Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:29.rész~Az ott mi?

Jungkook szemszög:
Seoyun elég csöndes ma este,és teljesen idegenül viselkedik Jiminnel.Folyamatosan minket néz,és alig eszik.
-Olyan csöndben vagy ma este-szólalt fel Jin,Seoyunt nézve.
-Pe-persze-bólintott megszeppenve.
-És készülsz valahová?-nézett Seoyunra Hoseok.
-Nem!Dehogy is!
-Akkor mi ez a sok alapozó rajtad?-érdeklődött Yoongi.
Seoyun könnyes szemekkel elhagyta az asztal,s a szobába sietett.
-Mi baja?-kerdezte Namjoon Jimin.
Jimin csak megrántotta vállát,majd tovább evett.Mi lelte őket?Eddig mindig együtt mozdultak,együtt csináltak mindent.Tae szó nélkül felállt,majd Seoyun után sietett.

Taehyung szemszög:
-Seoyun,én vagyok az.Tae-kopogtattam a szoba ajtaján-engedj be kérlek.
-Menj innen-hallottam halk hangját.
-Kérlek,segíteni akarok-támaszkodtam neki az ajtónak.
Még ott álltam,vagy 10 percig,amíg a zár kioldásará lettem figyelmes.Seoyun kényszer mosollyal az arcán nyitotta ki az ajtót.Beléptem,majd vissza is csuktam az ajtót,és leültettem az ágyra,én pedig leguggoltam elé.
-Az ott mi a nyakadon?-néztem rá.
Seoyun hirtelen oda kapta a kezeit,és takarni próbálta,de elvettem onnan.Kikerekedett szemekkel bámultam a kéz lenyomatokat a nyakán.Pici ujj nyomok sorakoztak egymás után.Felálltam,és visszamentem a konyhába,ahol a hyungok ettek.Rátámaszkodtam az asztalra,majd Jiminre néztem.
-Te képes voltál megfolytogatni a „barátnőd”-tettem az ujjaimmal idézőjelbe utolsó szavam.
Mindenki rám,és Jiminre vetette tekintetét.
-Miről beszélsz?Egy ujjal sem érnék hozzá-védte magát Jimin.
Kihoztam Seoyunt a szobából,majd a fejét elfordítva a nyakát mindenkinek láthatóvá tettem.
-Uram isten-hallatszott Yoongi és Jin szájából.
-Ez nem az aminek látszik-szólalt fel Seoyun-Ez csak...
-Csak Te és Jimin voltatok itt,és mikor elmentünk még semmi nem látszott-vágott a szavába Hoseok.
-Bántottad?-vetett pillantást Jiminre Namjoon.
-Kinézed belőlem?!-emelte fel hangját.
-Igen vagy nem?-szólt fel Yoongi.
Chim lehajtott fejjel nézte a padlót.
-Jézusom,te beteg vagy-állt fel az asztaltól Jin.
-Magának köszönheti,nem kell folyamatosan Jungkook száján lógni-állt fel dühösen Jimin,majd a szobájába indult.

Namjoon szemszög:
-Nem értem az utolsó mondatát-néztem Jungkookra-Ugye nem?
Jungkook csak némán ült,ami azt jelentette,hogy megint nem bírt magával és megcsókolta Seoyunt.
-Istenem Jeon Jungkook-csaptam a homlokomra-Megkértelek.
Jungkook bólintott,hisz tudta hogy megkértem.
{-Kérlek ne csinálj több galibát.Jimin manapság egyre gyakrabban kapja fel a vizet kis dolgok miatt.
-De nagyon jól tudod,hogy...
-Igen,de kérlek,hagyd békén Seoyunt.Neki sem tesz jót ez az egész.Hagyd őket békén.Szállj ki az életükből.}
-Sajnálom-hallatszott halkan Jungkook szájából,s szobája felé indult.
-Van még 6 szoba ebben a lakásban,ott alszol ahol szeretnél,jó?-ajánlottam fel Seoyunnak.
-Igaza van.Jiminnel most nem kéne aludnia,nem tudni mit csinálna vele-szólt fel Hoseok.
Seoyun Jungkook szobájának ajtajára nézett.
-Ott?-húztam fel a szemöldököm.
Seoyun némán bólintott.
-Egyre nagyobb problémát okoz ez az egész.Elkéne döntenie már,hogy mit akar,kitől,és mikor.Néha már felbassza az idegeim-gondoltam,majd Jimin szobájába vettem az irányt.
Bekopogtattam Jimin szobájába,majd ajtót nyitottam és elkezdtem Seoyun egy-kettő ruháját pakolni.
-Te mi a szart csinálsz?-nézett rám Jimin.
-Csak elviszem pár ruháját.Amíg mind a ketten le nem nyugszotok,addig másik szobába alszik.Bocsi-vittem ki pár ruhát a szobából.
Seoyun bepakolt Kook szobájába,míg ő sétálni ment.Remélem nem lesz nagyobb balhé.