha elveszítem Seoyunt,de örökre.Túlságosan szeretem ahhoz,hogy elengedjem,és egy ilyen után,biztos nem tudnám feldolgozni az egészet ami,történt.
-Hyung?-jöttek be a többiek.
-Hagyjatok..kérlek-mondtam könnyes szemekkel.
Bejött az orvos,majd elkezdte a gépeket nézni.
-Va-valami gond van?-nézett Tae.
-A gép szerint lassú a szíve-mondta az orvos.
Hirtelen elkapott a düh,a fájdalom,és minden egyéb.
-NE MONDJON ILYET!-álltam fel,és förmedtem az orvosra.
-Kérem.Tudom milyen nehéz.Tudom milyen érzés,amikor egy szerette valaminek ilyen helyzetbe kerül.De nekem ezt el kell viselnem,mert orvos vagyok.Magának is menni fog.Hisz maga a nagy Park Jimin-nézett rám az orvos.
Hirtelen minden szavam elakadt,és inkább visszaborultam Seoyun takarójára.
-Reggel jövünk Hyung-mondta Tae,és kimentek az ajtón.
Holnap...ha lesz neki és nekem olyan,hogy holnap.