Tűz és víz

63. A három angyal

- Na, megmondtam hogy ideér! - kiáltott fel egy ismeretlen lány. Rajta kívül még kettő fiú volt a helyiségben, de egyiket sem ismertem. A lánynak hosszú, sötétbarna haja volt, amit befonva hordott, és élénkzöld szeme. Az egyik srác tiszta fehérbe volt öltözve, ami passzolt a hófehér hajához, szeméhez, és természetesen a tejfehér bőréhez is. A másik fiú pedig minden bizonnyal koreai volt, koromfekete hajjal, és tündöklően kék szemekkel. Szép kis társaság volt. 

Mindez persze nem jelentette azt, hogy nem rémültem halálra, mikor megpillantottam őket idebent. Annyira megszeppentem, hogy meg se bírtam szólalni. Egyszerűen a torkomra fagytak a szavak. Viszont észrevettem, hogy a lány egy zsebórát tartott a kezében. Amin pont éjfélt mutatott az óra. 

- Hjaj, Modona, magyarázd már el neki, hogy miért van itt - szólalt meg unottan a koreai srác, miközben a szemét forgatta. Ezek szerint a lány neve Modona. Oké, ez se mondott sokat nekem, soha nem hallottam még ezt a nevet. 

- Oké - vett mély levegőt Modona. - Te vagy a kiválasztott - mondta ki ujjongva, miközben vigyorogva várta, mit reagálok. És ekkor leesett. 

- Na elmentek ti a jó büdös - kezdtem bele ingerülten, de félbeszakítottak. 

- De komolyan! - mentegetőzött a lány. 

- Na jó, nem tudom kik vagytok, de ennél klisésebb pranket nem is találhattatok volna ki! De most komolyan, elhittétek hogy beveszem? Ez a "te vagy a kiválasztott" duma már régen nem vicces - fontam össze a karom magam előtt, és felháborodva néztem rájuk. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy ez a három alak mi a francért akart megszívatni. Volt nekem elég bajom nélkülük is.

- Nem, nem, ez nem átverés! - próbált meggyőzni a csaj. 

- Ugyan már! Én csak vissza akarok menni a szobámba, és kialudni magam - sóhajtottam nyűgösen. 

- Én megmondtam, hogy nem fogja elhinni - jegyezte meg a fekete hajú srác egykedvűen. 

Ekkor viszont olyan dolog történt, ami kétség kívül lenyűgöző volt. 

A fehér hajú srác hátából előtört kettő ragyogóan fehér angyalszárny. Én meg csak tátott szájjal néztem. Megfordult a fejemben, hogy ez mégsem prank.

- Amúgy Peter vagyok - szólalt meg először, hanyagul odabökve a mondatot, mintha csak annyit mondott volna, "szép idő van". Én meg még mindig elképedve bámultam rá. Pontosabban a szárnyaira. Ezek igazi angyalok voltak. Akik már felvételt nyertek a mennybe. Szóval biztos, hogy nem az iskolából valósiak voltak. Az itteni diákoknak még nem volt szárnyuk, azt csak később kapnak. Ha egyáltalán kapnak. 

- Egész nap kigúvadt szemmel akarsz állni, vagy meg is fogsz ma még szólalni? - vetette oda nekem a fekete hajú. Megsértődni se volt időm, mert mielőtt mondhattam volna valamit, már a másik kettő is kibontotta a szárnyait. A helyiségben le is vertek néhány dolgot velük, de ezzel láthatólag senki nem foglalkozott. 

- Oké, hiszek nektek - roskadtam le az egyik nagyméretű kartondobozra. 

- Na végre - sóhajtotta a lány. - Amúgy ez a bunkó kis köcsög pedig Paul - mutatott a koreai srácra. 

- Inkább én mondom el, mert mire Modona belekezd, az egy év - forgatta a szemét Peter. - Mától fogva elkezdődött a háború az emberek és bukott angyalok között. Az angyalok pedig az emberek mellett fognak harcolni, ahogy a vámpírok, boszorkányok, és egyéb lények is, amik ezen a bolygón élnek. Ez már több ezer évvel ezelőtt eldöntetett, mikor a mostani bukott angyalok, akik akkoriban még csak egyszerű angyalok voltak, kibuktak a mennyből. A céljuk az, hogy kipusztítsanak a Földről minden élőlényt, hogy csakis a saját élőhelyükként tarthassák fent. A mi célunk pedig az ő elpusztításuk, hogy ezt ne vihessék véghez. A háború valószínűleg még sok ideig, akár évekig harc nélkül fog folyni, mert mindkét félnek fel kell készülnie erre, és valószínűleg először csak kisebb csapások lesznek. Ez az időpont régóta ki volt tűzve, megszegni nem lehetetett, ezért a bukott angyalok már felkészültebbek. Ahogy az angyalok is. De az embereknek idő kell még, mire kellőképpen felkészülnek - zárta le a monológját. Én meg csak lesokkolódva bámultam magam elé. Én vagyok az első, aki értesült a háborúról, ami akár az egész emberiséget kipusztíthatja. Csak arra tudtam gondolni, hogy mostantól gyökeresen megváltozik az életem. De egy kérdésre még mindig nem kaptam választ. 

- És ehhez hogy jövök én a képbe? 

- Te vagy a kiválasztott. Rumbacsakcsakna (ejtsd: Rumbácsákcsákná) téged válaszott ki az emberek képviselőjének. Ő is hozott ide téged - válaszolta Paul. 

- És ki a frász az a Rumba...akárkicsoda? 

- A szerelem angyala. Tizenkettő legfőbb angyal van, mindegyik valamit képvisel. Őket még Isten választotta ki, mikor megteremtette az angyalokat. Mindközül Rumbacsakcsakna a legnagyobb hatalommal bíró. 

- Oké, de a szerelem angyala mi a szarért választott engem? - kérdeztem értetlenkedve. 

- Honnan tudjam? - kérdezett vissza Paul flegmán. - Azt hiszed velünk beszél? Mi csak ide vagyunk küldve, és ennyi. Jut eszembe, a háború végéig itt fogunk boldogítani benneteket - eresztett meg egy erőltetett vigyort. 

- Jaj, hagyjátok már szegény lányt, ez így egyszerre sok neki! Még fel se tudta dolgozni - szólt közbe Modona. 

- Ahogy én se - hallottam meg a hátam mögül egy hangot.