Káosz veled (Hungarian, pjm ff.) [BEFEJEZETT]

22.rész~Viszlát

Seoyun szemszög:
Korházi ágyban feküdtem.Jimin ült az ágyam szélén kisírt szemekkel.Hallottam,hogy éppen J-hopehoz beszél.
-Miért sírsz?-kérdeztem tőle halkan,de láttam hogy hallotta.
-Szivem-nézett rám sírva-jól vagy?!
Az összes könny,ami a szemében volt kocsordult.
-Élek,nyugodj meg-simogattam meg puha haját.
-Seoyun,ez volt a megoldás?!-lépett be Rap Monster-hogy képzelted ezt?!Szarrá aggódtuk magunkat miattad.
Nem mondtam semmit,csak felkeltem és pakoltam.
-Huh?!-nézett felém Kook.
Nem érdekelt.Csak pakoltam,majd ránéztem az időre.15:17 percet mutatott.Emlékszem azért még arra,hogy ide kértem 15:20-ra a taxit.Lelépcsőztem,de a srácok még mindig nem értették mit teszek és miért.Látták a taxit amihez odasétáltam.
-Seoyun?Hova mész?Hahó?!-hallottam a kérdéseket magam mögött.
Beültem,majd ránéztem Jiminre könnyekkel a szememben.
-Valaki szeretni fog...de az a valaki nem én leszek-mondtam,és egy utolsó csókot adtam neki-utálj meg,törd össze a szívem,lökj el magadtól.
Jimin mint egy szobor lesokkolt.Becsuktam a kocsi ajtót és irányt vettem a repülőtér felé taxival.A visszapillantó tükörből csak annyit láttam,hogy Jimin Jin vállán sír,és a többiek sokkolva néznek a kocsi után.Hivást kaptam,nem mástól mint Kyung Euntól.
-HOL VAGY?!MIT CSINÁLTÁL?!ITT HAGYSZ?!ÉS JIMINNEL MI LESZ?!-ordított a telefonba.
Én teljesen nyugodt voltam,a szívem darabokra tört,ezért voltam nyugodt.Csak kinyomtam a hívást.Annyira nem érdekelt egyikőjük sem.Bevallom fájt,de nem bírtam tovább,nem akartam rosszabb helyzetbe hozni az én imádott családom,a BTSt.
-Itt lennénk kisasszony-nézett rám a sofőr a visszapillantóból.
-Köszönöm-nyújtottam felé a pénzt és egy kis borravalót.
Bementem a repülőtérre,majd elindultam a gépem felé.Egy nehézkes csomag átadás és vizsgálat után,már a gépen voltam,összetört szívvel.Mielőtt felszállt volna a gép,a telefonom rezgésére lettem figyelmes.Jung hívott.Gondoltam,hogy ő nem tud a dologról,ígyhát fel vettem.
-HOL AZ ISTENBEN VAGY?!GYERE VISSZA AZONNAL!!-hallatszott Jung erőteljes,mérges hangja.
Nem érdekelt,így leraktam a telefonom.Folyamatos rezgésre lettem figyelmes,addig amíg fel nem szálltunk a géppel.Őszintén,nem tudom mit kezdek ott,hogy hová megyek miután odaértem...Ott mindenki kivülállőnak néz,a szemem,és a hovatartozásom miatt.Soha nem gondoltam volna,hogy ilyen messze megyek koreától.Leült mellém egy idős hölgy.
-Maga tényleg koreai?-kapta fel a fejét.
-Istenem,már csak ez hiányzott.
Bólintottam.
-Imádom az ételeket,a nyelvet,a kultúrát ott kint-nézett rám az öreg nő.
Idő után,már figyelmen kívül hagytam,mert kurvára nem érdekelt.8000 km út után,végre láthattam a repülő teret,majd megláttam egy táblát,amelyre rá volt írva "Üdvözöljük Magyarországon".Nem hittem volna hogy képes leszek ideáig eljönni.Egy régebbi ismerősöm várt a reptér bejáratánál.
-Indulhatunk?-kérdezte,majd nyitotta ki az ajtót.
Bólintottam,és ezzel jelezve azt magamnak,hogy Jimintől jobban távolodok.