Tűz és víz

30. Leégés, de nem a napon

- Hűha - dőltem végig a hozzám legközelebb eső ágyon, ami az erkélyajtó mellett volt. Clar a fal mellett elhelyezett másik ágyra ült le. 

- De rohadt meleg van - törölgette a homlokát, mire mi csak bólintottunk. - Én átöltözök - pattant fel, és az iménti fáradtságnak immáron nyoma se volt, ismét élénken kotorászott a bőröndjében. 

Pár pillanat múlva diadalittasan mutatott fel egy fehér ruhát, aminek ejtett vállán és aljrészén csipke húzódott.

Hozzá még felvett egy szandált is, és ő már kész is volt. Ezután Dia és én is vad keresgélésbe fogtunk, mivel nem volt kedvünk megsülni.

- Oké, és most hova megyünk először? - ugrándozott Clar. 

- Öhm, nem kéne előbb kipakolnunk? - tettem fel a kérdést óvatosan. Válaszul két értetlen tekintetet kaptam. Oké, úgy látszik csak nekem az az első ha megérkezek egy szállásra, hogy kipakolok. 

- Hm, tengerpart. Vagy medence? - vigyorodott el Dia. Na erre mindegyikünk szeme felcsillant. 

- De várjunk csak - tette fel a kezét Clar elgondolkodva. - Akkor bikinit kellene felvennünk. 

Egy percre mind lefagytunk, és néma csend lett. Aztán egyszerre kezdtünk el morgolódni, és szitkozódva előkeresni a fürdőruhánkat. Mikor mind újra levetkőztünk, és felvettük a bikininket, Clar már indult is az ajtó felé. 

- Hé - szóltam utánuk, mert már az ajtót nyitották volna. - Nem kellene előbb felöltözni? - kérdeztem rá, miközben a pólómat rángattam fel magamra. Na erre megint kaptam válaszul két "most komolyan?" pillantást. 

- Úszni megyünk Lena - nézett rám értetlenül Dia. 

- Tudom, de... - nyöszörögtem. Igazából magam se tudtam, mire akarok kilyukadni. 

- Ne butáskodj már Lena, jól nézel ki! Ráadásul szombaton vettük még együtt ezt az új bikinit! - győzködött Clar. 

- Na gyere már, vedd le azt a pólót - kérlelt Dia is. 

- Oké - dobtam le, és újult energiával, hirtelen rámtörő önbizalomrohamtól vezényelve megindultam az ajtó felé, amin ki is hátráltam, miközben Diahoz és Clarhez beszéltem. 

- Oké, hát felőlem, ha nem tetszik neki ez a test, akkor Shawn bekaphatja a méretes - szavaltam flegmán, mikor hirtelen a hátam nekiütközött egy izmos mellkasnak. - Itt áll mögöttem, ugye? - kérdeztem beletörődően, kínosan vigyorogva. Minden önbizalmam elszállt rögtön. Az infarktus határán voltam, és az arcom színe is Shawn hajszínével vetekedett. 

- Ezért ne aggódj - válaszolta lazán, és szórakozottan vigyorogva tovább is ment, egyenesen a szobájába. Mi meg még mindig ott álltunk lefagyva. Aztán Clarből és Diaból egyszerre tört ki a röhögés. Én meg csak lesokkolódva álltam egy helyben, tátott szájjal. 

- Na gyere már - karolt belém Clar, aki a nevetéstől még mindig a hasát fogta. 

- De ne hátrafele - karolt belém másik oldalról Dia, aki meg a térdét csapkodva hahotázott. 

-----------------

A víz közelsége, és maga az úszás, mint mindig, most is megnyugtatott. Fél óra múlva már csak csóváltam a fejem, ha eszembe jutottak a történtek. Ami elég gyakran megesett. Mi a lányokkal először a medencében voltunk, a srácok meg a parton hülyültek. Shawn is csak a mobiljáért ment fel, aztán már jött is le újból. 

- De hallottad, mit mondott - boncolgatta a témát Clar, a medence szélén ülve. Ugyanis mikor Elis és Lyssa is csatlakozott hozzánk, muszáj volt elmesélni nekik is az én állíti nagy lebőgésemet. - Tetszel neki Lena - lelkenezett.

- Ha eddig nem tűnt volna fel neked - forgatta a szemét Lyssa. 

- Ja, mindenki észrevette már, kivéve ti ketten - röhögte el magát Dia. 

- Ühüm - bólogatott Elis is. 

- Ez egyáltalán nem igaz - csóváltam a fejem, miközben felhúztam magam a medence szélére. 

- De burkoltan most vallotta be - győzködött Clar. 

- Ah, biztos csak szivat - válaszoltam csüggedten. 

- De a múltkor mesélted, hogy a szülinapodon meg akart csókolni - érvelt tovább Clar. 

- Jaja. Csak Mark megzavart titeket - nevette el magát Dia. 

- Oké, de lehet hogy nem is azt akarta - mentegetőztem. 

- Tudod mit, gondolj amit akarsz. Egyszer rájössz hogy igazam volt - ugrott a vízbe Clar, és alámerült. 

-------------------

A vacsora után, amire este nyolckor került sor, felmentünk a szobánkba és chilleltünk egy kicsit. Mindenki telefonozott, csekkolta a közösségi médiát, görgette az insta falát, szóval csak a szokásos. 

- Ahj, mikor hozzák már be az ágyamat? A végén még a kádban kell aludnom majd - csóválta a fejét Dia. 

- Lemenjünk megkérdezni? - kérdezte Clar. 

- Aha, lehet hogy csak elfelejtették - pattant fel Dia. 

- Oké, én is veletek tartok - dobtam le a telómat az ágyamra. 

Mikor leértünk a portára, és megtudakoltuk az ágy-ügyet, a portás kínosan tudatta velünk a helyzetet. 

- Elfogyott mind, nem tudunk bevinni egyet sem. Sajnálom - húzta a száját. 

- Mi van? - horkant fel Dia. 

- Rendben, viszlát - karolt bele Clar Diaba, és arrébb vonszolta tettetett mosollyal a fején. Mikor visszaértünk a szobánkba, Dia kétségbeesetten huppant le az ágyam szélére. 

- Most akkor mi lesz? Matrac nélkül kemény lesz a kád - sóhajtotta. 

- Várjatok - kaptam észbe, és felvillanyozódva elmosolyodtam. - Szállj le az ágyamról Dia. - pár értetlen pillantást küldött felém, de azért felállt. Én meg elkezdtem az ágyat közvetlen Clar ágya mellé tolni. Egymagam nem nagyon bírtam vele, így mikor a többiek is rájöttek, mire készülök, beszálltak segíteni. Mikor végeztünk, elégedetten tettem csípőre a kezem, és megszemléltem a művünket. 

- Na ezen elférünk mindhárman - jelentettem ki. 

- Lena, te zseni vagy - csapkodott vállon Dia.