Tűz és víz

104. A vér mindent elmos

- Tudtam, hogy eljössz - nézett a szemembe önelégült mosollyal. 

- Gyerünk Shawn, add ide Freddyt és küzdjünk meg egyenlő felekként! - vetettem rá türelmetlen tekintetem. Már rég kijöttem a béketűrésemből, nem volt szükségem még arra, hogy itt alkudozzak. 

- Te tényleg nem érted - nevette el magát gúnyosan. - Csak az életeddel válthatod ki őt - komorult el az arca. - Tudod, mikor rád nézek, néha még mindig azt az embert látom, akibe beleszerettem. De mindig emlékeznem kell rá, hogy az a lány már halott. Bill ölte meg, mikor ezt csinálta belőle. - szavalta elcsukló hangon, miközben lassan felé lépkedtem a homokban. 

- Eszedbe se jutott, hogy te változtál meg, és nem a világ körülötted? Lassan magába kerített az őrület. Nézz magadra. Egy gyerek torkához fogsz kést - mondtam, a körülményekhez képest higgadtan. Végig tartottam vele a szemkontaktust. Közben az alkony vöröses fénybe vonta a partot. Mintha már vérontáshoz öltözött volna. 

- Soha nem voltam még józanabb! Ez, ez az egész szar, ami történt velem az elmúlt több mint fél évben,  összetörte a szívem, de felnyitotta a szemem! - felelte szenvedélyesen. 

- Hát, lehet szükséged lenne egy szemüvegre - mosolyodtam el lenézően. - Mert a legszembetűnőbb dolgokat még mindig nem veszed észre - immár ott álltam előtte teljes valómban. 

- Például? - vonta fel a fél szemöldökét, elbizakodott magabiztossággal. Úgy érezte, már ő van nyerésben. Minden egy pillanat alatt történt. Elemelte a tőrt Freddy nyakától, és felém közelítette. Ám egy dologgal nem számolt. 

- Hogy vámpír vagyok - vágtam rá, azzal a másodperc töredéke alatt kiütöttem a kést a kezéből. Méterekkel odébb, a homokban ért földet. Shawn alig ocsúdott fel meglepetéséből, felháborodott fintorral nézett utána. De ennyivel közel sem végeztem. Könnyedén kiragadtam a kezéből Freddyt, és miközben azon csodálkoztam, vámpíri erőmhöz képest milyen gyönge az ellenfelem, elszaladtam a palota felé. Még feléig sem értem az útnak, egy kimagasló kanyarban Bill várt. 

- Tudtam, hogy sikerrel jársz - vette át tőlem Freddyt. - Most már lemehetek én is harcolni, hisz nincs tétje... - itt kénytelen voltam félbeszakítani. 

- Nem, Bill. Ez az én harcom, nekem kell megküzdenem. Most sietnem kell, mielőtt meglóg - feleltem komolyan, miközben a szemébe néztem. Tudtam, meg fogja érteni, és tiszteletben fogja tartani a döntésem, bármennyire is nehezére esik majd. 

Azzal otthagytam őket, s elszaladtam, egyenesen újdonsült gyilkosjelöltem karjaiba. 

Ott állt, izzó gyűlölettel szemében. Kezében ott volt újra a tőr, s láttam rajta, ezalkalommal használni is fogja. 

- Átvertél! - harsogta dühtől tajtékozva. 

- A saját szabályaim szerint játszok - vontam vállat, immár nyeregben érezve magam. Ezidáig olyan könnyűnek tűnt végezni vele; talán a pillanatnyi féktelen düh miatt. Egyből meg is indultam felé, de mikor elég közel kerülhettem volna hozzá, hogy előhúzzam a szeráfpengét, egyszercsak kigyulladtam. Igen, szó szerint. Felgyulladtam. 

A fájdalom olyan hirtelen futott végig rajtam, hogy azt hittem, menten meghalok. Bár csak pillanatokig tapasztaltam a tűz perzselését, úgy éreztem, mintha a tüdőm előbb lenne képes üvegszilánkokat okádni magából, mint újból lélegzetet venni. Pár másodperc múlva viszont már reagáltam is. Az erőm segítségével hamar eloltottam, és csak a megpörkölődött ruhám tanúskodott róla, hogy az imént tapasztaltam meg, milyen két lábon járó gyufának lenni. Kelletlenül vettem tudomásul, hogy Shawn igen sokat fejlődött harc terén. Ezzel egyetemben fájdalmasan mart belém a tudat, hogy valóban képes, lenne megölni. Mi több, szinte csak most tudatosult bennem igazán: Shawn tényleg meg fog ölni.