Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:34.rész~Ezek után mi lesz?

Seoyun szemszög:
Csak bámultam Jungkook csillogó szemeibe.Ő csak átkarolt és ölelt.
-Köszönöm-suttogta halkan.
Felvettem a pizsomám,Jungkook pedig egy másik boxert vett fel,majd visszafeküdt mellém.Hihetetlen hogy mit csinálok.Van egy párom-aki megkérte a kezem-,de Jugkookkal élem a szexuális életem.Jungkook szemeiben látszott az a szeretet,ami talán Jimin szemébe volt.
-Minden rendben?Nagyon sápadt vagy-simította végig az arcom Jungkook.
-Kicsit szédülök-szorítottam meg a takarót.
-Ülj fel,mindjárt jövök-Jungkook elhagyta a szobát.
Én csak ültem az ágyon és támasztottam a fejem a kezemmel.Halk kopogásra lettem figyelmes.
-Tudnánk beszélni?Tudod,úgy mint régen-csendült fel Jimin hangja.
-Ülj le-mutattam a fotelra,ami velem srégan helyezkedett el.
-Mi lesz most?Mi van köztünk,vagy mi volt?Mit fogunk kezdeni?-temette kezeibe az arcát.
-Jimin,tisztában vagy azzal,hogy nem tudjuk egymást elengedni,mert összeköt minket Ő-emeltem fel a fejem.
Jimin sóhajtott egy nagyot,majd Jungkook lépett be a szobába,egy pohár vizzel a kezében,és pár gyógyszerrel.Jimin felállt,majd kiindult a szobából.
-Ha így folytatod,Ő nem lesz többé-lépett ki a szobából.
Jungkook becsukta a szoba ajtaját,majd leült az ágyra és felém tartotta vizet és a pirulákat.
-Kiről beszélt?
-Áh-legyintettem.
Kook meghúzta a vállát,majd nézni kezdett engem.
-Már nem is vagy olyan sápadt-mosolygott.
-Köszönöm-biccentettem a fejemmel.
A poharat az iróasztalra rakta,majd vissze feküdt mellém,s átkarolt.Félek reggel nem kelek fel.

Jimin szemszög:
-Jó reggelt-sétáltam ki a szobámból.
Körbenéztem az egész lakáson,de Seoyunt sehol sem láttam.
-Uhm-vakartam meg a tarkóm.
-Mindjárt jön-nézett ki telefonja mögül Jungkook.
Vállat vontam,mintha nem is azt akartam volna kérdezni hogy mi van vele.Kattant a zár,majd egy mosolygós Seoyun lépett be,az ajtón KyungEunnal együtt.Látszólagosan,valami kajához való élelmiszereket vettek.Fordulnék el a szobám felé,ám valami visszahúz.
-Beszélnünk kéne.Nem gondolod-fogta meg a vállam KyungEun.
Intek,és betessékelem Jin szobájába.Lehuppan az ágy sarkára,majd rámutat egy üres székre,hogy üljek le.
-Nagyon jól tudod,hogy milyen állapotba van.Te meg megvered?!-emeli fel hangját.
-Szóval ezért jött haza.
-Hogy képzeled ezt?!Mivan ha nagyobb baja esik,nem csak néhány folt?!-állt fel az ágyról,majd felém közeledett.
-Mert szerinted nézzem azt végig,hogy Jungkookieval ő fiháncol kettecskén-vetettem egy pillantást KyungEunra.
-Értem én hogy szarul esik,hisz én sem néznem szívesen hogyha Jin mással „vigáncolna kettecskén”,de akkor sem az a megoldás,hogy megfújtod,vagy csak megszorítod a nyakát.Ez sem normális-néz rám kicsit aggódó,de dühös tekintettel
Én csak ültem a széken,bámulva a padlót.A csöndet Jin zavarta meg,kétségbe esett arccal.
-Oké!Vége a traccspatinak,azonnal a kocsiba a mentők mindjárt itt vannak Seoyunért-rángatta ki KyungEunt Jin.
Sokkolt állapotba siettem ki a nappaliba,ahol Jungkook kezeiben feküdt az eszméletlen Seoyun.
-Mi?-néztem Jungkookra.
-Nem tudom Hyung,ne kérdezd!NEM TUDOM.
A mentő jövetele után,a korházba közöttünk ki mi is.Izzadó tenyérrel,és idegesen vártuk,hogy mi lesz.Hihetetlen hogy ezt történik.Megint.
-Kérlek Seoyun,légy erős mint a múltkor-szorítottam össze az öklöm.
Könnyek sorozata követte az első könnyem.
-Jimin,ne add fel.A remény hal meg utoljára.Emlékszel?Ezt még te mondtad nekem,mikor magam alatt voltam.Jól lesz-ölelt át Jungkook.
-Köszönöm Hyung-borultam rá a vállára.