Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

31.rész~Féltékenységi roham

Namjoon szemszög:
A bál végén Jimin megkérte Seoyun kezét.HOGY MICSODA?!Miután Seoyun igent mondott,kicsit lesokkoltam és elment az életkedvem.
-Hyung?-fogta meg a vállam Suga.
-Hagyj békén,de nem csak te-rántottam meg a vállam-hanem mindenki.
Kimentem az épületből a szökőkúthoz,ami ott volt a park közepén.Seoyun...és Jimin...NEM AKAROM!Hmm...várjunk.Féltékeny lennék?!Talán még mindig szeretem Seoyunt?Igen.Azt hiszem.Hiszen fáj.Fáj az a bizonyos "igen" szó.Milyen jó volt,mikor ha fáradt volt rám dőlt,és a vállamon aludt.Milyen jó volt,mikor ha baj volt,mindig odajött.Milyen jó volt,mielőtt igent mondott.Legalább akkor még közel volt hozzám.Miért nem tudod Seoyun,hogy mit érzek?Miért voltam ilyen?
-Namjoon?-hallottam KyungEun hangját.
Nem akartam odafordulni,hisz a szemem tele volt könnyekkel.
-Namjoon,baj van?-fogta meg a vállam,és ült le mellém.
-Mondtam hogy mindenki hagyjon békén,nem?Nem voltam érthető?!-förmedtem rá KyungEunra.
-Nam-nézett rám-mi a gond?
Nem válaszoltam neki.Hirtelen a könnyek uralkodtak rajtam,és nem bírtam tovább.
-IGENT MONDOTT NEKI,ÉRTED?!IGENT!-mondtam zokogva KyungEunnak.
KyungEun arca lefagyott.Gondolom leesett neki hogy szeretem Seoyunt.
-A lagúnánál-kezdtem mondatom zokogva-mintha csak az enyém lett volna.Hallani csengő hangját mikor ordítozza hogy Namjoon.Mikor rajtam aludt.Mikor én vigyáztam rá.
Hirtelen minden emlékem visszajött.De csak Seoyunról.
-Nyugodj meg-tette a hátamra kezét KyungEun.
Nem bírtam megnyugodni.Egyre idegesebb lettem,minden egyes percben.Egyik pillanatról a másikra,üvegtörést hallottunk.
-TE MOCSOK!-hallottunk ahogyan Seoyun ordít egyet.
Futni kezdtem a hang felé,ahol Jimint találtam a földön,Seoyun teljesen dühbe borulva.Jiminen már lehetett látni,hogy ivott egy keveset.Egy lány odament hozzá és puszit adott Jimin fejére.Minden világos lett.Seoyun eldobta a gyűrűt olyan messzire amilyen messzire tudta.
-ENNYIT ÉR A GYŰRŰD TE KÖCSÖG!-odrította,majd könnyes szemekkel odafordult hozzám,és megölelt.
Szerencsém lenne?!Mintha megint vissza kaptam volna Seoyunt.De tudom,hogy nem sok időre.Sírni kezdett.Nagyon is.KyungEun és a többiek Jiminnel foglalkoztak.Kihasználom az időt.
-Gyere Kincsem,menjünk el innen-fogtam meg Seoyun kezét.
Megfogtam a kezét,majd a szökőkúthoz vezettem.Odaállt a kút elé,majd megnyugodott kicsit.
-Apuci-nézett fel az égre-mivan,ha ez egy jel arra,hogy nem Jimin az igazi?
Nagyot néztem.Mire akar ezzel célozni?
-Hmm,ez jó kérdés-mondtam.
Rátekintettem Seoyunra,akit a holdfénye kicsit megvilágított.Még mindig szép.
-Huh?!Apuci,ott egy tó!-mutatott a távolban lévő tóra-menjünk oda!
Elmosolyodtam.Néha olyan mint egy kisgyerek,és olyan mintha tényleg én lennék az apja.Bólintottam.Leértünk a tóhoz.Leguggolt a tó partjára,majd belekapott a vízbe.Odamentem mögé,és mikor felállt a partról,észre vette hogy ott állok.
-Huh?-billentette a fejét kicsit balra.
Én csak mosolyogtam.Ezen nem lehet nem elmosolyodni.
-Csak nagyon aranyos vagy-mondtam.
Kuncogott,majd elkezdett futni.Én utána futottam.
-Ne fuss el,úgy is elkaplak-mondtam nevetve.
Az éjszaka közepén,egy tó mellett,nevetgéltünk és szórakoztunk.Mi itt éreztük jól magunkat,nem pedig az épületben.Seoyun arcán csak a boldogság,és mosoly ült.
-Nem fáztok?-ordított oda Jin.
Felkaptam Seoyunt,és oda vittem Jinhez,magammal együtt.
-Gyertek,öltözzetek át-intett Jin-aztán vittem be az öltözőbe kaját.
Seoyun megfogta a kezem és elkezdett húzni maga után.Nem ellenkeztem.Visszamentünk az épületbe,át a nagytermen.Mindenki Seoyunt és engem nézett.Seoyunt nem érdekelte semmi.Bátran fogta a kezem,majd megpillantottam Jimint,aki KyungEunnal állt a falnál.Mosolyogtam magamban egyet,majd büszkén sétáltam Seoyunnal az öltözőbe.
-Visszakapod azt a fájdalmat,amit Seoyunnak okoztál Park Jimin-gondoltam.
Bementünk az öltözőbe,ahol mid ketten átöltöztünk.
-Sokkal kényelmesebb igaz?-mosolyogtam rá.
-Igen-nevetett-ebben biztos nehezebben kapnál el Kim Namjoon.
Elhatároztuk,hogy a tóparton esszük meg a kaját amit Jin elrakott.Leterítettem egy lepedőt,amire ráültünk.
-Fáradt vagy?-kérdeztem tőle,miután ettünk.
-Picit-mondta,majd rám feküdt.
Éreztem,hogy valaki figyel minket.Felpillantottam,és Jimin állt ott.Nem érdekelt.Jelenleg arra tudtam figyelni,ahogyan Seoyun szuszog a mellkasomon.Istenem de édes.Kár hogy holnapra már megint Jiminnel fogsz foglalkozni.Csak néztem a csillagokat,és hallgattam Seoyun szuszogását.Seoyun alvás közben,teljesen rám fordult.Csak mosolyogtam.
-Bárcsak az enyém lehetnél Woo Seoyun-gondoltam,majd átöleltem.