Tűz és víz

93. Fred bemutatása

- Mi? - törte meg a döbbent csendet Angel. 

- Igen, Willé - erősítettem meg bólintva. 

- Mindig is vén kujon volt ez a Will - húzta meg a vodkás üveget Vladimir, teljes lelki nyugalommal. 

- De most mi van? - szólalt meg Russel enyhe fáziskéséssel. 

És akkor elmeséltük az egész sztorit. Legalábbis azt a felét, amit ismertünk. 

--------------

- És akkor most mi lesz, Bill, te fogod felnevelni Fredet? - kérdezte Andrew, szemöldökét felvonva. Immár a kanapén ültünk, és mindenki árgús szemekkel meredt Billre, akinek az ölében ott ült az unokaöccse. 

- Igen - felelte nyugodtan. - Holnap megyünk vissza Nertlandba.

- Holnap már mentek is? - lombózódtam le. 

- Megyünk. Te, Freddy, és én - válaszolta. Rögtön elégedett mosolyra húzódott a szám. 

- Ez esetben muszáj áthívnom Clart, mert kicsinál ha nem mutatom meg neki ezt a cukorfalatot - vágtam rá vigyorogva, és telefonomért nyúltam. 

- Ó, köszi Lena - szólalt meg Vladimir. 

- Én Fredre céloztam - válaszoltam faarccal. 

- Bunkó - köpte a szót, és úgy tett mintha a hosszú haja lenne és épp hátradobná. Azzal felpattant a kanapéról, és drámaian kiviharzott a szobából. 

---------------

Na, úgy volt, hogy Clar átjön. Ebből az lett, hogy a házba egy megvadult csorda rontott be. Amiben benne volt Dia, Mark, Jack, Elis, Lyssa, Ryan és Rob. Ja, és Clar. 

Egyből megrohamozták a kis Freddyt, mintha még nem láttak volna gyereket. Nem is tudtam, hogy így lelkesednek értük. De úgy tűnt, minden nap tanulok valami újat.  

- Fogjátok meg, muszáj lefényképeznem titeket együtt! - nyomta a kezembe Mark Fredet, és gyorsan lefotózott minket Billel az oldalamon. 

- Oh, Istenem - nézett Mark telefonjába Dia, és mosolyogva a szája elé kapta a kezét. 

- Annyira jól áll nektek a gyerek! - sikkantott fel Clar, és azzal a hévvel rácsapott Mark vállára. 

- Fogjátok - adtam Ryan és Rob kezébe Fredet, akik megilletődött arccal vették át a kicsit. De muszáj volt azonnal látnunk nekünk is Billel azt a nyamvadt képet! Kíváncsian kaptam ki Mark kezéből a telefonját, és a képernyőre meredtem. 

Bill őszinte mosollyal karolta át a derekam a képen, miközben én sugárzó arccal fogtam a kis Freddyt, aki szokásához híven épp kacagott. Ha egy idegen pillantott volna rá erre a képre, tényleg azt hihette, hogy egy friss család látható rajta. Ami mondjuk igaz is volt, csak Fred nem a gyerekünk, hanem Bill unokaöcce. Vagyis nevelt fia, ha úgy vesszük. De egyet kellett értenem Clarrel, tényleg baromi jól állt nekünk a gyerek. 

- Oké, ezt küldd át - reagáltam le, Marknak visszaadva a mobilt.

- Add ide! - hallottam meg Lyssa ordibálását.

- Nem - szaladt el Freddel Ryan. Az én érett osztálytársaim. 

- Jack, Jusztinkát is el kellett volna hoznunk! Ha Lenáék elutaznak holnap, akkor hogy ismerkedik meg Freddyvel? - esett kétségbe Clar. Jack arca megrándult, de aztán újból nyugodtan válaszolt. 

- Gollam 2.0-ra gondolsz? Szerintem bölcs döntés volt otthon hagyni - jegyezte meg szórakozottan. 

-  Ne nevezd így! Tudod jól, hogy most kamaszodik, keresi a személyiségét, ezért utánoz mindig valakit! Majd ez a korszak is lecseng! - állt ki a saját igaza mellett Clar dacosan. 

- Remélem is, mert most elég ijesztő - motyogta Jack. Na, ebben egyet is értettem vele. Még mindig a hideg rázott annak az éjszakának emlékétől, mikor volt szerencsém átélni Frodó szerepét.

- Ne merj így beszélni a gyermekünkről! Megtiltom! - csattant fel Clar, a mutatóujjával fenyegetően hadonászva Jack felé. Mi a többiekkel alig bírtuk ki röhögés nélkül. Azért külső szemlélő számára elég röhejes jelenet volt. 

- Nem a gyerekünk! Ő egy házimanó! - válaszolta higgadtan Jack. 

- Nem házimanó! - kiabálta füstölögve Clar. - Ő kobola! - hangsúlyozta ki. 

- Bármi is legyen, nem a gyerekünk!

- De! De, az! És örökbe fogjuk fogadni, mihelyst összeházasodtunk, Jack Storm! Örökbe fogadjuk, addig éljek! - kiáltozta Clar szenvedélyesen, mint mindig, ha fogadott fiáról beszélt. Jack ezután inkább ráhagyta, és nem folytatta a reménytelen vitát. Lehet, azért, mert ha valakit a teljes nevén szólított, akkor lehetett már tudni, hogy nem tágít az igaza mellől. 

Mikor Elis kezében elaludt a kis Freddy, a többiek is jobbnak látták, ha elindulnak hazafelé, különben még a szüleik a rendőrségen jelentik az eltűnésüket. 

- Anyám egyszer már megtette! - vágta rá Ryan, mikor mondtam nekik az iméntit. - Pedig csak Robnál voltam! - tette hozzá, de láttam rajta, hogy egyből meg is bánta, hogy ilyet kiejtett a száján. Rob is zavartan másfelé nézett, miközben mindkettejük arca elvörösödött. Kínos csend következett.

- Porque yo soy tu veneno, Controlando tu cuerpo, Tú me das lo que quiero, Soy tu veneno, Estás jugando con fuego, Cuidao, que te quemo - kezdte el énekelni Mark, tökéletes spanyol kiejtéssel, amit csípőringással kísért. Végülis a célját elérte, mert Rob és Ryan helyett most már mindenki őt nézte lesokkolódva. Aztán mintha csak varázsütésre történt volna, mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés. 

Nemsokára eljött a búcsú perce. Persze tudtam, nemsokára úgyis találkozunk, szóval nem vettem könnyesre. 

- Aztán helyettem is csapj rá minden szexi biztonsági őr seggére! - ölelt magához Clar búcsúzóul. 

- Azt hittem összeházasodunk! - kapott a szívéhez Jack. 

- Igen drágám, még szép! - nyugtatgatta Clar. - Azért kértem meg Lenát, hogy csapjon rá helyettem is minden jó seggre - felelte vigasztalóan. 

- Amúgy nekem is van barátom - szólaltam meg, mintegy mellékesen. 

- Engem nem zavar, ha a biztonsági őrök seggét csapkodod. De csak akkor tedd, ha veled vagyok, különben kivágnak a palotából - tette hozzá Bill sietve az utolsó mondatot. 

- Nem léphetnénk túl a témán? Valaki már nagyon nyűgös! - szólalt meg Lyssa. 

- Freddy már alszik a szobátokban, épp Vladimir van vele - válaszolta nyugodtan Ryan, nekünk címezve a mondatot. 

- Én magamra célo - kezdett bele Lyssa, de félbeszakítottam. 

- Te kettesben hagytad Freddyt Vladimirrel?! - kiáltottam fel.