Tűz és víz

101. Vakondokok utca

- Aztaku - kezdett bele nagy hévvel Jack, mikor meglátott. De Clar még időben leintette, tekintettel, hogy Fred is jelen volt. -tya fáját - fejezte be korrektálva magát. 

- Te most - képedt el Dia, és elkerekedett szemmel végigmért. - az vagy? 

- Igen. "Az" - feleltem, elfojtva egy mosolyt. 

- Na jó, Lena, neked az aztán bejött az élet - röhögte el magát Clar.

- Hát ja, nem azt mondom, hogy eddig szarul néztél ki, de most azért hű - bólogatott Lyssa. Bill átkarolt, én pedig mosolyogva figyeltem, hogy beoldalog a kertbe Rob és Ryan. 

Szemmel láthatólag másnaposak voltak, viszont nem annyira, hogy ne emlékezzenek a tegnap történtekre. Vöröslő fejjel fogták egymás kezét, és lerítt róluk, hogy egy komoly és igen hosszú beszélgetésen vannak túl. Mi a többiekkel csak összenéztünk, azzal a szokásos mindenttudó mosollyal. 

- Srácok - szólalt meg Rob bugyután vigyorogva. - be kell jelentenünk valamit. - Összenéztek, és egyetértően bólintottak egyet. 

- Együtt vagyunk - mondták ki egyszerre. 

- Végre - tapsolt elégedetten Dia. 

- Ideje volt már - jegyezte meg Jack. 

- De... várjatok, hogy mi? - zavarodott össze Ryan. 

- Mind tudtuk, hogy melegek vagytok. Azt is, hogy mi van köztetek - fejtette ki Clar. 

- És shippeltünk titeket már régóta - szólaltam meg. 

- Hát, jó tudni - röhögött fel Rob, és átkarolta Ryan derekát. Jó volt látni, hogy végre ők is egymásra találtak. Igazán imádnivalóak voltak együtt. 

- Túl nagy a csend, hol van Mark? - kérdezte Elis. Igen, tényleg hiányzott a társaságból debil barátunk szűnni nem akaró röhögése saját poénjain. 

- Hajnalban láttam utoljára, eltáncolt azzal a felkiáltással, hogy "Most indulok egy kalandra!" - felelte Dia, megvonva a vállát. Senki nem lepődött meg, ez olyan Markos volt. 

Nemsokára csörögni kezdett Dia telefonja. Az emlegetett szamár volt az. A kihangosított készüléken keresztül mindannyian hallhattuk álmos hangját. 

- Most ébredtedtem, nemtom hol vagyok, de asszem elloptam egy fűnyírót. Ti merre? - harsány röhögés volt erre a válasz tőlünk. 

- A palotakertben - felelte fáradtan Dia, párja tettén már meg se lepődve. - Na, kérdezz már meg valakit, hogy hol vagy, különben nem tudunk érted menni és ott rohadsz meg. 

- Ez a favágó azt mondja, Vakondokok utca 17. - harsogta a készülékbe lelkesen Mark, miután körbejárta a házat és talált végre egy segítőkész helybélit. - Ez a környék rohadt szép Dia, ide költözünk! 

Ezután Bill egy sofőrt megkért, hogy menjen el Markért. Dia természetesen vele tartott, amúgy is látni akarta jövőbeli otthonának színhelyét. 

----------------

Nemsokára mindannyian elindultak haza. Keserédes volt a hangulat ezen a délutánon, hisz tudtuk, ezentúl semmi sem lesz már a régi. Ők visszacsöppennek a sivár hétköznapokba én pedig itt maradok ebben a szürreális álomvilágban. Természetesen örültem ennek, de nélkülük mindenképpen unalmasabbak lesznek majd a napjaim.