Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:10.rész~Egyedül a gondolatokkal

Seoyun szemszög:

Reggel 9 óra van.Nem rég keltem fel,és a srácokat nem találtam.A konyhában egy egyszerű kis papírt találtam.

Jó reggelt Seoyun!
Elmentünk fotózásra,de nem akartunk felébreszteni.
Reggeli a hűtőben,edd meg nyugodtan.
Vigyázz magadra,de ha kell valami vagy baj van hívj minket,vagy KyungEunt.

Namjoon:)

Arrébb toltam a papírt,majd a hűtő felé mentem,és az említett reggelit keresni kezdtem.Miután megettem,elmostam a tányért,és a hűtőhöz mentem megint.Megláttam egy bontott bort,majd kivettem,és egy poharat kezdtem keresni hozzá.
-Megint egyedül vagy Woo Seoyun-mondtam,és közben öntöttem ki a bort.
Vettem egy kicsit gondterheltebb sóhajt.
-Ez a sóhaj nekem fájt-hallottam egy hangot mögöttem.
Hirtelen megfordultam,de nem láttam magam mögött senkit.
-Na jó,kezdek megbolondulni-nevettem el magam.
Megfogtam a borospoharat,majd leültem a kanapéra.Belekortyoltam,majd az asztalon heverő cigis dobozra vetettem a tekintetem.Megragadtam,kinyitottam,majd kivettem belőle egy szálat.Megfogtam a gyújtóm,és meggyújtottam a szálat.Beleszívtam,majd kifújtam.Felhúztam a lábaim a kanapéra,és egy magzatpózra hasonlító módon,a cigivel és a borral a kezemben kezdtem az ablakon kibámulni.
-Hmm...hihetetlen,hogy miért vagyok még itt-halottam ismét egy hangot.
Megint hátra kaptam a fejem,de ismét nem volt ott senki.Megráztam magam,majd beleittam a boromba.Teljesen egyedül éreztem magam.Telefonom többször is jelezte,hogy üzenetem érkezett,de nem érdekelt.Már délután 1 óra.Egyre jobban úgy érzem,hogy egyedül vagyok.Mikor felálltam a kanapéról még egy kis borért,hirtelen a fájdalom kapott el.A pohár kiesett a kezemből egyenesen a földre,és az darabokra tört.A sebemhez kapok,majd összeesek.Keresem a telefonom,hogy hívjak segítséget,de túl messze van.
-Na most fogok meghalni-mondom,a nagy fájdalmak között.
Mire elértem nagy nehezen a telefonom,ideges kulcs csörömpölést hallok,a bejárati ajtón kívül.Kérlek a fiúk legyenek.Nagy szerencsémre,ők voltak azok.Jimin azonnal odarohant hozzám,és próbált felsegíteni.
-Ezért nem válaszolt az üzenetekre.Mondtam hogy valami baj van-fordult oda Jungkookhoz.
Nagy megkönnyebbülést éreztem.Jimin leült mellém,én pedig könnyes szemekkel megöleltem őt,és szorítottam magamhoz ahogyan csak tudtam.
-Köszönöm Park Jimin.Köszönöm-mondtam.
-Mit?-ölelt vissza.
-Azt,hogy nem hagysz magamra.Nem akarok többé egyedül lenni Jimin.Félek ettől.Nekem szükségem van rád,és lehet hogy néha összetöröd a szívem,de képes vagyok neked megbocsátani.Te vagy nekem a lélegzetem,a világ,és te vagy nekem az élet,amiben élek.Kérlek ígérd meg,hogy soha nem hagysz egyedül.Ha egyedül hagysz,akkor még ennyire sem fogok élni,mint most.Nekem te kellesz az életembe,hogy legyen kiért felkelni,és legyen kiért lefeküdni.Kellesz nekem azért is,mert SZERETLEK-sírtam el magam.
-Seoyun,nyugodj meg.Soha nem hagylak el,mert szeretlek.Fontos vagy nekem,és nem csak neked fájna ha elhagynálak,hanem nekem is.Eszemben sincs az hogy egyedül hagyjalak.Pont téged nem akarlak egyedül hagyni,mert tudom milyen érzés.Mindig vigyázni fogok rád,mert te vagy a szemem fénye,és ha ezt elveszítem,vagy elveszik,akkor megvakulok.Képtelen vagyok nélküled élni Seoyun.Nélküled olyan üres a lelkem,és olyan fekete-szorított magához Jimin.
-És Seoyun,nem csak Jiminnek vagy fontos,és nem csak ő fog rád vigyázni,hanem mi is-mutatott körbe Namjoon-Nekünk is ugyan olyan fontos vagy,mint Jiminnek.
-Köszönöm-mondtam,és letöröltem a könnyeim.
-Seoyun,nem kell megköszönnöd,hisz ez szimplán csak a szeretet-mondta Yoongi.
Vettem egy nagy levegőt,majd kifújtam.Biztonságban vagyok,ha velük vagyok.Sokkal nyugodtabb,és boldogabb vagyok,ha a társaságukat érzem.Nekem ők a biztonság,a boldogság,és minden egyéb érzésem.
-Legközelebb nem hagyunk egyedül.Ígérem-mondta Namjoon.
Bólintottam,de nem nagyon érdekelt amit mondott.Jimint öleltem még mindig,és nem akartam elengedni,mert féltem.Néha,mikor elengedem Jimint,olyan mintha többet nem jönne vissza.Csak úgy elmenne.Mikor elmegy nélkülem valahova,attól félek,hogy valami baja lesz,vagy egy másik lánnyal van.Szeretem Jimint,és szeretni is fogom,bármi is történik.Soha nem akarom őt elengedni,mivel ő nekem az én kincsem.
-Szeretlek Park Jimin-mondtam,és odabújtam hozzá.
-Én is szeretlek Seoyun-húzott magához,majd rám nézett.