Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

10.rész~Ki vagy te?

Jin szemszög:
KyungEun,gyönyörű vagy.Mint mindig.Bárcsak elmondhatnám neked,de félek mit mondanál.Mosogatás közben nem egyszer összeért a kezem vele.Olyan puha és édes keze van.Mosogatás után,elindult a srácokhoz tv-t nézni,de visszahúztam a kezét,és amíg a srácok nem figyeltek,az arcára lehelltem egy puszit.Elpirult,majd olyan gyorsan ült le a fotelbe,mint a villám.Valaki csengetett.Namjoon ment és nyitotta az ajtót.Egy srác állt ott.
-Szia,Woo Seoyunt keresem-mondta a srác.
-Elnézést,de te ki vagy?-kérdezte tőle Namjoon.
-Seoyun bátyja vagyok-lépett be az ajtón.
A srácokkal a kanapé köré húzódtunk.Seyoun arcán látszott hogy fél és nem tudja ki ez az ember.Attól féltünk hogy valami gyilkos lehet,vagy valami.Ugyanis a múltkor is Jimit probálták megsebesíteni.
-Seoyun?-kérdezte a srác.
Mikor hozzá akart érni,Jiminhez bújt,Jimin pedig úgy szorította magához,mintha a gyereke lenne.
-Ne érj hozzá..nem akarja-mondta Namjoon idegesen.
De a srácot nem érdekelte,ígyhát újra megakarta fogni a kezét.
-NEM ÉRTETTED HOGY NE ÉRJ HOZZÁ?-ordította Namjoon,és nyomta fel a falra a nyakán keresztül a srácot.
-Héé,elég lesz-húzta vissza Kook,V,és Suga Namjoont.
-Seoyun,tudod ki ez az ember?-kérdezte Jimin.
-Nem-rázta a fejét.
A srác most KyungEun felé közeledett.
-És te lennél KyunEun?Seoyun legjobb barátnője?-kérdezte.
-Felejtsd el hogy hozzá érsz-szorítottam magamhoz KyungEunt,aki átölelt.
-A neved sem tudjuk-mondta V.
-Woo Jung vagyok,Seoyun vérszerinti bátyja.26 éves vagyok és irodai munkás vagyok itt Seoulban.

-Nekem nincs bátyám-nézett rám Seoyun.
-De...Én vagyok az.Szüleink halála után téged idekölöztettelek,mert én még iskolába jártam és nem volt elég pénzem hogy gondozzalak.Ígyhát mamánál és papánál laktál.De most megtaláltalak.
Seoyunon látszott hogy zavarodott,és fél.Tényleg nem tudta hogy van egy bátyja,vagy a srác hazudik?

Seoyun szemszög:
Van egy bátyám akiről nem tudtam,és most beállít ide.Félek.Ki ő?Nem ismerem,de a bátyám.
-Tényleg a bátyja vagy,a két anyakönyvi kivonat passzol-bizonyosodott meg V.
-Seoyun?-hallottam Jimin lágy hangját.
-Teljesen lesokkolt-mondta J-hope.
-Megértem-mondta Jung.
Én csak Jimint szorítottam és néztem ki a fejemből,a hallottak és a láttak végett.
-Adj neki időt-mondta J-hope-hisz nekem is furcsa lenne ha lenne egy bátyám akiről nem tudtam.
-Csinálok vacsorát-állt fel Jin.
-Itt maradsz addig?-kérdezte V.
-Ha nem zavarok-mosolygott.
-Dehogy is.
Csönd volt.Nagyon magy csönd.De ő megszólalt.
-Seoyun,beszélsz hozzám?-nézett rám Jung.
Én nem szóltam semmit.
-Tudom,furcsa hogy csak így beállítok hogy „itt a bátyád”,de 4 éve kereslek,és szeretném megismerni a hugomat-mondta kissé szomorú hangon.
-Te voltál az-szólaltam meg halkan felé.
-Kicsoda?-kérdezte Jung.
-Az a fiú a képeken mamánál.Ő mindig azt mondta hogy egy régi óvodás barát.De hazudott.Végig te voltál a képeken.Miért nem mondta az igazat?Miért nem jöttél hamarabb?Miért kellett téged titkolni?Nekem azt mondták halott vagy-zúdítottam rá mindent,könnyes szemekkel.
-Seoyun-nézett rám-muszáj volt úgy tudnod hogy egyke vagy és hogy meghaltam.Kiskorodban nagyon kötődtél hozzám,és ha tudtad volna hogy élek,de nem vagyok ott...akkor nem nősz fel rendesen.
-És az volt a legjobb megoldás ha azt mondják nekem hogy halott vagy?-álltam fel.
-Seoyun ülj le,még a végén úgy jársz mint a múltkor-mondta KyungEun,de nem érdekelt mit mond.
-HOGY LEHETSZ ENNYIRE FELELŐTLEN?!-ordítottam Junggal-EZ A LEGJOBB MEGOLDÁS?!
-Mi volt a múltkor?-kérdezte aggódva J-hope.
-Akkora trauma érte hogy össze esett,és a kórházba kötött ki-mondta KyungEun J-hopenak.
-Seoyun ülj le-húzta a kezem Jimin a hallottak miatt.
Kirántottam a kezem.
-TE NEM VAGY A BÁTYÁM!HAZUDTÁL NEKEM.
Megakartam fordulni és elindulni a szobába,amikor hirtelen elsötétült minden,és csak annyit hallottam már KyungEun szájából hogy: „-JIMIN KAPD EL!”
A picsába.Megint összeestem.