Tűz és víz

34. Hamis csók és kráken

Azzal közelebb hajolt hozzám, és arcon puszilt.

- Jó barát vagy Lena - karolt át nevetve. 

Ezután ráfagyott a mosoly az arcomra.

Mikor visszaértünk a hotelbe, kénytelen voltam a fürdő felé venni az irányt. A tükör előtt megállva, elkezdtem tanulmányozni az arcomat. Az arcomat, amire Shawn az előbb adott puszit. Az arcomra. Mert barát vagyok. 

Mikor megfordultam, hogy vissza menjek a szobába száraz ruháért és törülközőért, ugrottam egyet ijedtemben. 

- Hol voltál? - vont kérdőre Clar az ajtófélfának támaszkodva, maga előtt összefont karral. Ha nem mosolygott volna, még komolyan is vettem volna. 

Miután gyors lezuhanyoztam és átöltöztem, el is meséltem mindent neki. Tegyük hozzá, hogy minderre nem ébredt fel Dia, hanem békésen aludt tovább. Mi is követtük a példáját, amint befejeztem a sztorit. 

- "Jó barát vagy Lena"?! Most komolyan? - hitetlenkedett Clar, mikor már az ágyban feküdtünk. - Meg az az arcra puszi - sóhajtotta lemondóan, és megcsóválta a fejét. - Csalódtam benned Shawn. 

- Én is - tettem hozzá, kissé szomorúbban mint amire szántam. 

- Nyugi csajszi! Biztos csak jobbnak látta a mai nap után, ha visszavonul a barát zónába - nyugtatgatott Clar. 

- Remélem, hogy tényleg nem gondolta komolyan - sóhajtottam, aztán nemsokára elnyomott az álom. 

------------------

A szerda hamar eltelt, semmi különös nem történt. Délelőtt és délután a szokásos iskolai programok, este és éjjel pedig a parton hülyültünk. 

De ma, csütörtökön, a legjobb program is elérkezett. Ugyanis ma kihajóztunk. 

Délelőtt a busszal indultunk el a mólóhoz,ami nem messze volt a hoteltől, egy közeli partszakaszon. Itt már teljesen eltűnt az átmenet, rögtön a mély víz fogadott minket. Mondanom sem kell, hogy a sziklák is átvették az uralmat a homok fölött. 

- Na gyerekek, hogy tisztázzunk pár dolgot: örülnék ha nem löknétek egymást a vízbe, és ha senki nem a korláton próbálna kötéltáncolni - csapta össze a tenyerét Hagrid, mikor már a mólón álltunk, felszállásra készen. 

- Pedig pont azt akartam - kiabálta be valaki, mire szinte mindenki elröhögte magát. De ez se tartott sokáig, mivel nemsokára nyakon vágta az illetőt a bájos tanárnő. 

Mikor mindenki felszállt a fedélzetre, még el lett magyarázva, hogy nincs konkrét úticélunk, csak kihajózunk a semmibe, hogy a gyerekek lássanak tengeri élőlényeket is, mivel a hajó aljában volt ilyen üveges kis szoba, amiben lehetett látni a tengert.

De ezután legalább szabad utat kaptunk. Mikor felfedeztük a bárt a hajón, a fél társaság leragadt ott. Köztük a mi osztályunk hím egyedei is, szóval én a lányokkal mentem ki a hajó orrához. 

Épp a korlátnak támaszkodva beszélgettünk valamiről, mikor hozzánk csapódott Tim is. 

- Remek a kilátás, csak azt sajnálom, hogy még egyetlen pörölyfejű cápát se láttam - panaszolta mellém érve, szintén a korlátnak támaszkodva Tim. 

Ekkor megláttam, hogy velünk szemben nem messze, a fiúk is a bárból inkább ide jöttek ki. Mikor találkozott a tekintetem Shawn futó pillantásával, valami eszembe jutott. Őrült öltelt volt. Pont ezért tetszett annyira.

Minden egy pillanat alatt történt. 

- Csókolj meg, Tim! - hadartam suttogva. Tim elkerekedett szemét látva rögtön hozzátettem: - Bonyolult, később elmagyarázom! Állj kissé elém, hogy mindketten látszódjunk, de az ne, hogy a kezemet a szám elé teszem - sziszegtem, amennyire halkan csak tudtam, miközben a mosolyt a képemen igyekeztem megőrizni, hogy ne látszódjon mindabból semmi, amit kiterveltem. 

Tim értetlen, de beleegyező tekintettel követte az utasításaimat. Aztán "megcsókolt". Mert azt, hogy a tenyeremet szám elé tettem, csak mi ketten láttuk. A külső szemlélők számára csak annyi volt látható, hogy én a másik kezemmel átkarolom Tim nyakát, ő pedig a derekam köré fűzi karjait. 

- KRÁKEN! 

Igen, ez a kiáltás ugyanattól a személytől származott, mint pár nappal ezelőtt. Mindenesetre erre "szétrebbentünk" Timmel. 

- Mark, hagyjál már minket a krákenjeiddel, ez már unalmas! Senki nem veszi már be - felelte szemforgatva Rob. 

- De most nem vicc! Tényleg láttam egy kráken csápját! Ott! - erősködött Mark hisztérikusan, kissé kihajolva a korláton. 

- Melyik üvöltözik? - harsogta a tanárnő, akinek mindig elfelejtettem a nevét. 

- Mark volt az! - köpte be valaki a másik osztályok egyikéből. 

- Ne üvöltözz fiam! Ne terjessz rémhíreket, épp elég, hogy ... Szűzanyám! - sikította, mikor felpillantott. 

Mark tényleg nem hazudott. 

A cinkos mosoly, amellyel még pár pillanattal ezelőtt összenéztem Timmel, egy másodperc alatt elpárolgott. Helyét a torz rémület váltotta fel. Ugyanis a hajó falánál közvetlen egy kráken bukkant fel. 

Fogadni mertem volna, hogy a húsz métert is meghaladta. Az óriási tintahal-mutáció csak úgy csapkodott nyálkás karjaival, miközben minden lány a hajón elkezdett sikítozni. 

Nekem nem mintha lett volna időm sikoltani, épphogy meg tudtam kapaszkodni a korlátban, mikor a hajó elkezdett dőlni, annak jóvoltából, hogy a kráken ráakaszkodott néhány karjával a korlátra. 

Mondanom sem kell, ekkorra már a fedélzet összes utasa ide csődült a hangzvarra. 

Akik ezen az oldalon voltak, mint én, a legtöbbjük megkapaszkodott a korlátba, de volt olyan is, aki elesett és csak utána kapcsolt. Közben a személyzet tüzet nyitott a viziszörnyre. Nem sejtettem, hogy van náluk lőfegyver, de úgy látszik, ez a nap csupa meglepetés. 

A teremtmény végre elengedte a hajót, ami ennek köszönhetően visszanyerte egyensúlyát. Már kezdtek megnyugodni az emberek, már amennyire a helyzet megengedte ezt. Mark is aggódva rohant oda Diához, mire a többi fiú is követte, így hát már mind itt voltunk ezen az oldalon. 

Ekkor viszont közvetlen előttünk előbukkant a vízből a kráken, és vadul csapkodni kezdett a csápjaival. Mindenki reflexszerűen elhúzódott a korláttól, és ismét kezdetét vette sikítozás. Én egy szót se tudtam kinyögni még mindig.

Már azon se lepődtem meg, hogy mikor nekiütközött a hátam valakinek, felnézve Shawnnal találtam szembe magam, aki védelmezően a vállamra tette a kezét. De nem volt időm arra se, hogy szóljak valamit, mert a kráken hirtelen az egyik karjával benyúlt a fedélzetre, és megragadta Clart. Sikítozva, kapálózva próbált kiszabadulni, de az izmos csáp túl erősen szorította a derekát. 

Az alkalmazottak, akik újból tüzelésbe kezdtek, immár óvatosabban lőtték, mivel a mozgásban lévő szörny nehéz célponttá vált a karjában fogva tartott Clarrel, akit nem állt szándékukban lelőni. 

Ideje volt bevetni magam.