Tűz és víz

31. Marian és Sztálin

Dia rögtön föl is dobódott attól, hogy lesz hol aludnia, ezért át is szaladt Markhoz, megtudakolni, hogy ő hogy boldogul. 

- Jó ötlet Lena, nagyon jó ötlet - gondolkozott el Mark, az állát dörzsölgetve. Nemsokára Shawn és Jack is megtalálták a szobánkat, és az erkélyajtón be is léptek a helyiségbe. 

- Srácok, megvan a megoldás! - mutatott Mark vigyorogva az összetett ágyakra. 

- Álmodik a nyomor - röhögte el magát Shawn. 

- Arra várhatsz, hogy egy ágyban aludjak két hapsival - csóválta a fejét Jack röhögve. 

- De most miért? - kerekedett el Mark szeme hitetlenül.

- Nem buzulunk - intette le Shawn. 

- Dehát a lányok is buzulnak - győzködte őket Mark értetlenül. Tőlünk erre a megjegyzésére pár szúrós szempár volt a válasz. 

- Mert ők lányok - vágta rá Shawn. 

- Te hímsoviniszta köcsög - dobtam meg egy párnával sértődötten. 

- Most miért? - röhögte el magát válaszul Shawn. 

- Úgy látszik akkor a kádban kell aludnom - sóhajtotta Mark. - Adj erőt Dia - fogta meg a barátnője kezét nyűgösen. 

- Itt egy takaró, hogy legyen mivel kibélelni a kádat, és ne zúzd össze magad - nyomta a kezébe az egyik takarót. - Nekünk egy is elég lesz, igaz csajok? - nézett ránk kérdőn. 

- Persze. Mondjuk szerintem olyan meleg lesz éjjel is, hogy egy se fog kelleni - legyintettem. 

- Akkor majd tali a parton - búcsúzott el Shawn, és már nyitotta is az erkélyajtót. 

-------------------

Tíz óra körül, mikor már besötétedett, a csajokkal bikiniben lementünk a partra, ahol a többiek már mind ott voltak.

Nos, éjszaka minden sokkal szebb lett, és ezzel nem túloztam. Ahogy elhagytuk a kivilágított hotelt, és a sötét part felé haladtunk, egyre szabadabbnak éreztem magam, eleve a tenger közelségétől is. A másik két osztály inkább a szálloda előtti részen volt, Tim és Ruka integetett is nekem, mire én vidáman visszaintettem. 

Jólesett a könnyű szellő, ami a tenger sós illatát hozta felém, és hogy már a hőség is alábbhagyott, a kellemes melegben máris sokkal jobb volt időzni. 

A mi osztályunk hím egyedei viszont a sziklák körül csoportosultak. Én közben Clarnek segítettem cipelni az óriási felfújhatós unikornist.

- Most pedig kihajózunk Sztálinon! - kiáltott el magát Clar lelkesen. Erre mindenkitől kapott egy értetlen pillantást válaszul. 

- Az unikornisomat Marian nevezte el Sztálinnak - fonta össze a karját maga előtt Clar, mint aki ezzel mindent megmagyarázott. 

- A Sztálin akiről beszélünk, az unikornisod. Oké. De ki az a Marian? - kérdezett rá Rob. 

- Jaj, nem igaz, hogy nem ismeritek! - csodálkozott Clar. - Marian a portás a szállodában. 

- Igazad van Clar, csodálkozom, hogy hogy nem vettük észre eddig - dünnyögte Ryan. 

- Na és, hogy történt az az elnevezés? - kérdezett rá Jack. 

- Hát az úgy volt, hogy én előbb indultam le mint a többiek, és a hallban vártam meg őket. Na akkor jött Marian, és kérdezte, hogy van-e már neve az unikornisomnak. Én meg mondtam hogy nincs még. Erre ő: akkor legyen Sztálin, mert ha sokszor egymás után kimondod ezt a nevet, akkor olyan mintha egy ló neve lenne. Én meg erre: oké. Amúgy meg kipróbáltam, és tényleg olyan egy idő után - vigyorgott Clar, befejezve a mondandóját. Egy perc néma csend következett, amíg mindenki feldolgozza a hallottakat. 

- Te nem vagy százas - reagálta le Rob. És ekkor tört ki mindenkiből a röhögés. 

- De most mér'? Lena, ugye te nem nevetsz ki? - biggyesztette le a száját szomorúan. 

- Persze, hogy nem - fojtottam el a kitörni készülő nevetésem, és csupán egy mosolyt küldtem felé. Mert azért valljuk be, elég abszurd volt ez a sztori. De Clar soha nem volt hétköznapi lány.

- Felőlem röhögjetek, de én kihajózok. Aki jön, az  jön, aki nem, az meg így járt - fordult meg Clar, és Sztálint a vízbe dobva már rá is ült. Viszont Jack is rávetődött az unikornisra, közvetlen Clar mögé, és ennek következtében elveszítették egyensúlyukat, és egyszerre borultak a vízbe. 

Szóval így kezdődött az éjszaka.

-------------------

De közel sem így ért véget. 

A többiek valahol a vízben hülyültek, meg a sziklákon, de Shawn és én csak a homokban sétáltunk, a víz mentén. És beszélgettünk. Csak olyan általános, semmicske dolgokról. Aztán hirtelen beállt az a kínos csend, amitől mindenki retteg. Már én is kezdtem azt hinni, hogy Shawn egyszerűen fogja magát és elrohan, és megöli ezt a romantikus hangulatot. 

- Tudod Lena, akkor vagy a legédesebb, mikor őszinteség-rohamod van. 

Na, nálam itt képszakadás következett. Tudtam hogy a délutáni beégésemre utal, szóval ettől alapból elöntött a pír. De hogy ezt gondolja róla, attól még a szívem is majdnem megállt. Ráadásul amilyen mosoly díszelgett közben az arcán, na attól végleg kidőltem. 

Mikor sokáig tartott már a csend, azt hittem hogy zavaromban még a végén én rohanok el. De természetesen nem tehettem ezt, már csak azért se, mert akkor ezer százalék hogy mindent elrontanék köztünk. 

Így hát egy olyan befejezést gondoltam ki, amit nem lehet félre érteni. 

Megálltam Shawnnal szemben, és mélyen a szemébe nézve közelebb léptem hozzá. Hogy Shawn bír-e telepatikus képességgel, vagy ennyire nyílvánvaló volt a szándékom, azt nem tudom. De azt tudom, hogy ő is azt akarta amit én. 

Mivel ő is közelebb hajolt hozzám, és lassan a derekam köré fűzte a bal karját, magához húzva.