Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:18.rész~Kritikus állapot

Jimin szemszög:
Seoyun a napokban eléggé jól érezte magát Kookkal,de végre újra az enyém.Örülök hogy jól érezte magát,de kicsit rosszul esik,hogy Jungkookkal is jól elvolt.
-Uh-hallottam egy kisebb nyögést Seoyun szájából mellőlem.
Hirtelen leraktam a telefont az éjjeli szerényemre,és Seoyun felé fordultam.Benyúltam a takaró alá,és a sebét kezdtem vizsgálni a kezemmel.Nem volt véres,szóval csak lehet rosszat álmodik.Visszafeküdtem,és megint hallottam egy kisebb nyögést.
-Uhm-szorította össze a szemeit-Jimin.
-Itt vagyok,nyugi-simítottam végig az arcát.
-Fáj-szorította meg a kezem.
Felkeltem,majd felébresztettem Jint.
-Mi van már?-kelt fel.
-Seoyun-mutattam az ajtóra-Fáj a sebe.
Jin bement a szobába,majd Seoyunt nézegette.Hirtelen lefagyott arcot vágott,majd a telefonjához kapott,és tárcsázta a mentőket.Kiértek a mentők,Seoyunt ismét a kocsiba rajták,majd elhajtottak vele.
-Kocsiba,mindenki-öltözött fel Jin.
Mindenki felöltözött,és már azonnal a kórházba siettünk.Amint beértünk,már mutatták a szobát. A kórterembe,a sírógörcs kapott el.
-Legyél erős Jimin-fogta meg a vállam Namjoon-Menni fog.
Vettem egy nagy levegőt,nyeltem egy nagyot,és odamentem Seoyun ágyához.Letérdeltem,majd megfogtam a kezét.

-Itt vagyok Seoyun.Nem engedem el a kezed.Ígérem-folytak össze a könnyeim.
Mindenkinek megesett a szíve.Hihetetlen hogy nem javul az állapota.
-Túl fogja élni,hisz múltkor is jó lett minden-mondta Hoseok.
-Remélem-néztem hátra rá.
2-3 órája már ott lehettünk,mikor Seoyun beszélni kezdett.
-Menjetek haza,jól leszek.Itt vannak az orvosok,nővérek és vigyáznak rám-fordította felém nehezen a fejét.
-Seoyun nem hagylak itt!Eszemben sincs!-magyaráztam neki.
-Menjetek haza.Kérlek-nézett rám könnyes szemmel.
Yoongi megfogta a vállam,és bólintott.Menni kell.Felvettem a kabátom,és én léptem ki utoljára az ajtón,de azért visszatekintettem.Seoyun egy lenge mosolyt dobott velém,és lehunyta a szemét.

Jin szemszög:
Miután hazamentünk,Jungkook eléggé szomorú fejet vágott,de sokkal szomorúbbat mint mi.
-Hyung?Valamit akarsz mondani?-hívtam félre.
-Jin-Hyung.Én...-akadt el a szava.
-Mi történt abban a két napban?-érdeklődtem.
-Jinnie-jött oda KyungEun.
-Később Baba-nyomtam egy puszit a szájára.
Jungkook még mindig nem válszolt,és csak a padlót nézte.
-Szóval?-néztem az arcára.
-Lefeküdtem vele-temette bele a kezeibe arcát.
Lefagytam.HOGY MI A FASZ?!Jungkook meghúzta Seoyunt,és nem figyelve a sebére,lehet e miatt van az egész.Fogtam magam,és oda mentem KyungEunhoz,majd átöleltem,és megcsókoltam.Jungkookot otthagytam,mert lesokkolt az egész.Jungkook faszsága miatt lehet ez az egész.
-Jin,éhesek vagyunk-nevetett fel Suga.
-Teszem is a dolgom-vágtam rá,majd kiszabadultam KyungEun meleg öleléséből.

Jimin szemszög:
Képtelen vagyok felfogni,hogy megint ott vagyunk ahol az elején,hogy ott hagytam Seoyunt egyedül.Mi van ha baj van?Ha nincs jól?Vajon hiányzok neki?Vajon gondol rám?Vagy gondol a fiúkra?Mi játszódhat le a fejében?Tudja hogy mitől van ez?Felfogta egyáltalán hogy milyen kritikus az állapota?
-Jimin,ne törd magad.Jól van-nézett rám V.
-Remélem Tae,remélem-tekintettem az asztalon lévő tálra.
-Holnap úgy is megyünk hozzá vissza-ordított Jin a konyhából.
Tudom hogy megyünk hozzá.De vajon akkor még élni fog?