Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:9.rész~Emlékek sorozata

Namjoon szemszög:
Ma van az a nap amikor nekem kell "vigyáznom" Seoyunra.A többiek elmentek mindenféle ügyeket elvégezi,én meg bevállaltam.
-Mihez lenne kedved?-kérdeztem Seoyuntól.
-Nem tudom.Régen voltam már kint az utcán-mondta,és kitekintett az ablakon.
-Mit szólnál,ha elmennénk egy kávézóba?-kérdeztem tőle.
Seoyun elmosolyodott,majd megölelt.Kicsit meglepődtem,mert már régen ölelt meg.Megéreztem a rég nem érzett illatát,és hirtelen emlékek sorozata tört fel bennem.A bál,amikor rossz napja volt,a fanmeetingek.
-Oh Seoyun-szorítottam magamhoz.
-Huh?!-emelte fel a fejét-Mi a baj?
Ránéztem,és a szemei csillogtak.Teljesen elvesztem a gyönyörű tekintetében.A szemeiben láttam a vele töltött időm.
-Monie?Mi a baj?-kérdezte meg újra.
-Semmi-ráztam meg a fejem.
-Az emlékek?Mind ami velem volt?-nézett mélyen a tekintetemre.
-Honnan tudtad?!-néztem rá.
Elmosolyodott,majd megrázta a fejét,és felvette a kabátját.Utána mentem,majd felhúztam a cipőm,és a kabátom.Az utcán sétálva végig Seoyunon gondolkoztam.Hisz nekem ő egy olyan személy,akivel megoszthatok bármit.Beértünk a kávézóba,és helyet foglaltunk.
-Aish,elfáradtam.Nem voltam ehhez a sok sétához hozzászokva-mondta egy nagy sóhaj kíséretében.
-Maradj itt nyugodtan,majd én hozok egy kávét-ajánlottam fej,amit el is fogadott.
Odamentem a pulthoz,majd egy pultos oda is jött.
-Mit adhatok?-kérdezte mosolyogva.
-2 kávét,tejszínnel,és 3 cukorral-mondtam.
-Rendben,valami mást?-fordult oda a kávégéphez.
Megpillantottam a süti pultnál Seoyun kedvenc sütijét,szóval kértem még olyat is.

-Igen,4 darab yakgwa süteményt kérnék-mondtam.
A pultos a kávét,és a süteményt odanyújtotta,majd a pulton hagyott pénzt elvette.Visszamentem az asztalunkhoz,ahol Seoyun várt.
-Itt is a kávé,és még hoztam neked sütit,mert tudom hogy ez a kedvenced-tettem le elé a dolgokat.
-Ahw,Namjoon nem kellett volna!-mosolygott rám.
-Seoyun,neked bármit-ültem le.
Beszélgettünk,és még kávézgattunk,amikor Seoyun kicsit ijedten nézett ki a kávézó ablakán.
-Mit láttál?-néztem ki az ablakon.
-Jah,semmi-mosolygott,és beleivott a kávéjába.
Amióta megtörtént a dolog,sokkal paranoiásabb lett.Kicsit aggódok is miatta.
-Seoyun,kicsit aggódok érted...-tettem a tarkómra a kezem.
-Miért?Monie minden rendben-vágta rá.
-Figyelj,amióta kiengedtek a kórházból sokkal másabb lettél.Folyamatosan megijedsz egyes emberektől-néztem le a cipőmre.
-Namjoon,nincs semmi baj...oké?-emelte fel a fejem a kezével.
Tisztán emlékszem,amikor Jungkook is megijesztette egyetlen szóval.Nem tudom miért van ez.
-Van kedved haza menni,vagy sétáljunk egy kicsit?-kérdeztem tőle a kávézóból kilépve.
-Sétálni szeretnék,ha nem gond-mondta.
Elindultunk a Han folyó felé.Út közben,mikor már majdnem ott voltunk,Seoyun a sebéhez kapott.
-Hé,hé!Jól vagy?-futottam hozzá,és átkaroltam.
-Jól vagyok-mondta szorítva a sebét.
Nem bírtam nézni ahogy szenved,ezért fogtam egy taxit.Megfogtam Seoyun kezét,és beültettem a kocsiba.Miután haza taxiztunk,azonnal bevittem.A fiúk már otthon voltak.Mindenki félve nézett rám,hogy mi történt.Letettem Seoyunt a kanapéra,és felhúztam a pólóját.
-Basszus!-néztem rá a sebre.
A kötés véres volt.És vele együtt a hasa is.
-Seoyun!Jól vagy?!-kérdeztem tőle.
-Persze,de fáj-vágta rá.
Próbáltuk leszedni a kötést,de nem ment.J-Hope hívott orvost,és azt hittük,addig Seoyunnak nem lesz baja.
-Namjoon...Namjooon!NAMJOOON!-szorította meg ordítva Seoyun a kezem.
-Mi a baj?!-kaptam oda a fejem.
-NAMJOON FÁÁÁJ!NAMJOON!-ordította sírva Seoyun.
10 percen keresztül azt hallgattuk,hogy Seoyun ordít a fájdalomtól.Az orvos megérkezett,és azonnal odasietett Seoyunhoz.Adott neki morfiumot,majd átkötötte a sebet.Szerencsénkre nem volt akkora baj,csak kicsit felszakadt a seb.
-Vidd be a szobátokba Jimin,kell neki a pihenés-mutattam a szobára.
-Jó-válaszolta,majd felemelte óvatosan Seoyunt és bevitte.
KyungEun közben megérkezett,mert hívtuk.Elmondtam neki,hogy miden rendben.Az orvos pedig azt mondta,hogy nem kéne annyira erőltetni őt.Hirtelen megint emlékek jöttek fel bennem.De most nem Seoyunnal,hanem magammal.
[-Namjoon,erős vagy!
-Seoyun,nem vagyok az.
-Monie...de az vagy.Kibírtál egy szívműtétet,úgy,hogy magadtól álltál fel újra!Nekem örökké erős maradsz,és te leszel a példám ha feladnám!]
-Hyung?Minden rendben?-jött oda Hoseok.
-Persze,miért?-kérdeztem értetlen fejjel.
-Namjoon,bekönnyeztél...-nézett rám Jungkook.
-Aigoo,az nem azért van.Csak eszembe jutott valami-mosolyogtam.
Ezt a mondatot soha nem felejtem el Seoyun szájából.Nekem Seoyun,valamiféle pozitív erő.Én csak reméli tudom,hogy az élet nem veszi el tőlem ilyen gyorsan.Hisz csak 20 éves.Előtte az élet.És nem akarok nélküle élni.