Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:32.rész~Leírhatatlan érzés

Jungkook szemszög:
Hirtelen nem tudom mi a borzasztóbb.Az,hogy Jimin ott áll az ajtóban,Seoyun pedig az ölemben ül teljesen félreérthető pózban,vagy pedig az hogy én ezt élvezem.
-Mi a fene?Ez most komoly?!-csap a homlokára.
-Ez nem az aminek látszik-vágja rá Seoyun,szinte reflexből.
-Persze én meg hülye vagyok igaz?-emeli fel hangját Jimin.
Seoyun lefordul az ölemből,majd felül az ágyra.Egy szúró pillantást vet Jiminre,azzal az óceán–néha olyan vad,és olyan gyönyörűen csillogó,de mégis csendes– szemeivel.Karba tett kezekkel fordult felém.
-És amúgy miért jöttél?Este van.Mindenki a szobajában pihen-vonja meg vállát Seoyun.
-A szobámba hagytad még az egyik pulcsid.Gondoltam áthozom-rakja le Jimin azt a bizonyos pulcsit.
-Kösz-vágja rá flegmán Seoyun.
Mennyire megváltozott köztük minden.De szó szerint.Minden.A viselkedés,azok a szituációk amik régen folyamatosan mentek náluk,mára már semlegessé váltak.Az ajtó becsapódására leszek figyelmes,és arra,hogy az eddig aranyos Seoyun,most a fal felé fordulva birizgálja a haját.Nem merem átkarolni a derekát.
-Miért nem mész vissza hozzá?Tudom hogy jobb lenne végre mellette aludnod-könyöklöm fel az ágyon.
-Jungkook ezt nem értheted.Ő már nem az a Jimin akit megismertem.Teljesen elborult az agya,vagy mit tom' én.Erőszakos,és kegyetlen.Egykor megígérte hogy védeni fog,nem bántani.Hányszor vesztünk össze minden kis szaron-fordult vissza felém-Belefáradtam.Jungkook,én nagyon nagyon bele fáradtam.
Azta kurva.Seoyun még soha nem volt ennyire őszinte velem.Sőt,alig beszéltünk.Most meg itt fekszik mellettem,fehérneműben és épp a lelkét önti ki nekem.
-Valahogyan nem tudlak felvidítani?Vagy jobb kedvet varázsolni?
Seoyun csak közelebb bújik,és arra kér a testével,hogy karoljam át.Hogy legyek ott neki.Ilyet még soha nem éreztem.Hogy ennyire közel lenne hozzám,én pedig hozzá.Seoyun félálomba van már,mikor a keze véletlen a boxeremre téved,és a kezét azonnal elrántja.Hirtelen pirosság önti el az arcát.
-Nem oda akartam-takarta el az arcát.
Vettem egy nagy levegőt,hisz basszus melletartóban fekszik mellettem.Nehezen bírom ki,de nem fogom csak úgy megfektetni.Nem tehetem meg,pedig simán ráfordulnék és ott lenne rá az alkalmam.
-Min gondolkozol ennyire?Látom a szemedben hogy valami nyomaszt-töri meg a csendet Seoyun a lágy hangjával.
-Ugh-kínosan mosolygok.
Seoyun hirtelen visszaül abba a pizícíóba,amit még Jimin bejövetele előtt adtam neki.És most jön az,amit utálok.Az a bizonyos merevedés előtti pár perc.Tudom hogy nem tehetem meg,mert nem szabad.Próbálom magam valahogy kontrollálni,de nem nagyon sikerül mikor Seoyun kicsit hátrébb csúsztatja a formás fenekét,és akarva-akaratlanul lejjebb húzza a boxerom felső részét,amitől a fantáziám kicsit mozogni kezd.
-Jungkook annyira köszönöm hogy mellettem vagy-teszi rá kezeit a hasamra.
Én csak bólogatok,mert ha megszólalnék,lehet olyat mondanék amit nem kéne.
-Jungkook jól vagy?Olyan csöndben vagy-néz rám a mandula szemeivel.
Nem akarok neki hazudni,de rohadtul nem tudom hogyan mondjam ki finoman,hogy igazából én le akarok vele feküdni.
-Egy icipicit,öhm,rossz helyen ülsz.
Seoyun meglepett fejet vágva,kicsit hátrébb csúszik,és a feneke pont a büszkeségemre csúszik,amitól egy kissebb szisszenést elereszt a szám.
-Ezt te már direkt csinálod-nézek rá az alsómra.
-Hol?
-Pont OTT-nézek le-ülsz.