Tűz és víz

90. A prófécia kiderül

Ott álltunk a leégett házunk előtt. 

- És most meg kell keresnünk a próféciát! - jelentette ki elszántan Anna. Én csak bugyután bámultam rá. 

- Anna. Felégett a ház. Szerinted egy papír nem égett volna el benne? - kérdeztem irónikusan. 

- Édesanyád már akkor elmondta nekem, hogy hol van, amikor te még csecsemő voltál. Nem a házban rejtette el, ott rátalálhattál volna ideje előtt - ecsetelte magabiztosan. 

- Akkor hol? - néztem rá türelmetlenül, Alicel társaságában. 

- A kert végében ásta el - árulta el. 

- Mint egy hullát - szólalt meg Alice, miközben a romokat átlépve haladt a kert végébe. Amúgy mikor viszik el a ház maradékát? Ha jól tudom, nem szokták otthagyni megrohadni. 

- Egy ásó kellett volna, így elég komplikált lesz - indultam el Alice után. 

- Felkészülve jöttem - lépett Anna az autó csomagtartójához, és felnyitva azt, előhúzott egy ásót. 

- Ez még mindig elég abszurd - jelentettem ki. 

- Fogd be és áss - nyomott a kezembe egy ásót. 

---------------

Egy óra ásásnak meg is lett a gyümölcse. Ami egy kicsi vasláda volt. Lelakatolva.

- Most komolyan azért ástunk ennyi ideig, hogy megtaláljuk a ládát, amit ki se tudunk nyitni? - kérdeztem bosszúsan. 

- Jaj Lena, komolyan azt hitted, nem hoztam kulcsot? - vette elő a zsebéből az említett tárgyat Anna. 

- Tudod, csak azt nem értem, ha olyan jóban voltál anyámmal, hogy még a kulcsot is rád bízta, akkor hogyhogy csak tizenöt évesen ismertelek meg? - tettem fel a kérdést, ami már egy ideje foglalkoztatott.

- Azt akarta, hogy amíg csak lehet, a lehető legnormálisabb életed legyen a körülményekhez képest. És a család feketebárány vámpírja nem igazán átlagos jelenség. Ezért tartott távol Mariantól is - magyarázta, és felnyitotta a kis ládát.

Egy darab korhadt pergamen tekercs feküdt benne. Látszott rajta, hogy öregebb, mint mindannyiunk kora összeadva. 

Pár percig csak néztük lesokkolódva. Egyikünk sem mert hozzáérni. Mintha valami olyat olvasánánk benne majd, amit nem lehet kitörölni az emlékeink közül soha. 

- Gyerünk már! Olvasd el! - törte meg a csendet türelmetlenül Alice.

Kissé remegő kézzel nyúltam a papír után. Félve vettem a kezeim közé. Bizonytalanul hajtottam szét, mintha bármelyik percben szét tudna foszlani. 

A tűz s víz ellenségek vala.

Elsorvasztják egymást. Halál lészen utánuk.  

Ám két kiváltságos eljöve, kik majdan átformálják a világot. 

Miután elpusztulák az elbukott angyalok, eljöve az idejük. 

6 legfőbb angyal fogja segíteni őket, mikor annak szüksége eljő.

A vizet Rumbacsakcsakna, Rumbacsakmana, és Rumbacsak.

A tüzet Rumbacsakro, Rumbacsakara és Rumbcsakana.

A víznek így erejét adja a szerelem, szeretet s barátság angyala. 

A tűznek erejét adja a harag, halál s háború angyala.

Ám a halál nem igazságos. 

A tüzet oly képességgel ruházza fel, mi emberfeletti s kegyetlen.

Nem lészen béke míg mindketten élnek.

Mert a tűz s víz ellenségek vala.

Lesokkolódva bámultam a sorokat. Odanyújtottam a többieknek is a lapot, képtelen voltam hangosan felolvasni. 

Miután mindenki átfutotta, ők is ugyanilyen tanácstalan fejjel meredtek maguk elé, mint én.

- Ezt ki írta? - szólaltam meg végül, kiszáradt ajkakkal.

- Állítólag Rumbacsakuru, a béke angyala, aki látnok - felelte Anna felocsúdva a döbbenetből. Újabb pár perc csend következett. Mindenki az olvasottakat emésztgette.

- Nem érdekel, most békültünk ki! Megbeszéltük, barátok maradunk. Nem fogjuk megölni egymást, ez baromság - csattantam fel dühösen. Csak szánakozó pillantásokat kaptam. 

- Te is tudod, hogy nem fog örökké tartani ez. Mert Shawn nem a barátod. Shawn vár rád - felelte Alice halkan.  

- Akkor is, pont ezért, nem fog megölni! És én se őt! Ennyi vagy prófécia! - hajítottam bele ingerülten a ládába a papírt.

- Ez nem így működik Lena - szólt Anna higgadtan. 

- De! De, így működik! Nem fog beteljesedni! - feleltem hisztérikusan, magamat győzködve. 

- Lena, szerinted ha vámpír leszel majd, akkor ahhoz mit fog szólni? - kérdezte Anna komoly hangon. 

- Hát nem fog örülni neki, de azért biztos nem próbál meg megölni! - vágtam rá haragosan. 

- Mindegy, úgyse tudjuk befolyásolni! Ez egy prófécia! Most az a legnagyobb gondunk, hogy hogyan rejtsük el Shawn elől - szólt határozottan Alice.

- Igazad van, az rossz hatással lenne rá - bólintott elszántan Anna. Azzal be is zárta a kis ládát, és a hóna alá kapta. Földes ruhával pattantunk föl, és siettünk a kocsihoz. 

---------------

Bill nagyszüleinek a házában tartottunk egy kis kupaktanácsot. Ugyanis ott volt a kérdés, hogy hol rejtsük a próféciát. 

- Egyszerű! Elviszem az Északi Sarkra, és elásatom nyolc méter mélyen - vágta rá Vladimir. 

- Komolyan? És mégis hogy akarod ezt véghez vinni? - kérdezte irónikusan Andrew.

- Vannak kapcsolataim. És pénzem. És ezzel a kettővel együtt semmi sem lehetetlen - felelte magabiztos mosollyal.

- Szerintem elég lett volna elásni a kiskertben, de mindegy - szólaltam meg. 

- Lena, a nagy emberek nagyban játszanak - válaszolta Vladimir önelégülten. 

- Hát, az biztos, hogy Shawn nem fog elmenni az Északi Sarkra és leásni nyolc métert egy olyan dologért aminek a létezéséről nem is tud - mondta Alice logikusan. 

- Nem érdekel, akkor is elvisszük az Északi sarkra! - felelte durcásan Vladimir. Inkább ráhagytuk. Végülis, biztos hely. 

---------------

Másnap reggel arra ébredtem, hogy egy csapat fekete öltönyös férfi ront be a szobába. Mögöttük felsejlett a házban tartózkodó többi ember meglepett feje is. Láthatólag ők se tudták, mi folyik itt. 

Pizsamában feküdtem az ágyban, Billt ölelve, mikor beözönlöttek. Erre mindketten felültünk. Bill ugyanolyan meglepett volt, mint én, de ő még mindig jobban megőrizte a nyugodtságát. Megnyugtatólag átölelt fél kézzel, közben az öltönyösöket nézte. 

Az egyikük ekkor felmutatott egy igazolványt, és hivatalos hangon kijelentette:

- Nertland, királyi főtanács.