Tűz és víz

65. A keresőosztag

- Bárhonnan nézem, ez még mindig elég félreérthető helyzet - hangzott fel egy meglepett hang a hátam mögül. Ösztönösen elengedtem Billt, és azzal a lendülettel meg is fordultam, hogy szembenézzek az érkezett személlyel. Ezzel egyidejűleg Bill is elengedett engem, korrekt módon. 

- Jack, kérlek ne értsd félre - sóhajtottam kétségbeesetten. Csak most tudatosult bennem, hogy ha ezt Shawn látta volna meg, akkor az egy pillanat alatt tönkretette volna a kapcsolatunkat. Hiába csak egy ölelés, de a tény, hogy Billel történt, mindent megváltoztat. 

- Nyugi, én nem vagyok Shawn - szólalt meg, fáradtan kifújva a levegőt. Mintha tudná, mire gondolok.Közben fázósan megdörzsölte a karját, mert láthatólag ő is majd' megfagyott itt. Amit meg is értek, mivel ő is csak egy elnyűtt mackónadágban és egy régi pólóban volt. - Tudom, hogy sose csalnád meg. De azért valljuk be, ez így elég fura látvány volt. Szóval hallani akarom a sztorit. 

- Elmeséljük szívesen, bár holnap már az egész suli tudni fogja - jegyezte meg szórakozottan Bill.

- Na ja, de nekem előtte még lenne egy kérdésem: Hogy a csudába kerültél ide? Ha te is azt mondod, sétáltál az iskolában mert nem tudtál aludni, akkor én kiugrok az ablakon - tettem hozzá. 

- Nem, az én sztorim egész más. Kezdjük ott, hogy Clarnek rémálma volt, amiben az ő elmondása szerint benne voltál te is. Ezért bekopogott hozzád, hogy elmesélje neked, de mint később kiderült, nem volt bezárva az ajtód, és a szobában se voltál. Úgyhogy átjött hozzám, megkérdezni, Shawnnál vagy-e. Mivel én se tudtam rólad semmit, ezért átmentünk Shawnhoz. De mivel ott se voltál, ezért mindannyian kétségbeestünk, és elkezdtünk keresni téged. Kivéve Clar, neki inkább azt mondtuk, maradjon a szobádban, hátha visszamész. Jobb is, hogy nem engedtük egyedül mászkálni éjszaka a suliban - hadarta le Jack, belemerülve a történtekbe. Mindkettőnknek kellett egy kis idő, mire értelmeztük a hallottakat. De végül csak ennyit tudtam kinyögni: 

- Shawn keres engem? - hirtelen rettentő lelkifurdalásom lett. Ő hajnali egykor is engem keresett, én pedig mást ölelgettem közben. 

- Igen, téged keres. Az övé a déli rész és az udvar, az enyém az északi. Amúgy mikor még messzebb voltam, úgy hallottam, mintha többen beszélnétek - gondolkodott el. 

- Mert többen is voltunk - válaszoltam sóhajtva. És elmeséltem neki az egész sztorit, töviről hegyire. A vége felé Bill is hozzátette mindig egy-két mondatot, mivel akkor már ő is jelen volt a történetben. 

Jack meg csak hallgatott. Nézett maga elé, néha grimaszolt, és hallgatott. El tudtam képzelni, hogy holnap az egész iskola ilyen fejet vág majd. Mikor befejeztem a mesélést, akkor csak ennyit tudott reagálni rá: 

- Aztapicsa. 

- Hát ja - bólintott Bill. Most is olyan ártatlannnak tűnt. Ezen a téren például egyáltalán nem hasonlított Willre. Féltem, hogy sose tudom majd kiismerni ezt az embert. 

- Figyelj, Lena - sóhajtott Jack, újra visszazökkenve. - Én Billről nem beszélek Shawnnak. Nem akarom, hogy megint balhé legyen köztetek a semmiért. Mert ez azért tényleg nem nagy dolog, ha velem történt volna ez, én is megöleltem volna a legközelebb eső embert. Ha Bill lett volna az, akkor Billt. Amúgy meg írnom kéne egy sms-t Shawnnak, hogy megvagy - jutott az eszébe, és a mobilját előkotorva a zsebéből, sietősen pötyögni kezdett. 

- Köszi - fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten. - Tényleg nem lenne jó ez miatt összekapni vele. 

- És az angyalok? Mivan ha ők elmondják másoknak? - vetette fel Bill, jogosan. 

- Nem hiszem, hogy nagyon mesélni fogják. Mármint, biztos lesz más dolguk is. Végülis, angyalok - vonta meg a vállátt Jack. 

- Igaz - bólintott Bill belátóan. 

- Lena, szerintem ideje lenne menni - köhintett Jack pár perc múlva. - Nem akarom, hogy Shawn vagy Clar szívrohamot kapjon az idegességtől. 

- Ja, hát azt jó lenne elkerülni - helyeseltem, és kiléptem az ajtón. 

- Bill, te meg szerintem szívódjk fel. Lőhetünk a tervünknek, ha Shawn meglát velünk - fordult Jack Bill felé. 

- Oké. Nos, akkor jó éjt! Pontosabban, jó hajnalt! - mosolyodott el, és elindult az ellenkező irányba, hogy kerülőúton jusson el a szobájába. Még pár pillanatig néztem utána, mikor meglepetésemre hátrafordult, mintha csak megérezte volna, hogy nézem. A következő sarkon befordulva pedig már el is tűnt a szemünk elől. Én pedig azon kaptam magam, hogy nyugodt mosollyal nézek utána, hiába vált már köddé. 

- Tényleg más - szólalt meg Jack. - Más, mint amilyennek hittem - tette hozzá, azzal elindult a kollégiumi rész felé. 

- Tudom - feleltem, percekkel később, mikor már egy ideje szótlanul ballagtunk. 

Egy folyosóra befordulva viszont, újból elmosolyodtam. 

Ugyanis a folyosó végén ott állt ő.