Tűz és víz

83. A bolond szomszéd

A szembeszomszéd a konyhaablakánál állt, és ezer wattos mosollyal bámult engem, bal kezével vadul integetve, jobb kezében egy jól megrakott tányér palacsintával. 

Rögtön felcsillant a szemem, és becsaptam a hűtőt. 

- Anya, átmehetek a szomszédba? - kiáltottam ki neki a nappaliba. 

- Fél tíz van! Mégis melyik szomszédhoz akarsz ilyenkor átmenni? - jött be a konyhába. Ekkor megpillantotta ő is az integető szembeszomszédunkat az utca túloldalán, így már nem kellett magyarázkodnom. - Már megint az a kövér bolond szomszéd zaklat? - kérdezte ingerülten, csípőre tett kézzel. 

- Először is: Felicia nem bolond! Másodszor: Kértem már ezerszer, hogy ne nevezz másokat kövérnek! Nagyon sértő! Molett! - hangsúlyoztam ki bosszúsan. - Harmadszor: Nem zaklat, kaja van nála! 

- Akkor is, fél tíz van! 

- Csak a szomszédba megyek át, nem a város másik végébe! Nem fog elcsapni egy autó se, amíg átmegyek az úton. És fogadjunk Felicia sem sütött cián tablettát a palacsintába! - érveltem gúnyosan. 

- Úgyis átmész hozzá, bármit mondok - válaszolta szemforgatva anyám. 

- Palacsinta van nála - feleltem dölyfösen. Ez egyértelműen felért egy igennel. 

- Hozzál nekem is - szólt oda, azzal visszament a kanapéhoz valami valóságshow-t nézni. 

Úgy ahogy voltam, pizsamában átrohantam a szomszédba. Még mindig levakarhatatlan vigyorral nézett rám az ablakból, bal kezével fáradhatatlanul kalimpálva. Aztán elrohant ajtót nyitni. 

- Gyere beljebb kis drágám! Pont most lett kész a palacsinta, azt tudom hogy szereted! - köszöntött lelkesen, és becsukta mögöttem az ajtót. Igazából Felicia egy nagyon barátságos nő volt, a negyvenes évei végén járhatott, és igaz, hogy rettentően el volt hízva, de mindig olyan bántónak éreztem ha valaki lekövérezte. Spanyol származású volt, így nemcsak a palacsintát tudta ínycsiklandóan elkészíteni, hanem az enchiladat is, és a tacot, hogy csak párat említsek. 

- Foglalj helyet nyugodtan! - húzott ki nekem egy széket, közben megigazította szarukeretes szemüvegét. Gyorsan rakott az asztalra két tányért, és elővette a juharszirupot meg a vajat hozzá. 

- Köszönöm szépen Felicia néni, ez isteni - szólaltam meg teliszájjal. Közben rengeteg macska kezdett nyávogni az asztal körül, és hízelkedve a lábamhoz dörgölőztek. 

- Már hiányoztál ám nekik! - nevette el magát, és büszkén a macskáira pillantott. - Most csak Lucius, Cruciatus, Imperius, Avadus, Kedavrus, Albus, Perselus, Sirius, Regulus és Remus van itt. A többiek biztos a nappaliban heverésznek - kacagott fel. 

Hát igen, Feliciával sosem unalmas az élet. 

-----------------

Éjszaka nehezen tudtam elaludni. Órákig azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lehet a próféciában. Rákerestem a neten, de semmi érdemlegeset nem találtam. Elhatároztam, hogy másnap mindenképpen megkérdezem Mariant, tud-e valamit ez ügyben. 

--------------------

Nem, nem tudott semmit. 

Telefonon hívtam fel, ugyanis jelenleg az iskolában lakik, révén hogy ott tanít, így nem tudtam személyesen felkeresni. Azt mondta, ez neki is új, még soha nem hallott róla. De lerendezte annyival, hogy ha anya még nem akarja elmondani, akkor biztos jó oka van rá, és legyek türelemmel, mert mindennek eljön az ideje. 

Mondhatom, ezzel sokra mentem.

Mikor elérkezett a szombat délelőtt, csengettek. Mondanom sem kell, kikre tippeltem elsőnek. Sejtésem be is igazolódott. 

Ott állt a küszöbön Clar, Dia és Mark. 

- Nyuszi Pufi - vágta rá Mark köszönés helyett, és beoldalazott mellettem a nyitott ajtón. 

- Kroki Kréker - sietett be utána Dia is. 

- Ööö...Penny-s csokis golyó vagy mi a szar - jött be utoljára Clar is. Lepakolták a zsákmányt a konyhaasztalra, és utána sorban megöleltek. Kénytelen voltam elröhögni magam ezen a hétköznapi eseményen. 

- Meg fogjuk ölni Shawnt - jelentette ki Mark, a vállamat megfogva. 

- Húzzatok sorszámot - vágtam rá. 

--------------

A héten végig otthon voltam, de kicsit se volt unalmas, azt kell hogy mondjam. 

Shawn minden lehetséges platformon rámírt, hogy bocsássak meg neki, és béküljünk ki. Messenger, Instagram, Snapchat. És én mindegyiken letiltottam. Előre félek, hogy személyesen mit fog mondani. Vagy tenni. 

Emlékszem, mikor én könyörögtem neki, hogy higgyen nekem. Ő se hallgatott meg. Ő se bocsátott meg. És most kissé úgy érzem végre, hogy elégtételt kaptam. 

Mikor vissza kellett mennem az iskolába, anyát kértem meg, hogy vigyen be vasárnap este kocsival. Semmi kedvem nem volt buszozni. Minnél később találkozok vele, annál jobb. 

Hétfő reggelig meg is úsztam. Ám reggeli előtt épp egyszerre léptünk ki a folyosóra, és ő meg is ragadta az alkalmat. És az alkaromat. 

- Lena, csak hallgass meg! - nézett rám könyörgő szemekkel. Gyorsan körbenéztem. Szerencsére nem járt senki a folyosón. 

- Két percet kapsz! - vágtam rá türelmetlenül, és dühösen kitéptem a karom a szorításából. Tudtam, hogy ha nem hallgatom meg, akkor addig fog nyaggatni amíg be nem adom a derekam. Szóval úgy voltam vele, essünk túl rajta. Elmondja, én pedig megyek a dolgomra. 

- Én, nem is tudom mi történt velem, az agyam annyira elborult a dühtől, hogy azt se tudtam mit csinálok. Végig csak arra tudtam gondolni, hogy megvolt minden amire vágytam, erre jött Bill, és elvette tőlem egy perc alatt! Ott voltál előttem te, te, aki Billt válaszottad helyettem! 

- Én megértem, hogy most szar neked Shawn, de megvertél! - hangúlyoztam ki az utolsó szót. - A szerelmi bánat nem hatalmaz fel arra, hogy megverd az exed! 

- Úgy sajnálom Lena, hidd el, ha vissza tudtam csinálni... - itt félbeszakítottam. 

- De nem tudod! Emlékezz, mikor én könyörögtem neked, de te elhajtottál! Emlékezz, mikor ott hagytál Willel a hálószobámban! Emlékezz, mikor nem hittél nekem! És én mégse vertelek meg! - szavaltam hirtelen felindulásból. Muszáj volt ezt kimondanom, úgy érzem, ettől felszabadultabb lettem. 

- Ezt az ügyet már lezártuk! - felelte indulatosan. 

- Akkor itt az ideje, hogy lezárjuk a többit is! Felejtsük el ezt az egészet Shawn! Felejtsük el, úgysem lesz már közös jövőnk! - szakadtak ki belőlem a szavak meglepő őszinteséggel. 

- Nem Lena, nem tehetjük! Újra tudjuk kezdeni! Csak bocsáss meg, és kezdjük előlről! Még lehet közös jövőnk! - esedezett kétségbeesetten. Reménykedik, pedig a remény már halott.

- Nem Shawn. Nem lehet. Egy nap talán megbocsátok neked. És akkor újból barátok leszünk. De az a nap nem ma van - válaszoltam higgadtan, és otthagytam őt a folyosón. 

---------------

Hogy tisztáztam Shawnnal a dolgokat, valamennyit könnyített a lelkemen.

Egész nyugodt volt minden aznap. Túl nyugodt.

Egészen délig.