Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:27.rész:Ez mit jelentsen?!

Seoyun szemszög:
Pár óra múlva,rámjött a „semmit nem akarok csinálni” érzés.Jungkook azonnal látta,hogy nem vagyok annyira viháncos kedvembe,mint az előbb.
-Mi-minden oké?-jött oda hozzám aggódó tekintettel.
-Fogjuk rá-vontam meg a vállam.
-Na gyere,felvidítalak-tartotta a kezét felém-Látod azt a vizesést?Mögötte van egy barlang,ha jól tudom.Nagyon szép,és csönd van ott,megnézzük?
Megfogtam Kook kezét,s bólintottam.Pár méterrel beljebb,már kezdtem érezni hogy a lábam nem igazán ér le.
-Kook,van egy kis baj.Én félek a mély víztől-keztem ideges lenni.
-Semmi baj,majd beviszlek oda-tartotta kezeit.
Nyújtottam felé rövid kis kezem,majd ő elkapta és magához húzott.Hihetetlen hogy milyen gyengéden fogott.Ahogy átlakoltam,és a meleg testéhez hozzásímultam,milyen jó érzés.
-Jó így? Kényelmes?-szólalt meg,a vízben úszó Jungkook.
Megráztam a fejem,s Kook a vízesés szélén átúszva,bevitt abba a barlangba amit mondott.Amint hallottam,hogy a hangok egyre csendesebbek lesznek,és távolodnak,hátra néztem.
-Whoa-néztem körbe a helységben.
-Na?-mosolygott-Tetszik?
-Nagyon-néztem fel.
Jungkook felültetett egy szikla oldalába,ő pedig a vízben úszott.Jimin azt mondta,nem kéne Kookkal lennem,de ez engem nem érdekel és ez zavar.Pont Chim szava nem érdekelne?Ezt nehezen értem meg magamban.
-Min gondolkodsz ennyire?-feküdt a víz felszínén Kook.
-Nem nagy dolog.Igazából a barlang szépségével nagyon el.Nagyon nyugis és,nagy szép is ráadásul.
Jungkook odajött hozzám,majd leemelt az ülőhelyemről.Csípőmet fogva,lassan a vízbe emelt.Képtelen voltam levenni a tekintetem a szájáról.Ahogyan ölelt magához.
-Basszus!Megint ez az érzés!Nem!Jiminnél kell maradnom.Jimint szeretem...asszem'.
Képtelen vagyok,nem átöleli Jungkookot.De a fejemben lévő gondolatoknak igazuk van,de egyszerűen nem megy.Nem akarom Kookot elengedni.Jungkook jobban ölel magához,és a szája egyre csábítóbb.Nem szabadna,de annyira akarom.
-Min gondolkodsz ismét?-kérdezi halkan.
-É-én...
Itt elakad a szavam.
-Mi-mi ez?!Mi ez a melegség a számnál?!Mi ez az érzés?!-keringekek bennem a kérdések sorai.
Amint kicsit „megéberedtem” rájöttem.Jungkook.Jungkook szája pihent ez én számon.Tág pupillákkal néztem Jungkookot,ahogyan a számat az ő szájával nyomja.Hirtelen ellöktem.Lepergett minden a szemem előtt.Jimin és a szép emlékek.Nem tehetem ezt.Kook arcára a szomor és a nyomottság ült.
-E-ez mit jelentsen?!-kaptam el a fejem.
-Én-én sajnálom-hajtotta le fejét-Teljesen idióta vagyok.
Elrugaszkodtam tőle,majd kiúsztam a barlangból vissza a fiúkhoz.Jimin úszott felém,és én azonnal a karjaiba bújtam.Jungkook is visszatért hozzánk,és meggyötört arccal nézett engem,és szeretett párom.Az arcán teljesen látszott a „sajnálom” kifejezés.Jimin karjaiban feküdve néztem Jungkook összetört tekintetét.Sajnálom ami történt,de nekem Jungkook csak egy barát.Igaz voltak érdekes pillanataink,de akkor is.
-Gyere Hercegnő-ölelte át a derekam Jimin.
-Huh?Hova?-néztem rá.
Jimin lassan felemelte az állam,és a számra egy csókot adott.Mintha az első csókunk lett volna.A szemem sarkából,Jungkookot pillantottam meg.Mintha könny csöppent volna le az arcáról.
-Sajnálom-gondoltam,majd lehunytam a szemem,és elvesztem Jimin csókjában.
-Gyerekeek-hallottam meg J-Hope hangját-ne itt.Kicsik is vannak-mutatott Yoongira.
Yoongi szokásosan a szarkasztikus fejét vágta.Mindenki nevetett,csak Kook nem.Meg is értettem miért.De ennek sajnos semmit sem tudok tenni.Az érzéseket nem lehet kontrollálni,akit szeretsz sajnos nem mindig feléd viszonozza.És tudom hogy ő ezek után is engem akar.