Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

14.rész~Mi történik?

KyungEun szemszög:
Mikor hazaértünk a strandról,és beléptünk a lakásba,Jimin fogadott minket.
-Sziasztok-integetett nekünk és ment tovább a konyhába.
-Halihó-hangzott mind a hetünk szájából.
Seoyun a kanapén ült,és tv-t nézett.Namjoon ledobta a táskáját és mintha élete értelméhez rohant volna úgy tett.
-Namjoon?-kérdeztem tőle meglepve-jössz beszélni?
-Öhm,persze-kelt a kanapéről és indultunk a szobájába.
Beértünk a szobaajtaján,és letültem az ágyra.Ő is így tett.
-Mi volt ez?Mi történt?-kérdeztem.
-Hogy érted ezt?-nézett rám piruló arccal.
-Úgy rohantál Seoyunhoz mintha életed értelméhez rohannál-mondtam.
Namjoon egy ideig csak nézett rám.
-Aish-hajtotta le fejét-tudod...
-Igen?-emeltem fel a fejét.
-Nekem...aigoo...nem tudok Seoyunra barát ként nézni.Nekem több kell tőle,de tudom hogy nem viszonozná...Híres vagyok,és gondolom neki nem kellene a sok hülyeség...és felborulna az a mondatom hogy „csak a bajt hozta volnak ránk”.
Basszus...Namjon szerelmes Seoyunban...De Seoyun meg Jiminnel van,de ő nem tud róla.
-Nem tudom,és te sem tudhatod hogy mit mondana.
-Megkérdeznéd?!-förmedt rám.
-Nyugi,nyugi-toltam el magamtól-megkérdezem.
-Ahh,köszönöm KyungEun-fogta meg a kezem.
-Srácook,ne bent romantikázzatok-kopogott be Jin.
Kinyitottam az ajtót,mosolyogtam rá,majd elmentem vele a konyhába főzni,otthagyva Namot.
A konyhába érve,Jin elővette a főzéshez kellő cuccokat.
-Gyere-nyújtotta felém a kezét.
Megfogtam a kezét,és magához húzott.A derekamat akarta megfogni,de véletlen a seggemet fogta meg.Hirtelen elpirult.
-Bo-bocsi-vette el kezét.
-Semmi gond-néztem rá csillogó szemekkel-mindjárt jövök Szívem.
-Bazd meg!Nem ezt akartam mondani-gondoltam.
Mielőtt kiléptem a konyhából,már csak Jin meglepett arcát láttam a „Szívem” szóra.
-Seoyun!-ordítottam neki-Gyere beszélgetni!
-Oké-nevetett azon,hogy ordibáltam neki.
Bementünk a szobájába.Vagyis a Jiminnel közös szobájába.
-Seoyun...mi a véleményed Namjoonról?-kérdeztem tőle.
-Huh?!-kapta fel a fejét a kérdésre-miért?
-Csak kérdezem,mert érdekel-mondtam neki kifogás gyanánt.
Sokáig csak csöndben ültünk,mert nem volt hajlandó erre a kérdésre válaszolni.
-Miért kérdezed?!Tán szerelmes Kim Namjoon?Vagy mi a szösz?!-förmedt rám.
-Igen!-ordítottam halkan rá-képzeld,méghozzá beléd!
Csönd lett.Nagyon megszeppent és ijedt arcot vágott.Utálja ha egy kicsit is ordibálnak vele.És én ezt tettem vele.
-KyungEun...-kezdte mondatát-tudod hogy én Jiminnel vagyok...amúgy semmi gondom nincs vele,de Jiminbe vagyok szerelmes...nem pedig belé-mondta halk hangon.
-Tudom,és Namjoon még mindíg nem tudja hogy ti jártok-nyugtattam meg.
A telefonom kijelzője felvillant véletlen,és Seoyun meglátta hogy Jin a hátterem.
-Jinnel mivan?-mosolygott.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem tőle meglepődve.
-Tetszik neked-mondta huncut mosollyal-és te is tetszel neki.
-Dehogy is-ráztam a fejem-ő soha nem szeretne belém.
-Nah azt majd meglátjuk-és azzal a lendülettel ki is ment a szobából egyenesen Jiminhez,aki titokban adott neki egy csókot.
Lehet hogy Seoyunnak igaza lehet,de csak nagyon kis százalékban.Mindegy is.Nem törődök vele...mert tudom milyen egy idol.És ő tuti nem ilyenekre bukik mint én.