Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

2.évad:7.rész~Szemem fénye

Seoyun szemszög:-Pár perccel Seoyun ébredése előtt-
Hirtelen érezni kezdtem a levegőt.Hallani kezdtem.Jimin hangját hallva,próbáltam megszólalni,de nem megy.Mi történik?!Élek!Nem kell leállítani semmit!Gyerünk már Woo Seoyun!Meg fogsz halni ha így haladsz!
-Itt az orvos a gépnél!Nem!Nem halhatsz meg Seoyun!Nem most!
Nagy levegő.Engedd el magad Seoyun.Nagy erőt vettem magamon,majd a tüdőmbe annyi levegőt szívtam,amennyit tudtam.
-PARK JIMIIN!-ordítottam a plafonra nézve.
Az orvos nyitott szemekkel kapott el a műszerektől,és rohant volna ki,de Jimin beállt az ajtóba.
-SEOYUN?!TE ÉLSZ?-rohant hozzám sírva.
Belülről a megkönnyebbülést éreztem.Jimin rám dőlt,és a többieket is megpillantottam az ajtóra nézve.KyungEun sírva a szájához kapott a meglepettségtől.Jung letérdelt az ajtóba,a többiek meg meglepve,könnyes szemekkel közeledtek felém.Próbáltam beszélni,de egy hang nem jött ki a számon,csak a számat tudtam mozgatni.Az orvos fölém hajolt.
-Nyugodj meg-nézte a doki a szívem.
Én csak bólintani,és rázni tudtam a fejem.
-Felteszek pár kérdést,és próbálj rá valahogyan választ adni-vette elő a papírjait az orvos.
Bólintottam.
-Hány éves vagy?-kérdezte.
Remegő ujjaimmal,mutattam egy kettest.
-20?
Bólintottam.
-Tudod a neved?-nézett rám.
Bólintottam.
-Woo Seoyun a neved?-kérdezte.
Bólintottam.
-Hogyan tudtál ordítani?-világított a szemembe a kis lámpájával.
Megrántottam a vállam.
-Nem tudod?
Megráztam a fejem.
-Fordítsd balra a fejed-mutatta az ujjaival.
Megtettem amit kért,és baloldalt hagytam a fejem.Yoongi,Hoseok,és Jimin álltak ott,de a tekintetem Jiminre akadt.
-Oppa?-kapartam ki egy kis hangot a számból.
Jimin ledöbbent.Könnyes szemekkel nézett rám,és fogta a kezem.
-Én vagyok az.Jimin-mosolyodott el.
-Oppa,én...én élek?-vontam kérdőre a saját tudatom.
-Igen.Élsz-mondta,és egy könny lecsordult az arcán.
Az arca,mintha porcelánból lett volna.Ahogyan lecsordult a könnycsepp a sírástól piros arcán,gyönyörű volt.Mintha most láttam volna őt először.
-Most jobbra fordítsd a fejed-hallottam az orvosom hangját.
Jobbra fordítottam a fejem.KyungEun,Tae és Jin álltak a jobb oldalamon.
-KyungEun?Te vagy az?-nyögtem ki a számon.
-Igen,én-mondta sírva.
KyungEun láttán,nekem is kicsordult egy kicsit a könnyem.
-Próbáld meg egy kicsit előre hajtani a fejed-tette a nyakam alá a kezét a doki.
Felhajtottam a fejem.Jung,Namjoon,és Kook álltak ott.
-Jungie?-kérdeztem könnyes szemekkel.
-Hugicám...Istenem...-térdelt le az ágy elé.
Az orvos visszahelyezte a fejem a párnára,így megint vízszintesen volt az egész testem.
-Most próbáld hátra egy kicsit-mondta.
Megfogta az állam,majd óvatosan kicsit megemelte az állam,ami által a fejem felemelkedett hátra.
-Nagyon jó-mondta az orvos,majd visszahelyezte a fejem.
Nagy kínok,és fájdalmak között,sikerült felülnöm,így mindenkit jól láthattam.Körülnéztem a teremben,és kinéztem az ablakon.Végignéztem a tagokon,és a barátnőmön,meg a bátyámon.Elmeredtem az ágyam végén lévő ponton,majd eszembe jutott mi történt.Leszúrtak.Felemeltem a kezem,és a felsőtestemre helyeztem.Éreztem a kötés helyét.Az ágyam mellé néztem,amikor megláttam az infúziót,és a vért.Megláttam a papírokat,amire az volt ráírva,hogy hányszor állt meg a szívem.
-Minden rendben?-kérdezte Jungkook.
Nem válaszoltam semmit,mert megvoltam döbbenve.
-Jól vagy?-kérdezett Hoseok.
Bólintottam,és közben a kezeimet néztem.
-Emlékszel mi történt akkor?-érintette meg a lábam Namjoon.
Bólintottam.
-Meghaltam.5-ször is-vágtam rá,és néztem a remegő kezeim.
-Mondhatjuk így is-mondta Jin.
Csönd.Hatalmas nagy csönd.Jimin mellettem ül,Namjoon az ágy elején,Jung az ágyam másik felén.Jin és Tae,az ablakhoz támaszkodva néznek engem.Hoseok az ágyamnak van támaszkodva,Yoongi,és Jungkook,Namjoon mellett állnak mint a testőrök.
-Mikor mehetek el innen?-kérdeztem idegesen.
-Miért?-kérdezte Yoongi.
-Haza akarok menni.Vissza a megszokott helyemre-néztem rá,és csak nőtt az idegességem.
Hirtelen valaki kopog az ajtón.Mindenki odanéz,és egy kislány áll ott 4 rendőrrel mögötte,bilincsel a kezén.Minden emlék vissza jött,amint rám nézett a kislány.
-Te voltál-hajtottam le a fejem.
-Sajnálom-mondta,majd egy virágot tett le az ágyamra,és kiment a rendőrökkel együtt.
Egy ideig szemeztem a virággal.
-Dobd ki-néztem Jiminre.
-De ez ajándék...-fogta meg a virágot.
-Csak dobd ki-mondtam idegesen.
Ismét csönd.Csak a kocsik zaját lehet hallani.Hajnali 3 óra van,és mindenki engem figyel.
-Ideges vagy-mondta Jungkook lehajtott fejjel.
-Nem vagyok az-nézek rá.
-De.Hisz száraz a szád,de az előbb ittál.Folyamatosan azt nézed,hogy melyikőnk figyel téged.Nehezen veszed a levegőt is-néz ki az ablakon Jungkook.
Nem válaszolok neki semmit,mert ebből tudja hogy igaza van.Ismét a csönd,és a sötétség lepi el a termet,ahol fekszem.Mintha egyedül lennék.Olyan...mintha megint meghaltam volna.Lehet...lehet,hogy megint megfogok?Csak úgy,hogy nem élem túl?...