Tűz és víz

23. Ryan és a bagettek

Álmosan kevergettem a kávém az asztalunknál ülve, miközben a mellettem helyet foglaló legjobb barátnőm lelkes szóáradatát hallgattam. 

- Biztos jelentkezek ma a pompomlányokhoz! - jelentette ki, miközben energikus mozdulattal vágott egy falatot az omlettjéből. - Lena, te nem jössz? Olyan jó lenne!

- Nem, nem, biztos nem megyek szurkolólánynak, én ma a fotós klubba megyek amúgy is. Oda úgyis felvesznek mindenkit, nincs túljelentkezés. 

- Akkor nem is jössz el a válogatót megnézni? - meredt rám elszontyolodva. 

- Bocs, de tudod, hogy egyidőben van a kettő - vontam vállat csalódottan. 

- Tudom - hümmögte. - De ti ugye eljöttök azért megnézni? - fordult a többiek felé reménykedve, akik mind az asztalnál ültek. 

- Persze - vágták rá rögtön a fiúk. Hülyék lennének kihagyni.

- Ott leszek - bólogatott Elis. Lyssa irányából is hallottam valami beleegyezés félét. 

- Még szép, hogy ott leszek, hisz én is jelentkezek! - szólalt meg tettetett felháborodással Dia. 

- Ohó - hangzott elismerően Mark irányából. 

- Kuss - dobta meg válaszként Dia egy bagettel. 

- Hah, mostmár az enyém! - kiáltott fel diadalittasan Mark, akit nem nagyon hatott meg hogy leoltották, mert az ingyen szerzett pékárunak jobban örült. 

Hirtelen egy koppanást hallottunk Ryan felől. Mert beleesett a feje a tányérjába. 

- Istenem, valaki ébressze fel - dünnyögte Lyssa unottan. A többiek megállás nélkül röhögtek rajta. 

- Én megmondtam neki, hogy ne maradjon fent egész éjjel kijátszani a Cupheadet - csóválta a fejét röhögve Rob.

- De nézzük a jó oldalát: legalább puhára esett - nevetett Shawn, utalva arra, hogy pont a tányéron lévő croissant fejelte le. 

- Ezt meg kell örökíteni - vette elő a telefonját Mark, és már le is fotózta az alvó Ryant. - És már tolom is fel instára - mutatta felénk a kijelzőt, amin a közzétett fotó virított. 

- Nem kéne felébreszteni? - szólt Elis.

- Ah nem, hagyjuk, hadd aludja ki magát - legyintett Jack. 

- Hallod Jack, anyád kommentelt a fotó alá - röhögött Mark, miközben felé mutatta a mobilt, mire mindenki közelebb hajolt hogy lássa. És valóban ott volt Jack anyjának a kommentje, ami egyetlen sírva röhögős emojiból állt csupán. 

- Ahj már - sóhajtotta Jack, miközben mindenki ezen röhögött. - Mondtam neki, hogy ne irogasson a képeitek alá - dünnyögte, miközben instán ráírt az anyjára. Épp ráláttam a kijelzőre, és elolvastam a beszélgetésüket, ahogyan az asztalnál mindenki más is. 

jack_storm: Anyu mondtam már hogy ne írogass a barátaim képei alá! 

_mirastorm_:  <3 

jack_storm: ?????

_mirastorm_: !!!!!

- Ez kész - dobta Jack a telefonját az asztalra fáradtan.

- Ébresztő - visította Dia, miközben egy újabb bagettel izomból fültövön dobta Ryant. 

- Auch - szisszent fel, miközben az eltalált felülethez nyúlt. 

- Szokj hozzá haver, Dia ma mindenkit bagettel dobál - felelte Mark. - Amúgy eddig tizennégy likeot értél - mutatta felé vihogva a telefonját, amin az említett kép volt megnyitva. - Hopp, tizenöt! 

- Mi van?! - kapta ki a kezéből elképedve a telefont Ryan. - És még Jack anyja is itt röhög rajtam a komment szekcióban. Még az ofő is likeolta a képet! - hüledezett. - Na jó, inkább visszaalszok - szólt beletörődően, és visszadőlt a croissantra. 

--------------------

Délután a fotós klub terme felé sétáltam, és az ajtaja elé érve egy percig hezitáltam, de aztán benyitottam. A teremben szintén egy kör alakú asztal volt elhelyezve, és a napsütötte helyiségben még az elengedhetetlen kellékek is ott voltak: egy asztali számítógép, nyomtató, fotóalbumok, és a falra felfüggesztett parafatáblák telefüggesztve előhívott képekkel. 

Viszonylag kevesen voltak a teremben, nyolc fő ha volt ott.

- Sziasztok - köszöntem halkan, aprót intve.

- Szia, kerülj beljebb! - üdvözölt egy copfos barna hajú lány, aki láthatólag az elnök volt. A többiek is köszöntek valami szia félét, de amúgy beszélgettek tovább. Leültem egy fekete hajú, amennyire meg tudtam ezt állapítani, japán lány mellé végül, aki mellett szabad hely volt. 

- Csak nekem nincs fényképezőgépem? - szólaltam meg kínomban nevetve, mikor láttam hogy szinte mindenki előtt ott van valamilyen gép. A mellettem ülő lány előtt például egy instax mini volt, pasztell kék színben.

- Kölcsön adhatom az enyémet alkalmanként, ha gondolod - szólalt meg a mellettem ülő lány kedvesen.

- Köszi, de a telefonommal szoktam fotózni, szóval nem szükséges - húztam elő a zsebemből az okostelefonom. - Jobb mint a semmi - nevettem fel. 

- Mondjuk a mostani mobiloknak elég jó kamerájuk van - biccentett. 

Miután leültem, egy-két ember még jött, aztán már kezdtük a klubot. 

- Figyelem - tapsolt kettőt az klubelnök lány. - Mindenkit köszöntök aki eljött, különösen a kilencedikeseket akik újak itt! Akkor kezdjünk is bele a szokásos munkamenetbe. Ilyenkor általában elindul mindenki fotózgatni: ki az udvarba, a suli épületében, stb. Ez nagyban függ a suliújság témáitól is, mivel oda mi szolgáltatjuk a fotókat. Természetfotók minden számba kellenek, a többi változó, a diákoktól kezdve a meccseken keresztül bármiről kérhetnek fotót. Mikor letelik az egy óra akkor mindenki visszajön ide, és összedobjuk az elkészült fotókat, és kiválogatjuk mit fogunk felhasználni. És mikor a suliújságot letudtuk, akkor általában a többi héten csak hobbiból fotózgatunk, meg ilyesmik. Érthető? - egyöntetű bólogatás volt erre a válasz. - Oké, akkor mehettek. Fotózzatok amit tetszik. Ha bejön ez a felállás akkor várunk titeket vissza jövőhéten is, ahonnan már élesben fog menni a dolog. 

Ezzel a végszóval pedig mindenki szétszéledt. Kettő-három fős csoportosulásokban mentek a legtöbben. Mire feleszméltem, már csak én és a mellettem ülő lány voltunk a teremben. 

- Khm, te merre mész? - kérdeztem zavartan, miközben felálltam az asztaltól. 

- Szerintem az udvarra. Te? - puhatolózott. 

- Hát, szerintem én is lövök néhány természetfotót. Úgyse lesz senki most az udvaron. Mindenki a csarnokban van. 

- Ja. Amúgy mi a neved? 

- Lena. Lena Water - válaszoltam, miközben elindultunk le az udvarra.

- Ruka Yatsuki - mutatkozott be. - Boszorkány - mosolyodott el halványan.