Tűz és víz

60. Találkozok a végzetemmel

- Sziasztok! - lépett a társaságunkhoz a személy. Mindenki egyszerre fordult felé. És ekkor megfagyott a levegő. 

Ahogy megpillantottam az arcát, valami megváltozott bennem. Elvesztem a szemében, s mintha kiolvastam volna belőle minden érzelmet. Hirtelen minden porcikám azért kiáltott, hogy vele tartsak, bárhova is tartozik, vagy készül ő.  

Arra eszméltem fel, hogy Shawn ököllel képen üti az illetőt, mire amaz majdnem hátraesett, vérző orral. 

- Mondjátok, hogy túl részeg vagyok, és ezt csak behaluzom - szólalt meg Mark, elsőként. 

- Will, én most meg foglak ölni - ragadta meg Shawn, a pólójánál fogva, miközben halálos nyugalommal mondta neki az utóbbi mondatot. 

- Mi? - hökkent meg. - Nem Will vagyok! - felelte őszintén.  

Erre mindenki összezavarodva nézett össze. Na ja, egy srác, aki ugyanúgy néz ki, mint Will, bemondja, hogy nem ő az. 

- Hah, szép kifogás! - kiáltott oda Jack. 

- Komolyan mondtam. Én Will ikertestvére vagyok. Bill - mosolyodott el. Na ettől mindenki lesokkolódott. Még a körülöttünk álló részeg emberek is elcsendesedtek. Mert ott állt előttem, aki tönkretette az akkor még el sem kezdődött kapcsolatom, és aki majdnem megölt. És aki mindezek előtt még elhitette velem, hogy igaz barát. Igen, rettentően hasonlított arra az emberre. 

De nem ő volt. 

Will arcának minden szeglete beleégett a memóriámba, főleg az alkalommal, mikor legutoljára láttam. És ennek az embernek, pontosabban vámpírnak, aki itt állt közöttünk, egész más kisugárzása volt, mint Willnek. A hangszíne, a testbeszéde, mind más volt valahogy. A szeme. Az volt, amibe ha belenéztem, minden megérzésem világossá vált. 

- Will, nem éri meg hazudo - kezdett bele Shawn lenézően, de én közbeszóltam. 

- Ő tényleg nem Will - mondtam ki gyorsan. Erre mindenki elképedve rám nézett.

- Lena, ezt ugye nem mondod komolyan? - nézett rám Shawn hitetlenkedve. - Mégis honnan veszed?

- Érzem - nyögtem ki. - Tudom, nehéz nekem hinni, de egyszerűen érzem.

- Jó, tegyük fel, hogy elhiszem - vetette oda hanyagul. - De magyarázd már el nekem, hogy mi a francot keresel te itt!? - förmedt rá. 

- Én csak erre jártam, és megláttam hogy buli van. Gondoltam benézek - tette fel a kezét védekezően. 

- Benézel, mi? Senki nem hívott meg, úgyhogy mehetsz is vissza oda, ahonnan jöttél! - lépett elé Jack fenyegetően. 

- Már megbocsáss, de az itt jelenlévők felét sem hívta meg senki, szóval ennyi erővel őket is elküldhetitek - vágott vissza Bill.

- Az engem nem érdekel. De te, te tartsd távol magad Lenától - utasította Shawn. 

Láttam rajta, hogy mi játszódik le benne. Nem akarja elkövetni ugyanazt a hibát, mint Halloweenkor, és ennek érdekében megtett volna most bármit. Én meg csak álltam mögöttük, mint valami kisgyerek, akit meg kell védeni mindentől. Mikor tudatosult bennem ez, Shawn karját félrelökve előreléptem.

- Nyugodj le, oké? - szóltam oda Shawnnak. Akárhányszor Bill vérző orrára pillantottam, elöntött a méreg. 

- Nem nyugszom le Lena, tisztában vagy vele, ki ez? - kiabálta magából kikelve. 

- Igen! - kiáltottam rá dühösen. - Egy ártatlan srác, akit elítéltek a testvére tettei miatt! Nem is ismeritek, és már a legrosszabbat feltételezitek! - álltam Bill elé, mert kötelességemnek éreztem megvédeni. 

- Bántani fog, ahogy a fivére! - hajtogatta Shawn minduntalan, a többiek pedig kettőnk között kapkodták a fejüket. 

- Én nem akarom bántani őt! - felelte határozottan Bill, én pedig hátrafordulva a szemébe néztem, és tudtam, hogy igazat szólt. - Sőt - itt elcsuklott a hangja, én pedig azon nyomban elkaptam a tekintetem róla. 

- Nem érdekel, mit akarsz vele csinálni, az érdekel, hogy mikor lépsz már le innen - szólt vissza Shawn csípőből. 

- Nem küldhetitek el csak úgy! - álltam ki mellette. 

- Dehogynem! - felelte Shawn kitartóan. 

- Ez Mark háza, mi lenne, ha ő döntene? - vetette fel Ryan. 

- Mark? - fordultam felé kérdőn, magam előtt összefont karokkal. 

- Gimme, gimme, gimme a man after midnight! Take me through the darkness, to the break of the day! - énekelte barátunk, aki immár túl is tette magát a drámán, és a házból kihallatszó Abba számot énekelte nagy átéléssel. 

- Látod, őt nem zavarja! - feleltem Shawnnak. 

- Nincs beszámítható állapotban! - érvelt makacsul. 

- Nem érdekel! Ha Bill megy, én is megyek! - üvöltöttem túl a tömeget. 

- Nem teheted! - ragadta meg a karom, mikor látta, hogy komolyan gondolom. 

- Eressz el! - sziszegtem fájdalmasan, miközben ingerülten rángattam a karom. Mindhiába, ugyanis Shawn nem engedett a szorításából. 

- Nem fogom újból elkövetni ugyanazt a hibát! - felelte, még mindig nem engedve el. 

- Persze, hogy nem, hisz te mindig új hibákat követsz el! - vágtam a képébe őszintén. Közben a mellkasát csapkodva tekeregtem, s dühösen próbáltam kiszabadulni. De láthatólag cseppet sem hatották meg a szavaim. - Utoljára mondom, eressz el! - néztem rá izzó tekintettel, de meg se mozdult. 

- Nem hallottad, mit mondott? - lépett közelebb Bill. Éreztem, hogy közvetlen mögöttem áll, és ez valamilyen oknál fogva megnyugvással töltött el. Az illatát még intenzívebben éreztem, és nem tudtam volna pontosan megnevezni, mit érzek rajta, de még ez is felé vonzott.

- Utoljára mondom, takarodj! - szólította fel Shawn a másikat agresszívan. De az tudomásul se vette. 

- Ereszd el! - Bill hangja fenyegetően csendült fel mögöttem. - Nem látod, hogy fájdalmat okozol neki? 

Ekkor Shawnt mintha áramütés érte volna, úgy engedett el. Szörnyülködve nézett végig magán, de mindez egy pillanat múlva köddé is volt, mikor ugyanolyan mérhetetlen dühvel bámult mögém. 

Mindezt kihasználva rémülten hátráltam, az sem érdekelt, hogy így egyenesen Bill mellkasának dőlök. Majdnem elestem a nagy sietségben, de ez sem következett be, ugyanis Bill időben elkapott. Mikor hozzámért, áramütésszerű érzés futott végig rajtam. De nem volt időm ennek miértjén gondolkodni, ugyanis még mindig elborzadva bámultam Shawnt. Közben a lila foltot tapogattam a karomon, amit ő okozott. 

- Menjünk innen - suttogtam Billnek.