Tűz és víz

3. A tesi óra, ami mindent megváltoztat

Reggel hatkor az ébresztőórám monoton kerregésére ébredtem. Miután egy nőies mozdulattal a földhöz vágtam, indulatosan a párnába temettem az arcom. Semmiképpen sem akartam felkelni még. Hulla fáradt voltam, mivel tegnap késő estig beszélgettünk Clarrel. A takarodó este kilenckor volt ugyebár, de mi éjfélig csacsogtunk, szóval addig az én szobámban volt ő is. 

De a hatalmas ablakomon beáramló napsugarak nem hagytak visszaaludni. Szóval kénytelen-kelletlen feltápászkodtam az ágyból, és a fürdőszobába vánszorogtam, hogy megcsináljam a szokásos reggeli rutinom. Fogmosás, fésülködés, arcápolás, stb. Semmi különös. Aztán felöltöztem, és már kész is voltam. Nem igazán fektettem nagy hangsúlyt a ruhám kiválasztására, tulajdonképpen az első kezembe akadó darabot húztam fel. A folyosóra kilépve az első utam Clar szobájához vezetett, amin bekopogtam, hogy együtt menjünk reggelizni a menzára. 

- Pillanat - hallatszott a szobából a kiáltása, aztán rá pár percre ajtót is nyitott. 

- Szia! Na menjünk reggelizni - lelkendezett Clar. Nem ismerek még egy olyan embert aki ilyen boldog lenne már kora reggel. Ekkor a Clar szobája melletti ajtó is kinyílt, és kilépett onnan Dia. 

- Sziasztok - köszöntött minket, aztán ásított egy nagyot. Elégedetten állapítottam meg, hogy nem csak én nem vagyok ilyen időpontban üzemképes állapotban. 

- Mi lesz az első óra? - tudakolta álmosan Dia. 

- Matek - válaszoltam lehangoltan.

- Ajj már - vonyított kórusban Clar és Dia. Nekik még nálam is kevesebb érzékük volt a reál tárgyakhoz.

Mikor odaértünk a menzára, már egészen sokan ott voltak, ahhoz képest hogy még csak háromnegyed hét körül volt. Az asztalunknál már ott volt Shawn, Jack, és Mark. Mi is leültünk, és elkezdük a reggelit, miközben beszélgettünk erről-arról Clarrel és Diaval. Aztán nemsokára megérkezett Rob és Ryan is, utánuk pár perccel pedig Lissa és Elis. Ekkor Jack hirtelen hozzámszólt, minden előzmény nélkül.

- Jól aludtál Lena? - kérdezte mosolyogva. Barátságosnak szánhatta a gesztust, de ennek ellenére elég rémisztőre sikeredett.

- Hm, igen - válaszoltam értetlenül. Balsejtelműen tekintettem körbe, és végül inkább vissztértem a müzlim szuggerálásához. Nem tudtam mire vélni Jack hirtelen közeledését. A tegnapi eset, meg a mai... eddig nem is voltunk beszélő viszonyban. Shawn meg olyan csúnyán nézett Jackre, hogy attól már én éreztem magam rosszul. Mi van a fiúkkal, meggárgyultak?

- És te jól aludtál Jack? - érdeklődött Clar lelkesen. Láthatóan minden lehetőséget kihasznált, hogy szóba elegyedjen a kiszemeltjével. Magamban azon szurkoltam, nehogy lebuktassa magát, vagy túl sok legyen. 

- Igen, mondhatni - mosolyodott el halványan. 

- Tudod mit Jack? Már úgyis befejeztük a reggelit, gyere menjünk innen - ragadta karon barátját Shawn idegesen, aztán felpattant, Jack-et magával rángatva. Fogadni mertem volna, hogy valami fogadás vagy prank áll ennek az egésznek a hátterében. 

- Viszlát hölgyeim - mondta mosolyogva Jack, miközben elhagyta az asztaltársaságot. Még mindig nem fért a fejembe, hogy valakinek hogy lehet a külseje és a legjobb barátja ennyire szöges ellentétben a belsejével. 

- Aw, olyan cuki ez a Jack - örömködött Clar nem is zavartatva magát, mikor Jack már hallótávolságon kívülre került. 

- Nagyon - dünnyögtem. 

- Ezt pont te mondod? Téged stíröl folyton - duzzogott, miközben felálltunk mi is az asztaltól. 

- Clar, tudod jól hogy engem hidegen hagy Jack. És biztos vagyok benne, hogy valami ostoba fogadás miatt csinálja ezt - válaszoltam bosszúsan. - Menjünk a matek cuccért, aztán meg az udvarra, jó? - tereltem a témát.