Jimin szemszög:
2 nap telt el a fürdőzés óta.Jungkookon látszik,hogy nem érezte magát jól,de senkinek sem mondja el az okot,így hát nem is annyira erőltetjük.
-Jimin-szólított meg Jin-a srácokkal úgy gondoltuk hogy tiétek lehet Seoyunnal a kecó egy napra.Mi elmennénk valahová addig a többiekkel.Rátok fér a kettesben lét.
-Oh,köszi-vakartam meg a tarkóm.
-Na mivan?Tán elfelejtetted hogy hogyan kell kettesben lenni vele?-bökött meg Namjoon.
-Nem!Dehogy is-mosolyogtam.Másnap reggel:
-Jó reggelt-simítottam végig Seoyun testén.
-Jó reggelt-hallottam Seoyun álmos hangját,miközben odabújt hozzám.
Hihetetlenül aranyos.Emlékszem,amikor legelőször voltam vele itthon kettesben.
-Jin csinált valami reggelit?-nyitotta ki szemeit Seoyun.
-Nem-ráztam meg a fejem-Én fogok neked reggelit csinálni.Ma egész nap kettesben vagyunk itthon-mosolyogtam rá.
Seoyun hirtelen elmosolyodott.Gondolom örült ennek az egésznek,hisz rég voltam már vele kettesben.
-Szóval?Mit kérsz reggelire?-nyomtam egy puszit a fejére.
Seoyun nem válaszolt,csak felkelt és a konyha felé vette az irányt.Kezemet húzva,Seoyun egészen a konyhában lévő pultig húzott.
-Majd én csinálom a reggelit,hisz itt én vagyok a „háziasszony”-tette hozzá.
Adtam neki egy csókot,majd vissza mentem a szobába pakolni.Seoyun szemszög:
Még most sem tudom felfogni ami 2 napja történt.Hiába volt 2 napja,akkor sem.Képtelen vagyok rá.Sajnálom Jungkookot,de valahol mégsem.És még én érzem magam szarul.
-Ugh.Mindegy-mondtam ki hangosan egy gondolatom.
-Mi mindegy?-kérdezte vissza Jimin.
-Jungkookkal az a csók.Ott a barlangban-mondtam tök nyugodtan.
Amint kimondtam,a szemeim kerekedni kezdtek.Rájöttem,hogy Jimin van csak itthon velem,én pedig hangosan gondolkodtam.Hirtelen hátrafordultam Jiminhez.
-Hogy mi?-emelte fel a hangját.
Chim szemeit elöntötte a düh,és a csalódás.Kezeit ökölbe szorítva tartotta,és úgy jött közelebb mindig egy lépéssel.
-Kérdeztem valamit!-kapott oda a derekamhoz.
Nem bírtam válaszolni.Jimin szorította a derekam,s ha megpróbáltam kibújni a kezei közül,csak jobban szorított.
-Ide figyelj,hányszor mondtam hogy kerüld el,hm?!Ha az kell akkor takarodj hozzá-emelte a kezét a nyakamhoz-Ha annyira szeretnél nem csalnál meg te kurva-tekerte körbe ujjait a nyakamon.
Nem tudtam megszólalni.Egy hang sem jött ki a számon.Csak néztem magam elé,és éreztem ahogyan Jimin szorítja a nyakam,ahogy megpofoz,és ahogy levág a földre.Sírva feküdtem a földön egy darabig,majd sietve a fürdőbe zártam magam.
-Hogy tüntessem el ezeket?!-kérdeztem magamtól,és pánikolva néztem magam a tükörbe.
Megragadtam a smink készletem,s alapozók sokaságait kentem az arcomra és a nyakamra.Remegő kézzel,lábbal léptem ki a fürdő ajtaján.A levegőt akadva vettem és a szívem is hevesen dobogott.Jimin a szobába zárta magát.Egy pillanatra megláttam Kook szobájának ajtaját,s odamentem.
-Nem szabadna-gondoltam,majd benyitottam és bazártam az ajtót.
Befeküdtem az ágyba.Puha volt és olyan illata volt mint Kooknak,majd találtam egy rajzot,mely engem ábrázolt,egy verset,ami rólam szólt.Megmosolyogtatott az egész.Levettem a kardigánt,amit a fürdőben vettem fel,majd Kook agyára tettem,és kimentem a szobából.Este:
Jimin kijött a szobából,amint megláttam,befeszültem.
-Kérlek ne üss meg,kérlek ne üss meg-hajtogattam magamba.
-Ha meg mersz szólalni erről,nagyobbat kapsz.Okos vagy hogy eltüntetted-ült le mellém a kanapéra.
A srácok pár percen belül meg is érkeztek.
YOU ARE READING
Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]
FanfictionSzia, a nevem Woo Seoyun ! 17 éves vagyok, és 2 éve költöztem Dél-Kóreába. A nagyszüleimnél laktam szüleim halála után, de mára már egyedül élek. Egy napon, mikor mentem volna diák munkára a közeli kávézóba történt velem egy csodálatos dolog.. és az...